A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-26 / 4. szám

A JÓ KONYHA TITKAIBÓL Egy korszerű problémáról A születések száma a múlt század második felétől kezdődően világszerte jelentékenyen csökkent. Természetesen ez összefügg a változó társadalmi­­gazdasági létfeltételekkel, amelyek kor­szakunkban alapvetően befolyásolják az emberek családalapitási törekvéseit, illetve azt, hogy hány gyermeket kíván­nak. E törekvések a születésszabályozás módozatai révén váltak valóra, vagyis az egyének, a házastársak biológiai ismereteik alapján különböző eljárások­hoz folyamodnak, hogy ezzel befolyá­solják utódaik számát. A fogamzás me­chanizmusának, a magzat méhen belüli fejlődésének ismerete csak az ember sajátja. Ez — a születésszabályozás módszereinek kifejlődésével minden más élőlénytől eltérően — lehetővé teszi szá­mára, hogy szaporodásának mértékét ne csupán természeti tényezők szabják meg, hanem a népesség számát össz­hangba hozhassa a társadalmi-gazda­sági feltételekkel. A születésszabályozás irányulhat az utódok számának növelésére vagy csök­kentésére. Az előbbit célozzák a meddő­ség okainak felderítésére és megszün­tetésére irányuló orvosi eljárások. Az utóbbi célkitűzés századunkban általá­nosabb, és ezért a születésszabályozás módszerei többnyire a születéskorláto­­zást szolgálják. Két fő módszere ismere­tes: a fogamzás megakadályozása és a terhesség megszakítása. A születésszabályozás említett mód­szereit alkalmazzák a nem kívánt fo­gamzások vagy születések elhárítására, valamint a családtervezés esz­közeiként. A családtervezés szűkebb értelemben azt jelenti, hogy a házas­társak (vagy együtt élők) megegyeznek a születendő gyermekek számában. Tá­­gabb értelemben jelenti az élettársak­nak a megtervezett gyermekszám meg­valósításával kapcsolatos magatartását, tehát azt, hogy idevágó tervüket az el­határozott időben valóra váltják vagy megváltoztatják. A családtervezési statisztikai vizsgálat úgyszólván legfrissebb ága a statisztikai kutatásoknak. Az első nagyobb vizsgá­lat az Egyesült Államokban folyt az 1930-as években, ezt követték a máso­dik világháború utáni vizsgálatok; ekkor már egyes nyugat-európai országok is (főként Anglia, Hollandia, Franciaország, Svájc) folytattak erre irányuló vizsgála­tokat. Később nálunk is tanulmányozták a családtervezés és születésszabályozás kérdéseit. A születésszabályozás gyakorlata alapján a nők az alábbi csoportokba sorolhatók: 1. Szüléseinek számát nem szabályoz­za, 2. szüléseinek számát csak védeke­zéssel szabályozza, 3. szüléseinek számát csak terhesség­­megszakítással szabályozza, 4. szüléseinek számát mindkét mó­don szabályozza. A társadalmi-foglalkozási csoportok szerinti megoszlás érdekes képet nyújt a születésszabályozás különböző mód­szerei alkalmazásának gyakoriságáról. Ezeket az adatokat összevetve azt ta­láljuk, hogy azon országok csoportjába Mm.! ... különösen szépnek látjuk, ha megfelelően melegen és csinosan vagyunk öltözve. 1. Egérszürke posztó vagy flanelt kosztüm, breitschwanz — esetleg műszőrme — díszítéssel és muffal. A szoknya alja is prémmel szegett. Nagykarimájú, hervadt levél-vörös borzalinó kalapot, ugyanolyan színű kesztyűt és csizmát visel hozzá a manöken. 2. Nagyon előnyös szabású vilá­goskék krimpten ruha gombdíszítés­sel. Az idei téli divat igen sok gombdíszítést alkalmaz. tartozunk, ahol a védekezés módszerei eléggé elterjedtek ugyan, azonban a nőknek csak kis része él a hatékonyabb módszerekkel, ennek következtében a művi vetélések száma viszonylag nagy, a termékenység pedig alacsony. Hason­ló a helyzet Magyarországon és felte­hetően Bulgáriában, Japánban. A védekezés okai sokfélék ugyan, azonban három csoportban összesíthe­tők: 1. egészségi és biológiai természetű okok (pl. saját egészség, előző ne­héz terhesség vagy szülés, túl fiatal vagy idős kor stb.); 2. anyagi, gazdasági természetű okok (anyagi nehézségek, rossz lakás­­helyzet, munkavállalási nehézsé­gek; 3. vegyes és szubjektív okok (rosszul élnek, férje nem kíván gyermeket, nem házas családi állapotú stb., stb.). Az első csoportba sorolt okokra hi­vatkozott Csehszlovákiában a nők 9 %-a, Magyarországon a nők 29 %-a. Míg nálunk az anyagi-gazdasági okok miatt a nők 42 %-a védekezik, Magyar­­országon 34 % és Angliában 39 %. Csehszlovákiában és Magyarországon a kivánt gyermekszám általában 2—3. A család létszámát tervező nőknél a tényleges és a kivánt gyermekszám társádalmi-foglalkozási csoportonként is eltérő. A hazai adatok e tekintetben a grafikon szerinti megoszlást mutatják. Általában a kereső nők kevesebb gyer­meket terveznek (2,2), az eltartottak többet (2,4). A magyarországi adatok is azonosak, és azt bizonyítják, hogy a tervezett vagy kivánt gyermekszámok összefüggnek a nők munkavállalási el­gondolásaival! R i z i - b i z i. Hozzávalók: 6 dkg vaj, 2 fej hagyma, 2 csésze rizs, 1 csomag mélyhűtött zöldborsó (30 dkg), 15 dkg főtt sonka, 4 csészényi tyúkleves (kockából), só, bors, 5 dkg reszelt sajt. A vajat felolvasztjuk s a felszele­telt hagymát és rizst üvegesre pá­roljuk benne. Hozzáadjuk a borsót és a kis kockákra vagdalt sonkát, majd felöntjük a forró tyúklevessel. Lefedjük és húsz percig gyenge tű­zön pároljuk. Közben egy villával egyszer átforgatjuk. Sóval, borssal fűszerezzük, még egyszer jól elkever­jük és a reszelt sajttal szervírozzuk. A recept négy személy számára szól, egy főre kb. 513 kalória jut.

Next

/
Oldalképek
Tartalom