A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-17 / 33. szám
A környezet szennyezettsége Amikor az első nagyüzemek működésbe léptek, amikor utainkon először jelentek meg a pöfékelő motoros járművek, senki sem gyanította, micsoda démon szabadult az emberiségre. A füst, a motorgázok, a különböző mérges vegyületek elárasztották a levegőt; a gyárakból, városokból kiáramló szennyes áradat patakok, folyók vizét mérgezte, s a nehezen bomló hulladékok az értékes termőtalajt rabolták el vagy eltemetetlenül gyűltek a települések perifériáin, kiváló tenyészhelyet biztosítva mindenféle kórokozóknak és kártékony rágcsálóknak. A kezdet kezdetén ez nem okozott különösebb gondot, hiszen a szennyeződés mennyisége és hatása elenyésző volt, a természet egyensúlya rövid idő alatt helyrebillent. De az ipari termelés nagyütemű fejlődése következtében ezek a káros jelenségek mindinkább érzékelhető méreteket kezdtek ölteni, Egyre több olyan anyag került a környezetbe, amely természetes úton nem volt képes elbomlani, s nemkívánatos jelenlétével a természetben uralkodó egyensúly felborításával fenyegetett. Amerikai kutatók már a harmincas évek elején felhívták a világ figyelmét erre a tényre és fokozottabb elővigyázatosságra intettek. Számos terv és javaslat látott napvilágot, amelyekben a tudósok a védekezés feltételeit és lehetőségeit dolgozták ki, megvalósításuk azonban seregnyi nehézségbe ütközött, s ezek között — mennyire jellemző — az anyagi problémák álltak az első helyen. Ma már a világ majd minden részében folynak ezirányú kutatások, ami nemcsak azért fontos, mert eddig még keveset tudunk ezekről a problémákról, hanem azért is, mert időközben újabb veszedelmes szennyezőforrások (Bemutatjuk Zolcer Katit) Sahy (Ipolyság) egyik éttermének konyhájában dolgozik mint szakácsnő egy igen rokonszenves, csinos ipolybalogi lány, több népdalfesztivál sikeres szereplője, a nótáskedvű, nótásajkú és tegyük hozzá: igen széphangú Zolcer Kati. keletkeztek (pl. az atomrobbantások). AZ elszennyeződés KÖVETKEZMÉNYEI Képzeljünk el egy közepes nagyságú (300 000 — 1 000 000 lakosú), ipari üzemekkel körülvett várost, s gondolatban vizsgáljuk meg a szennyeződés lehetséges összetételét és hatását. Első állomásunk a lakóházak szennyvíz csatornája, A vegyipar nagymennyiségű és sokféle szintetikus mosószerrel jelentkezett az elmúlt évtizedekben, melyek joggal örvendenek nagy népszerűségnek a háziasszonyok körében. Azt viszont már kevesen tudják, hogy ezek az anyagok csak hosszú idő után bomlanak el, s a lefolyóba kerülve nem vesztik el maró hatásukat, A szűrőberendezések elkülönítik ugyan a nagyobb méretű szennydarabokat, de a vízben oldott vegyületek leválasztása igen komoly probléma. Így azután mindennapjaink oly fontos anyagai halálos méregként ömlenek a folyókba, ahol többek között a bioszféra nagyfokú pusztulását eredményezik. Az autók ... A benzinmotorok elmélete közismert. Az elhasznált üzemanyag kipufogógáz formájában kerül a légkörbe, s ennek a gázkeveréknek a legfontosabb és legveszélyesebb komponensei a szénmonoxid és az ólomtetraetil elnevezésű kopogásgátló égéstermékei. Mér egy helybenjáró gépkocsi körül tekintélyes mennyiségű gáz halmozódik föl, de a modellül kiválasztott városban tízezer számra közlekedhetnek benzinmotoros jármüvek, s az így keletkező mérges gáz mennyiségét szinte felbecsülni sem lehet. A mérgező gázok néha — különösen esős időben — napokig meg— Mióta énekel? — Amióta az eszemet tudom, szeretek énekelni. Iskoláskoromban is elsősorban az ének, a zene érdekelt. A zene iránti vonzódásomat még jobban elmélyítette édesanyám népdalszeretete. ű is szeret énekelni, és a hosszú téli estéken, a tollfosztóban lenyűgözően szép magyar népdalokat tanultunk meg tőle. A régi népszokásokról is igen sokat mesélt. Bennem egyre erősödött a meggyőződés, hogy mindazt a szépet, amit a mi népünk a múltban alkotott, köztük a gyönyörű népdalokat is, át kell mentenünk a jövő számára. Nem szabad engednünk, hogy ezek a gyönyörű alkotások a feledés homályába merüljenek. Amikor aztán felnőttem, elhatároztam, hogy ebből a munkából képességeimhez mérten magam is kiveszem a részem. Így lettem ebben a táncdalokkal, beatmuzsikával elárasztott világban — népdalénekes. — Nem bánta meg? — Egyáltalán, Sőt, nagyon szívesen csinálom. A hatvanas évek elején a CSEMADOK ipolybalogi énekrekedhetnek a házak falai között, s közvetlenül veszélyeztetik az emberek egészségét. Ha a kipufogó gázok, az utak pora és a vegyüzemek füstje összekeverednek, bizonyos idő után egy sajátságos összetételű elegy képződhet, amely a város fölé emelkedve felhőszerű alakzatokat hoz létre. Ezt szmognak nevezzük, A szmogfelhő néha olyan sűrű lehet, hogy megnehezítheti a látási viszonyokat. A fajsúlya nagyobb a levegőénél s ebből adódnak azok a veszélyek, amelyek hovatovább katasztrofális méreteket öltenek, A felhő szélcsendes Időben szinte búréként fedi be a várost és visszatartja az időközben keletkezett újabb gázokat, melyek így egyre alacsonyabb rétegekbe kényszerülnek, mígnem — a legvégső esetben — köd formájában lepik el az utcákat. Ez történt néhány hónapja Tokióban, ahol életveszélyessé vált a levegő. A szmogképződés talán az első számú veszedelem egy nagyváros életében, s ha arra gondolunk, hogy az élet fejlődése óhatatlanul a nagyvárosok elszaporodását követeli meg, nem eltúlzott az a kijelentés, hogy az egész emberiség léte forog veszélyben, A városok körül működő — elsősorban vegyipari — üzemek a képet csak még aggasztóbbá teszik. A mérgező vegyületek skálája újabb anyagokkal bővül (kéndioxid, klór, ammónia széngázok), s ezek együttes hatása katasztrofális lehet. Számos betegség — így pl. a tüdőrák, légutak megbetegedései — nagy mértékben a levegő szennyezettségének következményei, Eddig azonban csak az embert közvetlenül fenyegető veszélyekről szóltam, a közvetett veszélyek, melyek a természet egyensúlyának megbomlásából következnek, éppúgy jelentősek. A mérgezett levegőt a növényvilág is megsínyli. Csökken az oxigén-produkció, s a talajvízben tovaáramló anyagok, a gyökerek irányából támadva kiszárítják a fákat, Pusztul a természet. az állatvilág, s a foivók vize. amely a környező termőföld»ket Is öntözi, egyre alkalmatlanabbá válik ősrégi feladatának teljesítésére. karában kezdtem énekelni. Közel egy évtized telt el, amíg szólóénekesként közönség elé merészkedtem... — A siker nem is maradt el. — Hát nem. Nagy öröm volt számomra, amikor a múlt évben a nagykürtösi járásban a népdalfesztivál járási elődöntőjében az első helyre kerültem. A Nyitrán megrendezett középdöntőből is továbbjutottam a bratlslavai döntőbe, ahol legnagyobb meglepetésemre és örömömre elnyertem a Közönség Diját. Váratlanul ért ez a siker, de jólesett. — Ügy hallottuk, a CSEMADOK- munkából is kiveszi a részét. — Természetesen, hiszen a kulturális munka, a CSEMADOK-munkába való bekapcsolódás mindig is rendkívül érdekelt. Szülőfalumban, Ipolybalogon vagyok a CSEMADOK helyi szervezetének kultúrfelelőse és igen örülök, hogy valamennyi kulturális rendezvényünk előkészítésébe, betanításába bekapcsolódhatok. Számomra ez a munka mindig örömet és felüdülést jelent. — Mit csinál egy népdalénekes, amikor nem énekel? — ú, mindig találok magamnak hasznos és kellemes időtöltést. Nagyon szeretek olvasni és nemcsak a jó könyveket, de az újságokat, folyóiratokat is, elsősorban persze a hazaiakat. De a kézimunkázást is ked-Ma még elképzelni is alig tudjuk, hogy mi lesz majdan a következménye ennek az egyensúlyzavarnak, Szinte fantasztikus regénybe illő megállapításként hatott a közelmúltban az a hír, hogy a légkör összetételének megváltozása a földfelszín hőmérsékletének emelkedését vonja maga után, Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy elképzelhetjük: mit eredményezhet ez. Az időjárás szeszélyesebbé válik, megnő a pusztító viharok száma, a sivatagok egyre nagyobb területeket hódítanak el, mert a növényvilág képtelen lesz alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz stb. MI A TEENDŐ? A fentebb felvázolt kép ma még csak részben helytálló (tegyük hozzá rögtön: szerencsére), de könnyen lehet a legfájdalmasabb valóság, ha az emberiség nem lép közbe idejében. Mi a teendő? Erre bizony nem könnyű válaszolni. Benne vagyunk egy folyamatban, amelyet meg kellene állítani vagy legalább fokozatosan lelassítani. Azt mindenki elismeri — még a nemszakemberek is —, hogy radikális intézkedésekre van szükség. A gépkocsik fokozatos kitiltása a nagyvárosokból, a vegyi üzemek mindennemű lakott területtől távol való elhelyezése, a költséges, de létfontosságú szűrőberendezések felszerelése régóta jólismert igények, A kompromisszumos megoldások nem szüntetik meg a katasztrófa lehetőségét, csak elodázzák azt. Az a fajta felelőtlenség, mely számos üzemben tapasztalható, hogy a drágának tartott szűrőberendezések építése helyett inkább büntetést fizetnek, mert így olcsóbban jönnek ki, a humanizmusai és a józan ésszel ellenkezik és nem igazolható semmivel. Természetesen a problémák jelentős részét az egész emberiségnek karöltve kell megoldania. És erre ma, a fokozatosan enyhülő politikai légkörben, soha nem tapasztalt lehetőségek nyílnak. LACZA TIHAMÉR velem, és szeretek nagy sétákat tenni a természetben, ismerkedni annak tengernyi szépségével. Amikor több időm van, nagyon szeretek utazgatni, ismeretlen tájakkal és emberekkel ismerkedni. Kedvenceim, a népdalok mindenhová elkísérnek. — Hiába szeretné elhallgatni: eláruljuk, hogy az idén érettségizett... — Igen. Három éven át a munka és a népdaléneklés mellett a tanulás vette el szabad időm nagy részét. Az Ipolysági gimnázium esti tagozatát látogattam és az idén júniusban sikeresen le is érettségiztem. A tanulást azonban nem akarom abbahagyni. — Mit szeretne még elmondani? — Elsősorban a fiataloknak (de nemcsak nekik) üzenem: Népi hagyományaink ápolása, átmentése igen szép és nemes feladat. Népdalainknak, népmeséinknek, a kedves régi népszokásoknak nem szabad meghalniuk. Általuk, bennük élünk, múltunkkal, történelmünkkel, régenvolt gondjainkkal, bajainkkal és örömeinkkel együtt. A népművészet kertje csodálatos, gyönyörű virágoskert. Hozzáértő, önzetlen és lelkes kertészekre van szüksége, hogy virágai az utánunk következő nemzedékek számára is illatozzanak... SÁGI TÓTH TIBOR NÚTASZÚVAL SZEBB AZ ÉLET
