A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-15 / 24. szám

4-í BIJESZIK GYULA, a közismert újvári műkedvelő színrendező, az idén április 11-én töltötte be 70. életévét. Üjvárott született 1903-ban. Kisipa­ros családból származik. Édesapja az első világháborúban halt meg. Bijeszik Gyula a helybeli gimná­ziumba járt, de mivel édesapját ko­rán elveszítette, középiskolai tanul­mányait abba kellett hagynia. A ka­lapos mesterséget tanulta ki, ő lett a család fenntartója. Szerette a fut­ballt. A régi ÉSÉ-ben már tizenhat éves korában jobbösszekötőt ját­szott. Ot-hat éven át a csapat „gól­királya" volt. 1920-ban kezdett mint műkedvelő színész énekes szerepekben játszani Nővé Zámky-ban (Érsekkújvárott) és Levicében (Léván). Megszerette a színpadot, hű maradt a színját­száshoz és így 1951-ben a helyi CSEMADOK-szervezet akkori veze­tősége megkérte őt, hogy az 1949- ben megalakult kulturális szervezet­ben a színjátszó kört vezesse. Bije­szik Gyula vállalta a tisztséget és a lelkes fiatalokkal hozzálátptt a rend­szeres munkához. Először a közön­ség megnyerése volt a céljuk, ezért a téli hónapokban minden kedden kultúresteket rendeztek. A népneve­lő előadásokon kívül mindig kísérő műsort is adtak. Ez arra is jó volt, hogy a műkedvelők megfelelő szók­­mai gyakorlatra tegyenek szert, megismerkedjenek a színpad törvé­nyeivel, a közönséggel. Mikor ez megtörtént, hozzálátott velük komo­lyabb műsorok, háromfelvonásos színdarabok betanításához. Itt szerényen megjegyzi Bijeszik Gyula, hogy előtte már körvezetői minőségben Kovács Pál és Sebes­tyén József tanítók meg Szántó Jó­zsef is működtek a helyi szervezet­ben. Elmondja még, hogy iparkod­tak jó kapcsolatot kiépíteni a ko­máméi (komáromi) helyi szervezet­tel, amelynek akkor kitűnő műked­velő gárdája és énekkara volt. A régi műkedvelők közül szívesen emlékezik vissza Acs Károlyra és feleségére, Krajcsír Istvánra, Szen­­czy Györgyre, Szilágyinéra, Lacza Jenőre, Thirringnére, Csicsátka Já­­nosnéra, Fábián Andrásra és má­sokra. Ennek az öntevékeny színját­szó csoportnak a kiváló szereplésé­vel függ össze az is, hogy az újvári helyi szervezet egész tagsága ren­geteg önkéntes társadalmi munká­val s a városi pártszervezet a járási nemzeti bizottság és a helyi nemzeti bizottság segítségével felépítette a CSEMADOK kultúrházát. Bijeszik Gyula bácsi örömmel em­lékezik vissza a sok kiváló tehetsé­ges műkedvelő mellett a helyi szer­vezet mai színjátszó gárdáját irányí­tó Záhorszky Elemérre és Boleman Iván gyógyszerészre. Most, amikor élete hetvenedik évét betöltötte, mély meghatottság­gal gondol arra a megbecsülésre, hogy lelkes műkedvelő munkája el­ismeréseként megkapta a Samuel Jurkovic emlékérmet. Mint nyugdíjas szeretettel gondol vissza az ő rendezésében szép mű­soros estékre, a lelkes fiatalokkal együtt töltött kellemes órákra. Végül szerényen megjegyzi: úgy érzi, munkája nem volt hiábavaló, mert egykori tanítványai tovább vi­szik a fáklyát, túltesznek rajta. Bije­szik Gyula bácsit ma is állandóan felkeresik színkörvezetők, rendezők, hogy tanácsokat kérjenek tőle, s ő szívesen átad gazdag tapasztalatai­ból a fiatalabb generációnak. — rs —

Next

/
Oldalképek
Tartalom