A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-15 / 24. szám
4-í BIJESZIK GYULA, a közismert újvári műkedvelő színrendező, az idén április 11-én töltötte be 70. életévét. Üjvárott született 1903-ban. Kisiparos családból származik. Édesapja az első világháborúban halt meg. Bijeszik Gyula a helybeli gimnáziumba járt, de mivel édesapját korán elveszítette, középiskolai tanulmányait abba kellett hagynia. A kalapos mesterséget tanulta ki, ő lett a család fenntartója. Szerette a futballt. A régi ÉSÉ-ben már tizenhat éves korában jobbösszekötőt játszott. Ot-hat éven át a csapat „gólkirálya" volt. 1920-ban kezdett mint műkedvelő színész énekes szerepekben játszani Nővé Zámky-ban (Érsekkújvárott) és Levicében (Léván). Megszerette a színpadot, hű maradt a színjátszáshoz és így 1951-ben a helyi CSEMADOK-szervezet akkori vezetősége megkérte őt, hogy az 1949- ben megalakult kulturális szervezetben a színjátszó kört vezesse. Bijeszik Gyula vállalta a tisztséget és a lelkes fiatalokkal hozzálátptt a rendszeres munkához. Először a közönség megnyerése volt a céljuk, ezért a téli hónapokban minden kedden kultúresteket rendeztek. A népnevelő előadásokon kívül mindig kísérő műsort is adtak. Ez arra is jó volt, hogy a műkedvelők megfelelő szókmai gyakorlatra tegyenek szert, megismerkedjenek a színpad törvényeivel, a közönséggel. Mikor ez megtörtént, hozzálátott velük komolyabb műsorok, háromfelvonásos színdarabok betanításához. Itt szerényen megjegyzi Bijeszik Gyula, hogy előtte már körvezetői minőségben Kovács Pál és Sebestyén József tanítók meg Szántó József is működtek a helyi szervezetben. Elmondja még, hogy iparkodtak jó kapcsolatot kiépíteni a komáméi (komáromi) helyi szervezettel, amelynek akkor kitűnő műkedvelő gárdája és énekkara volt. A régi műkedvelők közül szívesen emlékezik vissza Acs Károlyra és feleségére, Krajcsír Istvánra, Szenczy Györgyre, Szilágyinéra, Lacza Jenőre, Thirringnére, Csicsátka Jánosnéra, Fábián Andrásra és másokra. Ennek az öntevékeny színjátszó csoportnak a kiváló szereplésével függ össze az is, hogy az újvári helyi szervezet egész tagsága rengeteg önkéntes társadalmi munkával s a városi pártszervezet a járási nemzeti bizottság és a helyi nemzeti bizottság segítségével felépítette a CSEMADOK kultúrházát. Bijeszik Gyula bácsi örömmel emlékezik vissza a sok kiváló tehetséges műkedvelő mellett a helyi szervezet mai színjátszó gárdáját irányító Záhorszky Elemérre és Boleman Iván gyógyszerészre. Most, amikor élete hetvenedik évét betöltötte, mély meghatottsággal gondol arra a megbecsülésre, hogy lelkes műkedvelő munkája elismeréseként megkapta a Samuel Jurkovic emlékérmet. Mint nyugdíjas szeretettel gondol vissza az ő rendezésében szép műsoros estékre, a lelkes fiatalokkal együtt töltött kellemes órákra. Végül szerényen megjegyzi: úgy érzi, munkája nem volt hiábavaló, mert egykori tanítványai tovább viszik a fáklyát, túltesznek rajta. Bijeszik Gyula bácsit ma is állandóan felkeresik színkörvezetők, rendezők, hogy tanácsokat kérjenek tőle, s ő szívesen átad gazdag tapasztalataiból a fiatalabb generációnak. — rs —
