A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-15 / 24. szám
A HÉT KÉPES MINI-FILMREGÉNYE LENGYEL-NDK FILM • RENDEZTE EWA ÉS CZESZLAV PETELSKI • FŐSZEREPLŐ: ANDRLEJ KOPKCZYNSKI Befejező rész ■ ELLENSÉG TÖRT AZ ORSZÁGRA. A nagy túlerőben levő támadók a falvakat és a városokat megszállták, kifosztották, majd felgyújtották. A megrémült lakosság fejvesztetten menekült. OIS- tyn (Allenstein) is veszélybe került. Kopernikusz buzdítására a városatyák elhatározták, hogy a támadókkal szembeszállnak. Kopernikusz nemcsak kitűnő csillagász, matematikus és orvos, de politikus, jogász, közgazdász is volt, és a hadvezetéshez is értett. Több éven át a káptalan képviselője volt a porosz diétán, ahol a politikai vezetésben is nagy tapasztalatokat szerzett. — Tudom, sokan azt mondják, hogy megoldhatatlan feladatra vállalkozunk. Előre megjósolják, hogy a nagy túlerőben levő ellenség letipor minket. Igaz, hogy a támadók túlsúlyban vannak, de jó fegyverekkel, ügyes hadvezetéssel és lelkes ellenállással nemcsak feltartóztathatjuk, de el is űzhetjük őket a város falai alól — mondotta az egybegyűlt polgároknak. Hosszantartó tanácskozás után döntöttek. A város védelmének megszervezésével a tudós csillagászt bízták meg. KOPERNIKUSZ RÖVID IDŐ ALATT kidolgozta Olátyn város védelmi tervét. Több tonna ólmot hozatott, fegyvereket vásárolt. Az ólomból éjjelnappal puskagolyókat öntöttek; pihenés nélkül folyt a város védőinek kiképzése. Az idősebb polgárok pedig a városfal megerősítésén dolgoztak. — Dobér elesett! Az ellenség feltartóztathatatlanul tör OlStyn felé — jelentették a futárok Kopernikusznak. — Talán mégis okosabb volna az ellenséggel tárgyalni, és a várost feladni! — javasolták egyesek. — Kár minden csepp vérért! — Nem! Döntöttünk: nem kapitulálunk! Városunkat megvédjük! — válaszolta határozottan a kétkedőknek Kopernikusz. — Harcunkban nem maradunk magunkra. Rövidesen segítséget kapunk. A hátországban erős lovascsapatokat szerveznek. A mi feladatunk az, hogy a lovascsapatok megérkezéséig tartsuk a várost! AZ ELLENSÉG GYORS HADMOZDULATTAL bekerítette OlStynt. Megkezdődött az élethalálharc. Több oldalról egyszerre támadták a várost, de még a városfalakat sem tudták megközelíteni. Mindenünnét tűzzápor fogadta őket. A meglepett támadók visszavonultak, majd másnap pirkadatkor ismét rohamra indultak — de hiába .. . A kitartóan harcoló támadók és a hősiesen védekezők küzdelme napokig tartott. Mindkét oldalon nagy volt a veszteség, és már úgy tűnt, hogy a védők nem állhatják a további harcot, fel kell adniok a várost. A lovascsapatok váratlan közbelépése azonban annyira meglepte a támadókat, hogy a város ostromát abbahagyták és elvonultak. Olstyn megmenekült az ellenség fosztogatásától, erőszakoskodásaitól és a pusztulástól... A GYŐZELMES HARC UTÁN Kopernikusz fáradhatatlanul tovább dolgozott. 1510-re befejezte élete fő művének, az új világrendszernek kidolgozását, melynek rövid, kéziratos ismertetése, a ..Commentariolus“ eljutott a tudósok kezébe, és nagy feltűnést keltett. János püspök, Kopernikusz nagybátyjának utóda mindent megtett, hogy a nagy csillagász művét eretnek írásnak nyilvánítsák. Kopernikusz maga is tisztában volt azzal, hogy tanítása milyen kihívást jelent a korábbi felfogással szemben. Ezért levelet írt III. Pál pápának, melyben eleve tiltakozott az ellen, hogy művét egyházellenes célokra használják fel. Nemcsak egyházi, de csillagászati körökben sem fogadták el a nagy lengyel tudós nézeteit. A nagy vitában a reformátorok, Luther és Melanchton is elutasították Kopernikusz új és merész tanát, hogy a Föld és a bolygók a Nap mint központi test körül keringenek. A katolikus egyház fanatikus, reakciós vezetői mindent megkíséreltek, hogy a kézirat kinyomtatását megakadályozzák. A NAGY TÜDŐS a támadások ellenére sem veszítette el munkakedvét. Nagy szorgalommal és kitartással dolgozott tovább. Sok éven át tűnődött, hogy megjelentesse-e művét nyomtatásban. — Igazságomhoz ma már nem fér kétség! — mondta a tudós német barátjának, Georg Joachim von Lauchen wittenbergi matematikusnak, a tudományos világban Rheticus néven ismert professzornak. — De az igazságot nem akarják tudomásul venni, mert világképemmel megdöntőm az egyház tanait. Magam is pap vagyok, nem fordulhatok szembe egyházammal, ugyanakkor azonbanban az igazságot sem hallgathatom el! RHETICUS PROFESSZOR magával vitte Kopernikusz átdolgozott, kibővített kéziratát. Hazájában munkatársaival még egyszer áttanulmányozta, matematikusokkal a számításokat ellenőrizte, és egyhangúan elhatározták, hogy a művet kinyomtatják. Kopernikusz, az öreg mindenkitől elhagyott, üldözött tudós azonban már nem hitt abban, hogy tudományos bizonyításai könyvben jelennek meg. „A reakciós ellenzék ma még mindennél erősebb, a hatalom az ő kezükben van — írta Kopernikusz Rheticusnak. — De eljön az idő, amikor tanaimat, állításaimat majd fenntartás nélkül elfogadják. Azt hiszem, hogy okosabb, ha a sötétségben élőket nem uszítjuk magunk ellen! A munkát könyv alakjában ne adjuk ki...“ TÖBB LEVÉLVÁLTÁS UTÁN végre Kopernikusz mégis beleegyezett abba, hogy műve nyomtatásban megjelenjen. Rheticus professzor azonnal Nürnbergbe utazott, és a könyv kiadásával a protestáns Osiandert bízta meg, aki a kéziratot sajtó alá rendezte. A mű 1543-ban „De revolutionibus orbium coelistium“ (Az égitestek mozgásáról) címen jelent meg. Rheticus professzor nagy érdeklődéssel várta a tudományos mű megjelenését. Amikor az első példányt a kezébe vette, látta, hogy Osiander előszavában Kopernikusz tanait csak hipotézisként méltatja. Felháborodással vonta felelősségre a kiadót. — Igen... Két szóval megváltoztattam a mű eredeti címét, és két oldalnyi előszót írtam, melyben a Szentírás tanaira támaszkodtam — mondta Osiander. — Erre azért volt szükség, mert a szerző matematikai bizonyításokkal fejtetőre állította a teológia törvényeit. KOPERNIKUSZ, a nagy lengyel tudós, halálos ágyán kapta kézhez a könyvet. — Tiltakozom...! — Tanom nem föltételezés, de igazság! — mondotta elcsukló hangon. Igazság, korszakalkotó fölismerés, amit ma már nem lehet eltitkolni... Vége
