A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-22 / 25. szám
Korea a hagyomány szerint ötezer éves múltra tekint viszsza. Időszámításunk kezdetén . rabszolgatartó, illetve korafeudális jellegű államok álltak fenn területén, s ezeket a VII. században egységes feudális állammá kovácsolták. A X. század elején alakult ki Korjo (a „Korea“ elnevezés a portugáloktól származik a X—XIII. században a félszigeten uralkodó dinasztia neve után). Az ország a XIII. században mongol uralom, a következő század végétől a kínai Li-dinasztia uralma alá került, majd 1637-től 1904-ig a mandzsu császárok Kínájának hűbérese lett. Az 1894—95-i japán-kínai háború következményeképpen Koreát Japán 1905-ben védnökségnek nyilvánította, 1910-ben pedig bekebelezte. A japán imperializmusnak a második világháborúban elszenvedett veresége után, a jaltai értekezlet határozata alapján, Koreának a 38. szélességi foktól északra fekvő területei ideiglenesen szovjet, a délre fekvők amerikai megszállás alá kerültek. Ezzel Korea két államra szakadt; az 1950 júniusában kitört koreai háborút lezáró, 1953 júliusában aláírt fegyverszüneti egyezmény ismét a 38. szélességi fokot tűzte ki az ország két része közötti demarkációs vonalként. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, mely a Koreai-félsziget északi részén terül el, északnyugatról Kínával határos, északkeletről rövid szakaszon a Szovjetunióval. Nyugat felől a Sárga-tenger, keleten a Japán-tenger határolja. Dél-Koreától az 1953-ban létrehozott fegyverszüneti vonal választja el. Területe 127 158 km2, tehát nangyjából akkora, mint Csehszlovákia. Lakossága körülbelül 13 millió fő. A lakosságnak 99 százaléka koreai, a többi főleg kínai. Kínában, Japánban és a Szovjetunióban összesen mintegy 2 millió koreai él; Dél-Korea lakossága 32 millió. A koreai nép a félszigetet már a történelem előtti korban ott élt törzsek fokozatos egyesítésével alakult ki. Eredetileg valószínűleg a mongol faj tunguz ágához tartozik; talán csak délen keveredett a távoli múltban maláj bevándorlókkal. A koreaiak, saját nyelvükön csőszének, nyelve a tunguz-mandzsu nyelvcsaláddal áll a legközelebbi rokonságban. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a második világháború után a szocialista fejlődés útjára lépett. Földreformot hajtottak végre. A főleg japán kézben levő üzemeket, erőműveket, bankokat stb. államosították. Megindult a tervgazdálkodás. A fejlődést megszakította az 1950 nyarán bekövetkezett fegyveres agreszszió. Elpusztult mintegy 600 000 lakóház, az ipari létesítmények mintegy 70 százaléka, a vasúti teherkocsik 65 százaléka, a személyvagonok 90 százaléka, az állatállomány jelentős része. 1953-ban az ipari termelés a háború előttinek a felét sem tette ki. Az 1954—56 közötti hároméves tervidőszakban gyors ütemben megindult az újjáépítés a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a szocialista államok jelentős segítségével. A KNDK ma már a szocializmus építésében nagy eredményeket elért, gyorsan fejlődő ipari-agrárállam. Az ipari üzemeket államosították, a mezőgazdaság szocialista átalakulása is befejeződött. Korea 1945-ig Japán nyersanyagbázisa volt. Ennek megfelelően jelentős bányászat és számottevő ipar fejlődött ki, főleg északon, ahol gazdag feketeszén (antracit), barnaszén és vasérc lelőhelyek vannak, s olcsó vízi energiát állítanak elő. Jelentős színesérc-bányászata is. Feldolgozó iparában a vas és acél gyártása a legfejlettebb. A gyáripar fontosabb ágai a gép-, mozdony- és hajógyártás, a vegyipar, cementipar, textil- és papíripar, továbbá az élelmiszeripar különböző ágazatai. Az ország területének 18 százalékán folyik mezőgazdasági termelés. A fontosabb növényi termékek a rizs, kukorica, búza, köles, szójabab, burgonya, batáta, árpa, zab, cukorrépa, dohány, len, kender, komló, olajosmagvak, gyógynövények, továbbá zöldség és gyümölcs. Az állattenyésztés másodlagos jelentőségű, de az utóbbi években fejlődőben van. Főbb tenyésztett állatok a szarvasmarha, sertés, juh és kecske. A selyemhernyó-tenyésztés fejlett ágazat. Ugyancsak jelentős a part menti vizeken a halászat. Kulturális vonatkozásban óriási a fejlődés. Az írástudatlanság teljesen megszűnt, 1967-től kezdve kötelező és ingyenes a kilencosztályos iskolai oktatás. A 37 felsőoktatási intézetben kereken negyedmillió diák tanul. A KNDK egyik fő feladatának Korea békés újraegyesítését tekinti. Az utóbbi időben magas szintű tárgyalások folytak a két országrész kormányai között az ország újraegyesítéséről s megegyezés született a háború által szétszakított családok egyesítésére nézve. Az ország egyesítésének legfontosabb feltétele a Dél-Koreát megszállva tartó amerikai csapatok kivonása. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot 1948. szeptember 8-án kiáltották ki, de az alkotmány kimondja, hogy a főváros továbbra is Szöul és csak ideiglenesen Pjöngjang (Phenjan). Phjöngjang, a KNDK ideiglenes fővárosa a Sárga-tengerbe Tedong folyó torkolatától 89 kilométerre fekszik. A legutóbbi népszámláláskor 1 160 000 lakosa volt, az elővárosokkal együtt. Korea legrégibb városai közé tartozik. Egy mai külvárosa helyén a IV. század elején épült fel a Phjöngjang-erőd. 427-től 668-ig a korai koreai állam székhelye volt. Fontos kül- és belkereskedelmi centrum és jelentős katonai bázis maradt azután is, hogy elvesztette a fővárosi rangot. 1899-ben megnyitották a külföldi kereskedők előtt. Jelentős történelmi múltja ellenére századunk elejéig vidékies jellegű kisváros maradt, s csupán az elmúlt fél évszázadban, amikor az ipari fejlődés nagyobb lendületet vett, indult gyors fejlődésnek. 1945 augusztusában, miután a szovjet hadsereg felszabadította, Észak- Korea politikai, gazdasági ás kulturális központja lett. Phjöngjangban összpontosul a köztársaság ipari termelésének egynegyede. A város egy szénmedence központjában fekszik, s ez megkönynyiti több mint száz üzemének energiaellátását. Phjöngjangban számos gépgyár, textilipari, építőanyag- és élelmiszeripari üzem működik. A koreai háború idején az amerikaiak csaknem teljesen lerombolták. 1953 júliusában, közvetlenül a fegyverszüneti egyezmény megkötése után, bizottságot hoztak létre az újjáépítés irányítására. Azóta — a lakosság tevékeny közreműködésével — rengeteg lakóház, iskola, kórház, .óvoda, bölcsőde stb. épült. A régi, keskeny, sáros kis utcák helyét széles, asítaltozott sugárutak, terek foglalják el. Az építkezésben előszeretettel alkalmazzák a előre gyártott elemeket. Korszerű hét-nyolcemeletes házak épülnek, évente mintegy 670 000 m2 lakóterületet adnak át. 1960-ban elkészült a Nagy Színház összesen 28 000 m2 területen! Nézőterén 2300-an foglalhatnak helyet. A színpadon és a nézőtéren kívül további 250 terem és egyéb helyiség áll a színészek és a közönség rendelkezésére. A keleti városrészben épült stadion 70 000 nézőt fogad be. Fennmaradt a régi korokból is jó néhány építészeti emlék. így többek között az Ilmilde-pavilon, amely eredetileg az erőd egy bástyája volt, s amelyet a háború után régi formájában építettek újjá. Ugyancsak rekonstruálták az erőd keleti kapuját KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁ
