A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-29 / 26. szám

Ott lesznek •• •• G0MBASZ060N Az Üj Nemzedék 1961-ban alakult meg Kó­ficéban (Kassán). Abban az időben ez a nép­­művészeti együttes énekkarból, zenekarból és tánccsoportból állt, s több mint nyolcvan tagot számlált. Ennek az első együttesnek a tevékeny­sége hozzávetőlegesen négy évig tartott. Hatvan­ötben aztán különböző okoknál fogva felbomlott. A mai Üj Nemzedék létrejötte tulajdonképpen szorosan összefügg a CSEMADOK kassa-újvárosi alapszervezetének megalakulásával. Ugyanis az újvárosi alapszervezet megalakulása után a ve­zetőség elhatározta, hogy felújítják az Üj Nem- j zedék tevékenységét. Természetesen egy kicsit szerényebb keretek között kezdődött ez a mun­ka. s a tevékenység tulajdonképpen a tánccso­port és a zenekar újjászervezésére összpontosult. — A tánccsoportot szerveztük először újjá — mondja Szakái László mérnök, az alapszervezet elnöke, aki egyben az Üj Nemzedék vezetője is —, főleg vasgyári fiatalokból. Az eltelt pár esz­tendőt kisebb-nagyobb változásokkal élte át az együttes. Nem volt könnyű a kezdet, de a rend­szeres munka meghozta a várt eredményeket. — A felújított együttes hol és mikor szerepelt először sikerrel? — Az első sikereink Zselizhez fűződnek. De még abban az évben — 1970-ről van szó — részt vettünk a gombaszögi Országos Dal- és Tánc­ünnepélyen is. — Változott-e azóta az együttes? — Csupán annyit, hogy a tánccsoport mellé összehoztunk egy éneklő csoportot is néhány szó­listával. De vannak szavalóink is, akik főleg népballadákat adnak elő, s így ma már képesek vagyunk egész estét betöltő műsort is adni. Ehhez csak azt teszem hozzá, hogy a mai össze­tételében s a mostani műsorával az Üj Nemze­dék tavaly december elején mutatkozott be a közönségnek Kassán, a Művészetek Házában. Azóta sem pihentek sokat. Szerepeltek Tornaúj­falun, Szesztán, Kistárkányban, Radon, Nagy­­kövesden, Mokcsamogyoróson, Kaposkelecsény­­ben és Abarán. A. járási dal- és táncünnepélyen, Zselizen vol­tak, s jelenleg Gombaszögre készülnek. A tánc­csoport fiatal tagjai lelkesen dolgoznak. Heten­te rendszeresen kétszer gyakorolnak a klubban. Gombaszögön az együttes két legsikeresebb szá­mának: a Szentistváni táncnak és a Csallóközi hangulatoknak tapsolhatunk majd. • — es — Tisztelettel e Az elődöntő egyik győztese a füleki gimnázium csapata: Szekeres Zsuzsa, Molnár Erzsébet és Kalcso Jolán Gáspár István felvétele A meghívón ez állt: 1973. június 3-án Somodi­­ban (Drienovecen) rendezik a kóficéi (kassai) járás immár tizenkilencedik dal- és táncünne­pélyét. A meghívón ott volt továbbá az is, hogy a műsor két részből áll majd, az első a nemzet­közi gyermeknap jegyében zajlik délelőtt, a má­sik délután következik, hogy kóstolót adjon a népművészet ízéből, zamatéból. Aki nem járt még Somodiban, helyesebben a község fürdőjében, kellemes meglepetéssel veszi tudomásul a megérkezés percében, hogy a tágas rét, a hegykoszorú, az egész környezet mintha csak a kultúra ünnepe tiszteletére lett volna teremtve: a rendezők máris megnyerték az első csatát. A délelőtti műsornak ugyan kevesebb nézője, de azért gazdag tartalma volt. A színpadra lépő fiatalokat tulajdonképpen úgy is tekinthettük, mint az utánpótlás tagjait, azokat, akik talán három-négy esztendő múlva már mint felnőtt CSEMADOK-tagok szerepelnek majd. Nincs rá tér és lehetőség, hogy mindenkiről szóljunk. Ez­úttal inkább arról írnánk, hogy köszönet illet minden olyan csoportvezetőt, pedagógust, kultu­rális dolgozót, aki hétköznapjait és hétvégéit fel­áldozva, munkálkodik azon, ami mindannyiunk szívügye: a magyar kultúra ápolásán. A halhatatlanoknak kijáró tisztelettel emlékez­tünk a magyar irodalom három kiválóságára — Petőfi Sándorra, Madách Imrére születésük 150. és Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. év­fordulóján. Az ünnepségek június 13-án, délután 15.00 óra­kor kezdődtek Alsósztregován, Madách szülőfalu­jában. A költő emlékművének megkoszorúzása után Kulcsár Tibor ünnepi beszédben — mintegy 200—300 jelenlévő előtt — méltatta Madách iro­dalmi és politikai munkásságának jelentőségét, az egész magyar kultúrára gyakorolt hatását. Ezután a Madách-emlékkiállítás közös megtekin­tésére került sor, ahol a jelenlévő fényképek és emléktárgyak útján ismerkedhettek a nagy költő életének apró hétköznapi, épp ezért roppant érdekes epizódjaival. Ezt követően az ünnepségek június 4-én dél­előtt 10.00 órakor a füleki zománcgyár üzemi klubjában irodalmi vetélkedővel folytatódtak. A járási döntők győzteseiként tovább jutott 11 csapat küzdött a döntőbe jutásért. A versenyt Gyurcsó István vezette. A zsúfolásig megtelt nagyteremben a vetélkedő résztvevői először a három költő életére és életművére vonatkozó körkérdésekre majd szabadon választott kérdések­re válaszoltak. A válaszokat háromtagú zsűri: Kulcsár Tibor (elnök), Kmeczkó Mihály és Tankó László bírálták el. A zsűri csak hibátlan, pontos válaszokat fogadott el a versenyzőktől. Ha pél­dául egy válasz tartalmilag helyes volt, de akár csak egy névelő is hiányzott belőle a zsűri elve­tette. A szünetben megkérdeztük Kmeczkó Mí-A tömeg tulajdonképpen a délutáni főműsorrg érkezett nagy számban, de amilyen gyorsan sza­porodtak az autóbuszok és gépkocsik, olyan sebe­sen gyűltek a komor felhők is az ünneplők fejq fölött. A nyitó műsorszám a tornaújfalusi énekkar fel­lépése volt. Mázik Mihály karnagy ismét széR munkát végzett. Utána Szombathy László, a CSEMADOK járási bizottságának elnöké tartotta meg ünnepi beszé­dét. Örömmel láttuk a pódiumon a járási szervek képviselőit, s közöttük Spak elvtársat, a jntj elnökét. A felhők egyre feketébbek lettek, a műsor egy­re forróbb hangulatú, de minden résztvevő sej­tette, hogy rövid időn belül a zápor válik fősze­replővé. Sajnos a sejtések ezúttal nem csaltak, a csaknem négyezres tömeg hanyatt-homlok me­nekült a szélben, esőben. Így hát a szabadtér varázsa elillant, helyette a kultúrház terme tette lehetővé, hogy az olyan szépen induló ünnepség mégiscsak leperegjen. Mit is láttunk Somodiban? Láttuk a Mikepércsi csárdást a helybeli tánc­csoport előadásában, Varga Ervin betanításában. Hallottuk Dobos Pál zsarnói és Kiss Béla buzital énekeseket. A CSEMADOK szepsi helyi szerve­mlékeztünk hályt, a zsűri tagját, milyen céllal bírálják így a válaszokat. — A precízség, pontosság megkövetelésével az egész vetélkedő színvonalának emelése volt a cé­lunk. Másrészt nyelvünkben az utóbbi időben szinte betegesen kezd elharapózni a névelők in­dokolatlan elhagyása a főnevek előtt. Azt kíván­tuk elérni, hogy egy ilyen irodalmi vetélkedő egyben a helyes és szép magyar beszéd fejleszté­sét is szolgálja ... A mezőnyből mindvégig kiemelkedett a füleki gimnázium csapata. Pontos válaszaikkal tanúsí­tották, hogy jól ismerik a három költőóriás életét és műveit, s nem véletlenül kerültek az országos elődöntőbe. A verseny érdekességének számított Zsolcer Irén, aki az ipolysági gimnázium képviseletében egyedül küzdött a három-három tagból álló csa­patok ellen, s végezetül a füleki gimnázium csa­patával holtversenyben az első helyen végzett. Az országos döntőbe a füleki gimnázium csapata és Zsolcer Irén az ipolysági gimnázium verseny­zője (40 ponttal), valamint az ipolysági gimná­zium II. számú csapata jutott be (36 ponttal). A vetélkedő végén Bodnár Béla a CSEMADOK Központi Bizottságának osztályvezetője oklevelet és értékes könyvjutalmat adott át a résztvevők­nek. Az ünnepségek befejezéseként a komárnoi (ko­máromi) Magyar Területi Színház művészei rész­leteket adtak elő Madách: Az ember tragédiája című, művéből. — fülöp — zetének tánccsoportja Borsodi leánytáncot muta­tott be Tóth Ibolya vezetésével. Takács Margit és Snyír Ferenc a nagyidaiak tánccsoportját ve­zeti. Együttesük a Szentistványi táncokkal lépett fel. A szepsiek Három a táncát Sarlós József tanította be. Énekkarukat Szombathy László ve­zényelte. Az abaújszinaiak jó nevű népművészeti csoportját Mura Ferencné vezette, táncaikat Csu­­rilla Erzsébet és Erőss Zoltán tanította be. A műsor rangját adták a kassai Stavbár és az Űj Nemzedék csoportok (művészeti vezetőjük Hemerka Olga, táncaikat Janocsko Klára és Var­ga Ervin tanította be). Fellépett és nagy sikert aratott a CSEMADOK KB Szőttes népművészeti csoportja, melyet Quittner János vezet. A műsort Győri Judit és Gazdag József kon­ferálta — színvonalasan. Milyen volt az ez évi somodi dal- és táncünne­pély? Kérjük ki a legilletékesebbek egyikének, Boda Ferencnek a véleményét. A CSEMADOK járási bizottságának titkára így látta a sereg­szemlét: — Azt hiszem, sikeres és színvonalas volt a tizenkilencedik népművészeti fesztivál, kár, hogy az eső közbeszólt. Örömmel tapasztalhattuk, hogy egyes népművészeti csoportjaink nagyot javultak, teljesítményeik színvonalasabbak lettek, műso­raik igényesebbek. A rendezvény értékét és rang­ját nagyban emelte a Stavbár, az Üj Nemzedék és a Szőttes vendégszereplése. Találkozunk egy esztendő múlva, remélhetőleg újból Somodiban. És remélhetőleg olyan napon, amelyen nem esik eső! (bt)---- -------------------­­­­. . , ■ •— — . .........................— EGYRE JOBBAN, SZÍNVONALASABBAN ja

Next

/
Oldalképek
Tartalom