A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-10 / 32. szám

A legendás breszti erőd Hol vannak mór azok az idők, amikor Július Fuéík és csehszlová­kiai kommunisták százai a harmin­cas években, ha a Szovjetunióba akartak utazni, illegálisan kellett hogy átlépjék a csehszlovák—lengyel és a lengyel—szovjet határt. Ma ezer­számra utaznak csehszlovák állam­polgárok repülőgépen, vonaton, gép­kocsival a Szovjetunióba. Többnyire Cierna nad Tisou-n (Agcsernyőn) vagy gépkocsival VySné Nemeckén (Felsőnémetin), kevesebben Lengyel­­országon és Tereszpolon keresztül Breszt határvárosba. Breszt vörös téglaerődje volt az első szovjet hely­ség, amely harminckét évvel ezelőtt szembeszóllt a német fasiszta táma­dókkal. Tizenkét évvel ezelőtt, ennek az eseménynek húszéves évforduló­ján, megkapta a „Hős erőd“ kitünte­tő címet. Régi vágyam volt, hogy meglátogassam az erődöt, amely idők múltán legendás hírűvé vált, a he­lyet, ahol a szó szoros értelmében vé­ve minden egyes kő tanúja a véde­lemnek, s hősei annyiszor megeleve­nedtek az irodalomban, a filmvász­non és a színpadon. Ez a vágyam valóra vált abban a pillanatban, amikor a nemzetközi gyors a lengyel—szovjet határhoz kö­zeledett. Határ- és vámvizsgálat, a vasútállomás s aztán a korszerű Be­­lorusszija szálló a Muhavec határfo­lyócska partján. A Muhavec itt ömlik a Búgba, s a két folyó alkotja a ha­tárt, amelyről oly gyakran olvastunk mint a lángban álló határról. És nem véletlen, hogy a szálló halijában is ott a képe az erődnek, amelyet nemcsak azok keresnek fel, akik va­lamilyen okból keresztülutaznak a városon, hanem ezrek és ezrek, akik a Szovjetunió minden részéből, de külföldről is azért jöttek a városba, hogy megtekintsék a híres erődöt. Az erőd területére, amelyet a há­ború előtt 1800 méter hosszúságban laktanyaépületek vettek körül, ma egy szimbolikusan csillag alakban ki­képzett kapun lehet bejutni. Építésé­hez az egykori erőd vörös tégláit használták fel. Abban a pillanatban, amikor a látogató belép ezen a szim­bolikus bejáraton és kitárul előtte az erőd udvara, közeledő repülőgépek motorjának dübörgése hangzik fel a hangszórókból és hangszalagról annak a rádiójelentésnek a felvétele, amely 1941. június 22-én jelentette a világnak: A fasiszta Németország hitszegően megtámadta a Szovjet­uniót. Az idősebb látogatók, de a fia­talabbak és a legfiatalabbak is meg­hatódva járják be az erőd udvarát s jutnak el a monumentális emlékmű­höz, amely — egy katonafej — a szovjet katona legyőzhetetlenségét jelképezi. Eszembe jutottak Wester­­platte hős lengyel védői, akik hét na­pon és éjjelen át álltak ellen a fasisz­ta túlerőnek. A breszti erőd védői, el­vágva a külvilágtól, megfelelő élel­miszer- és vízkészletek nélkül, egy egész hónapig dacoltak az ellenség­gel. Még július húszadika körül is hallatszottak elszórva lövések az erődből. A szovjet katona gránitemlékmű­vénél, aki vizet merít a sisakjával, ott hagyják a fiatalasszonyok meny­asszonyi csokrukat — ilyen szokás másutt is van a Szovjetunióban. A fiatalok életük legboldogabb napján eljönnek, hogy tisztelegjenek az em­léke előtt azoknak, akik harmincegy­­néhány évvel ezelőtt itt harcoltak és estek el A Fehér palotából, ahol 1918-ban aláírták a breszt—litovszki békeszer­ződést, szintén csak romok marad­tak. Ezek mellett kell elmenni, hogy az ember eljusson a központi emlék­műhöz, egy száztíz méteres obeliszk­­hez, amely szuronyra emlékeztet. Hatalmas és csendes szimbóluma a harcoknak, melynek résztvevői szó szerint teljesítették az 1. számú tör­ténelmi parancsot: harcolni az utolsó emberig. A harcosok nevét a breszti erődben gránitlapokon örökítették meg. Ide irányult harminckét évvel ez­előtt az ellenség fő támadása, itt kezdett harcolni a szovjet nép. Ma tiszteletüket, kegyeletüket leróni jön­nek ide az emberek, s azért is, hogy hitet tegyenek, soha, soha többé nem szabad ilyesminek megismétlődnie. Az emlékkönyvben őszinte szavak ol­vashatók a békéről, a biztonságról, az együttműködésről. Alig van hasonló gondolatok kifejezésére alkalmasabb hely, mint éppen ez, a breszti erőd, a Muhavec és a Bug partján. Szöveg és képek: Zdenék Bureá GOMBATANACSADO ízletes, de óvatosságra intő csemege a gomba # Tudományos­népszerűsítő gombakiállítás nyílik szeptemberben Bratislavában # A tavalyi szezon slágere: egy másfél méter magas, 7 kg súlyú „csodagomba" Kora tavasztól késő őszig, minden hétfőn délután megszokott asztaltár­saság gyűlik össze a bratislavai Szlo­vák Nemzeti Múzeum harmadik eme­leti helyiségeinek egyikében. Mi ta­gadás, az asztaltársaság szó hallatán az embernek valahogy akaratlanul is unaloműző beszélgetések, rendszeres kártyapartik vagy kedélyes poharaz­­gatás jut eszébe ... Itt ellenben szó sincs ilyesmiről. Három tapasztalt gombaszakértő: Artúr Berniek, Igor Fábry és Pavel LizoA biológus találkoznak itt hétről hétre, hogy tanácsaikkal, útbaigazí­tásaikkal segítsék az alkalmi „hét­végi“ gombázókat.., Mikor alakult, eléggé népszerű-e, gyakorta látogatott-e a gombatanács­adó? Pavel LizoA a tanácsadó vezetője mosolyogva válaszol. — Jövőre már kerek jubileumot ünnepiünk. Kereken tíz esztendeje lesz, hogy a gyakorta előforduló gombamérgezések, az embereknek a mikológiában való járatlansága lát­tán, 1964 tavaszán Bratislavában is megalakult a gombatanácsadó. Mun­kánk azóta egyre népszerűbb lett. Egy-egy hétfőn a főváros távolabbi környékéről is érkeznek látogatók, levelezés útján pedig szinte egész Szlovákiával kapcsolatban állunk. Tavaly például Viglaáská Hutáról kaptunk egy 148 cm magas, hét ki­logramm súlyú óriásgombát. 1972- ben egyébként tanácsadónkat 240 ember kereste fel; összesen 850 gom­ba megvizsgálását kérték. — Hogyan összegezné a szakava­tott biológus a gombák világában gyűjtött eddigi tapasztalatait? Rövid töprengés után válaszol. — Az alkalmi gombászok általá­ban négy-ötfajta gombát, a szenve­délyes természetjárók körülbelül har­minc különböző fajtát ismernek. A tanácsadáshoz mintegy kétezer faj­tát kell ismerni. A tökéletes rendsze­rezéshez, a gombák tudományában: a mikológiában való teljes jártas­sághoz azonban talán még egy egész emberéletnyi munkásság is kevés, hiszen a legkorszerűbb tudományos adatok szerint mintegy százezer tag­ja van a gombacsaládnak. Termé­szetesen itt már az egészségügyben számontartott penész- és erjesztő­gombákra is gondolok ... — Az alapvető tudnivalókat hol sajátíthatják el az érdeklődők? — A színes képekkel illusztrált gombaatlaszból vagy a kezdő gom­bászok számára megjelent kéziköny­vekből. Persze, ezek a könyvek jobbára csupán elméleti áttekintést nyújtanak. Tanácsos ezért, ha egy­­egy kezdő gombaszedő eleinte ta­pasztalt gambászokhoz csatlakozik. A gombával ugyanis szinte sosem le­het eléggé elővigyázatos az ember, mert nagyon ízletes csemege ugyan, de számtalan életveszélyes mérgezés­sel járó baleset okozója is volt már... — A közhiedelem szerint, főzés közben is megállapítható, hogy.... — ...jó gombát főz-e az illető? Tévedés! Sokan az ismert ezüstka­­nál-próbára hivatkoznak, de van, aki hagymával, csigaházzal vagy csigá­val tud ilyen „biztos“ módszere­ket ... Ezek mindegyikéből, sajnos, nagyon sok baj származott már. A mikológia egyik alaptörvénye ugyan­is, hogy nem csupán a különböző gombafajtákat, de szinte minden egyes darabot külön-külön is meg kell vizsgálni, hiszen a túl hosszas, helytelen tárolás révén még a leg­mindennapibb étkezési gomba is gyomorrontást okozhat. — ön szereti a gombás ételeket? — Nagyon .,. akárcsak a sokat ki­ránduló, természetjáró emberek több­sége. Sőt, több kedvenc gombaételem is van, Egy-egy hétfő délutáni ta­nácsadás keretében bizony néha ezekről is szó esik ... Bratislavában tizedik esztendeje működik hát az egyre népszerűbb, látogatottabb gombatanácsadó. A há­rom szakember, már több ízben — legutóbb áprilisban — tudományos­népszerűsítő előadássorozatot rende­zett a gombákról. S kezdő és haladó gombászoknak egyaránt érdekes lesz a szeptemberben megnyíló gomba­kiállítás is, amely minden bizonnyal tovább bővíti a gombázás iránt ér­deklődők körét. Mert a természetjá­rás, a gombagyűjtés a legderűsebb, legrokonszenvesebb szórakozások egyike ... B. M. P. hot 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom