A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-22 / 25. szám
Péntek este hét óra. Az abaújszinai művelődési otthonban vagyok, az asztalon előttem két súlyos album, tele képekkel. Körülöttem fiatalos, jókedvű zsongás. A tánccsoport tagjai a színpadra készülnek. Az albumok itt előttem pedig tulajdonképpen ennek a sok sikert és tapsot látott népi tánccsoportnak a történelmét rejtik, amely a Csemadok helyi szervezete mellett alakult meg, még 1952-ben. Vagyis e tánccsoport mögött immár több, mint húszéves rendszeres munka áll. S ez a rendszeresség nem holmi frázis. — Amióta a tánccsoport megalakult, minden hétfőn, szerdán és pénteken próbálunk — mondja Csurila Erzsébet, a csoport egyik vezetője. Nem nagyon akartam hinni a fülemnek, de így igaz, így mondják, s alkalmam volt meggyőződni a szavak igazságáról. Az együttes az alakulása óta természetesen számtalanszor megfiatalodott, de ez a szokás, ez a rendszeres munka, szorgalom megmaradt, s egy kis túlzással azt is mondhatnám, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt a kétezer lakosú falu nagyobbik fele „áttáncolt“ egy-két évet. S az egyáltalán nem meglepő, hogy ma már az egykori alapító tagok gyermekei táncolnak a csoportban. A tánccsoportnak jelenleg húsz tagja van. De ahogy itt láttam a GOMBASZÖGRE táncok. Az utóbbi Quittner János koreográfiája. — Magának melyik volt a legkedvesebb tánca? — Melyek voltak a legsikeresebb táncaik? — kérdezem Csurila Erzsébetet. — Amióta én tagja vagyok a csoportnak, talán a Pusztafalusi csárdás és a Verbunkos. — Hányszor lépnek fel egy évben? — Az attól függ. Minden központi rendezvényen ott vagyunk. Tavaly voltunk Gombaszögön, Zselízen, Lőcsén, Rozhanovcén, Somo-KÉSZÜLNEK próba előtt, s a próba alatt is, jóval többen vannak, hiszen amíg a színpadon a törzsgárda bemelegített, egy másik csoportra való fiatal dolgozott velük együtt lent a nagyteremben. így ha valaki valamilyen oknál fogva kiesik, nincs baj a pótlással. diban, s természetesen idehaza is felléptünk néhányszor. — Mivel készülnek az idei gombaszögi dal- és táncünnepélyre? — Két új táncot tanultunk be az idén. Az egyik a Szentistváni párostánc, a másik pedig a Szilicei — A Hármasugrós. Három vagy négy évig táncoltam ... A színpadon csendben, fegyelmezetten folyik a munka. Az egyik legrégibb, s Quittner János szerint, legjobb népi tánccsoportunk szorgalmasan készül Gombaszögre. S a látottak alapján merem állítani, hogy az országos rendezvényünknek ez az együttes az egyik legszebb színfoltja lesz. * - — gs — A csoportot egyébként már hoszszú idő óta hárman vezetik: Mura Ferencné, Csurila Erzsébet és Erős Zoltán. GÁL SÁNDOR kát verse az idők kezdetén felmutatta az arcát arca helyét helyét a voltnak a cserjés havas emlékeit a folyó jég-árnyát az áradás árnyaiban a havazás szegélyén s kilépett önnön medréből hogy távolabbról tekinthessen magára egy könnycseppnyi tóra melyben két csillag-kristály fürdött az idők kezdetén J. Sámel felvétele már tudom ilyen messze még soha nem voltam kétórás eszméletlenségből visszalépni a harmincötödik év járdájára előbb ezer és ezer láb mozgását láttam az arcok a testek csak később tömörültek anyaggá aztán az ablak jött közelebb s az ablakon túli fa nyári zöldje majd lassú hullámokat vetve a hegyek s felettük újra megszületett szememben a nap a ragyogás azóta tovább érik a növekvő fény utak gerincévé épült s látok mindent előre és visszafelé és már tudom milyen lesz akkor ha újra elindulok olyan messzire ahol az idő egy másik időbe lép
