A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-03 / 31. szám

liQY CVMJÓPDI

Három nappal a hatvannegyedik születésnapja után jártam nála. Épp befejeződött az iskolaév. Már csak a bizonyítványt és a legjobb tanulóknak szánt jutalomkönyveket kellett kiosztani. Azokra írta rá szép kalligrafikus írással a nevét: Pintér Ferenc igazgató.

Nagyon sokan ismerik és szeretik őt országszerte. Nemcsak volt tanítványai, nemcsak azokban a községekben — Jur nad Hronomban (Garamszentgyörgyön), Hubában (Libádon), Kamenny Mostban (Kőhídgyarmaton), «ahyban Ipolyságon és Sládkoviéovóban (Diószegen) — ahol eddig tanított, hanem szinte valamennyi pedagógustársa a járásban — és a járáson túl is —, hiszen alapító tagja és szólamvezetője a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának. >

— Bolondja vagyok a zenének — mondja. S Feri bácsi szájában ez a szó elveszti sértő élét. Hiszen tudjuk, mit jelent az ő esetében: fáradhatatlan szolgálatot, egy

nemes ügy, a zene, pontosabban a kórusmozgalom érdekében. Mindenütt, ahol eddig tanított, sikerült megalakítania egy felnőtt és egy gyermekkórust. Itt is, Diószegen. Az ötventagú úttörőénekkar már 15 éves, tavaly részt vett a Kodály-napokon. A Vox Humana pedig, a 65 tagú felnőtt kórus, a Kodály-napokon megkapta az aranykoszorú minősítést.

Tíz évig tagja volt a CSEMADOK KB Elnökségének. A Központi Bizottságnak jelenleg is tagja, ugyanígy a CSEMADOK járási bizottsága elnökségének. Az iskolai pártszervezet alelnöke. Az idén két helyen is vezetett pártoktatást.

Az élete munka, szorgalom, lelkesedés. Tudja, hogy a pedagógus nemcsak akkor az, ha ott áll a katedrán, hanem mindig és mindenütt. Pedagógiai tevékenységét felettesei is mindig mebecsülték, értékelték. 1961-ben a Példás tanító, 1970-ben az Érdemes tanító címmel tüntették ki.

Sajnos az ő élete sem csupa napfény. A

felesége súlyos beteg. De — s ezt hangsúlyozza — munkája, iskolai és közéleti tevékenysége elé soha a legkisebb akadályt nem gördítette.

Mit mondjak még erről a kedves pedagógusról? Azt, hogy már négy évvel ezelőtt nyugdíjba mehetett volna — de kérésre maradt, tanít tovább. Azt, hogy a legkedvesebb emlékei Libádhoz fűződnek, ott született a lánya, aki szintén pedagógus, szlovák-magyar szakos, és együtt tanítanak ... Azt, hogy nem iszik és nem dohányzik. Ellenben van egy kedvenc szórakozása: a horgászás. Kis mopedjén 120 kilométert is megtesz egy-egy jobb horgászhelyig.

— Nincs annál szebb dolog — mondja —, mint amikor az ember kimegy egy csörgedező patak mellé. £n a természetben mindent megtalálok, ami szépségre szükségem van.

Vagyis pontosabban: a zenében és a természetben. . —ZSÉLYI—