A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-10 / 32. szám

Csak művészről mondhatjuk el, hogy szerény a magánéletében és igényes a művészi törekvéseiben. Ferdinand Hlozník ilyen festőművész. Habár nagyvárosban, Bratislavában él, mégis visszavonultan alkot és dolgozik. Magányossága csöppet sem titokzatos vagy rejtélyes. Aki ismeri vele született szerénységét, művészi alkatát, az könnyen megérti, hogy miért törekszik magányos és csendes környezetet teremteni a munkájához.

Ez nem azt jelenti, hogy Hlozník emberkerülö vagy embergyűlölö. Egész művészi tevékenysége azt bizonyítja, hogy szenvedélyesen szereti az embereket. Minden alkotásából kiérezhető az ember rejtett féltése, az emberiség jövőjéért való aggodalom. Hlozník szereti a szülőföldjét, faluját, a falusi udvarokat, a Vág völgye falusi embereinek emberségét.

Ferdinand Hlozník 1921-ben született és tulajdonképpen csak a második világháború után lépett művészi pályára. Fejlődésének egy-egy szakasza hűen tükrözi filozófiai, világnézeti fejlődését. Pályájának kezdetén elsősorban az otthoni táj, a gyermekkori emlékek ihlették, később általánosabb témákhoz fordult, de ez nem jelenti azt, hogy a vágvölgyi táj szépségei, az ifjúkor borongós és kedves emlékei végleg kimaradtak volna festészetéből. Az a környezet, ahol a művész emberré vált, végleges nyomokat hagyott, s meghatározó egész festészetére. Az élet, az ember féltése, amely ott rejtőzik Hlozník minden festményében, tematikailag is jelentősen gazdagította a modern szlovák képzőművészetet.

Hlozníkot, a szépség szerelmesét minden elbűvöli, minden munkára ösztönzi, ami körülöttünk szép. Tud rajongani az Őt környező tájakért, eszközödért, amelyek művészi meglátásaiban ösztönzik. Nemcsak a természet alkotta bizarr tájakban gyönyörködik, de az elődök alkotásaiban, az idő munkájában is, amelyet egy-egy tárgyon, anyagon stb. elvégez.

Szólni kell Ferdinand Hlozník illusztrátori munkásságáról is. Ez a tevékenysége is igen jelentős helyet biztosít számára a szlovák képzőművészetben és könyvművészetben. Szívesen készít illusztrációkat irodalmi művekhez, prózához és verskötetekhez. Ügy tűnik azonban, hogy mindenekfelett a gyermeket szereti a legjobban, mert nagy hozzáértéssel közelíti meg a gyermeki lelkületet s hat a gyermeki képzeletre. Ez a gyökere és magyarázata annak is, hogy legtöbb, nemzetközileg is elismert illusztrációját mesékhez, mondákhoz és az ifjúsági irodalom más kiváló alkotásaihoz készítette. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy illusztrátori tevékenysége a legkiválóbb, amit a szlovák képzőművészet ezen a téren eddig felmutatott.

PAVEL BRE1ER