A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-26 / 4. szám
Mikor felkerestem a csehszlovákiai magyar irodalom egyik kiemelkedő egyéniségét, Csontos Vilmost Zolabán, meglepődve tapasztaltam, hogy a 65. életévébe lépő költő vasárnap az épülő nyárikonyha falait húzza. Meglepetésemet és zavaromat látva felvilágosított: — Máskor erre nincs időm. Nyugdíjas korom ellenére a szövetkezet pénztárosa vagyok és bizony otthon akkor dolgozom, mikor az időm engedi. Dolgozószobájába lépve hellyel kínál. Rövid beszélgetés után megkérem, mondaná el röviden élete és munkássága történetét. Kis gondolkodás után, visszaforgatva az idő kerekét, mesélni kezdett. — Szüleim napszámos sorban élő földművesek voltak, akiknek örökségük nem tett ki másfél hold szántót. Alig múltam tizenegy éves, már napszámba jártam. Szülőfalumat több uradalmi birtok határolta, s a többi gyerektársammal, akik hasonló szegénységben éltek, egész éven át a tarisznyában hordott száraz kenyéren és a béresek káromkodásán nevelkedtünk. Korán felismertem az előttem álló élet szomorú kilátásait s nehézségeit és három tarisznyás esztendő után beálltam asztalosinasnak az egyik falumbeli asztalossegédnek, igen viszontagságos volt az életem, sokat vándoroltam munka után. Nehéz esztendők voltak, munkanélküliség és nyomorúság faluról falura, amerre csak jártam az első köztársaságban. Már akkor írogattam. A könyvet még elemi iskolás koromban megszerettem és minden szabad időmet olvasással töltöttem. Segéd koromban Lévára is elkerültem és a hazulról hozott száraz koszton tengődtem hónapokon keresztül, hogy az így megtakarított filléreket könyvekre fordíthassam. Első versem Léván jelent meg 1929 februárjában a Bars című hetilapban. Ezután további verseket és elbeszéléseket jelentettek meg tőlem a lapok és a komáromi Virradat naptárkiadó. Közben Léváról hazakerültem a szülőfalumba és itt dolgoztam kisebb-nagyobb megszakításokkal. Első önálló verseskötetem „Magyar ugaron" címmel 1932-ben jelent meg Léván. A nyomdaköltséget, 2000 koronát, három éven át tudtam letörleszteni a nyomdának. Négy évvel később adtam ki második verseskötetem „Üzentek értem" címmel. Még ebben az évben, 1936-ban kiváltottam az asztalosipari jogosítványt és műhelyt nyitottam. Hosszú ideig a munkába temetkeztem. A gyalupadon írtam. legszebb verseimet. Már volt munkám és apámékát is segíthettem, de sok pénzt fordítottam folyóiratok megrendelésére és könyvek vásárlására. Amikor Magyarországhoz kerültünk, a lapok nem közölték a verseimet. Harmadik verseskötetem 1941 karácsonyán jelent meg Gyomán „Tovább kell menni" címmel. Részt vettem a második világháborúban. írnok lettem az alakulatnál. 1944 áprilisában súlyosan megbetegedtem és Egerbe kerültem, ahol hét hónapig feküdtem tífuszban. Három hónapig állt a front nálunk. A Garam volt a választóvonal. Márciusban 21 napot Drégelypalánkon töltöttünk. Mire március végén hazaértem, a szovjet csapatok már Bratislavához közeledtek. A lábaim bénák, merevek voltak, mivel alaposan meghűltem a bunkerban, s igen gyenge voltam a tífusz maradványai következtében. Lassan felépültem és nyár elején munkához láttam. A műhely ismét hangos lett a gyalusikoltástól, kézbe vettem a rokkant szekrényeket, ablakokat. 1948 októberében megnősültem és feleségem családjához Zalabára költöztem. Mikor a szövetkezet megalakult, az elsők között léptem be a családommal együtt. Irodalmi téren 1954 óta fejtek ki komolyabb tevékenységet, amikor néhány új versemet elküldtem Fábry Zoltánhoz, aki verseimet továbbította a Fáklyához Bratislavába. így jelent meg egyszerre öt versem, és ekkor kaptam az első tisztességes honoráriumot. Azután az Oj Szó közölt tőlem verseket, majd csakhamar az összes többi szlovákiai magyar lap is. Két évvel később jelent meg „Kell itt a szó" című verseskötetem a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. Részt vettem egy újabb versgyűjteményemmel az országos irodalmi pályázaton, ahol költeményeim külön jutalomban részesültek és így könyvalakban is napvilágot láttak „Hiszek az emberben" címmel. Ot hosszú év telt el újabb kötetem megjelenéséig, ennek „Új szerelem" volt a címe és 1966-ban került ki a nyomdából. Később kiadták — „Csendes lobogással" címmel — válogatott verseimet. Az utolsó egy-két év alatt nagyon kevés verset írtam. Mindig a munka és a falusi élet örömei, problémái adták kezembe a tollat. Fizikai munkát végeztem egész életemben, de igazi szerelmem mindig a költészet volt és marad. GARAIFERENC Igazi szerelmem a költészet Dolgos napok
