A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-15 / 24. szám

döntést pontosan szabályozzák a rendeletek. Védősisak nélkül tilos a döntés. A fát ketten döntik. Egyik kezeli a villanyfűrészt, a másik felügyel. majd amikor már elég mély a vágás, fejszéje fokával dönti a fát. Nem veszélytelen mesterség. A minap olvastam, hogy Antol községben két favágót odanyomott a kidöntött fa. Az ilyen sérülésekbe többnyire belehalnak az áldozatok. A lezuhanó súlyos törzs szétzúzza a mellkast. A fák állva halnak meg, az emberek igen gyakran alattuk. Hát Antolon is ez történt. Ennél a szerencsétlenségnél csak a legfiatalabb favágónak sikerült elugrania a lezuhanó fa alól. De miért voltak hárman? Ezt is tiltják a szabályzatok. Talán beszélgettek és csak a legfürgébbnek sikerült megmenekülnie ?

Megfontoltság, elővigyázatosság kell. Az erdőben az a legény, aki jól kezeli a fejszét, a fűrészt, aki vigyázni tud a maga és más testi épségére. Azt értékelik, aki meg tudja fogni a fejsze nyelét, keze alatt ég a munka, de ugyanakkor mindig elővigyázatos, betartja a munkabiztonsági előírásokat.

— Kozmér Flórián brigádja egyike a legjobbaknak — mondja róluk Gyurcsek Ernő, az erdőigazgató.

Kozmér Flórián, Birsalmai Zoltán, Fodor László, Nagy Jenő, Varga László — ők alkotják a brigádot. Azt a brigádot, amely most a VIII. Szakszervezeti Kongresszus Brigádja kitüntető címet kapja.

„Nyeregből szállnak“ az emberek, előveszik a motoros fűrészt, a fejszéket, megkezdődik a csata. A fakitermelés csatája, A fehérsisakos brigádvezető és sárgasisakos társa máris kezdi a munkát. Kozmér Flórián egy pillanat alatt határoz, merre kell dönteni a fát, és máris sivít a motoros fűrész. Percek alatt, illetve szinte csak pillanatok alatt nyisszenti a törzset a fűrész, és máris dől a hatalmas fa Végig hosszában elterül a tisztáson.

— Varga, Fodor és én 1960 óta dolgozunk együtt. A másik kettő két éve van velünk. A brigádot 1971 novemberében alakítottuk, addig csak hárman voltunk. Hát hogy mi a mi munkánk? Faültetés, kitermelés, tisztítás. Most is ültetjük a fiatal csemetéket. Tisztogatjuk az ágakat, lepucoljuk. Azelőtt a bősi állami gazdaságban dolgoztam, azután átjöttem ide, mert szeretem az erdőt. Hát nem könnyű munka, de azért mi szívesen csináljuk. Munkánkat megnehezíti a gyakori magas vízállás. Nem mintha elöntené az erdőt az ár, de ha magasabb a Duna szintje, feljön a talajvíz. Aztán nagy a sár a víz után. Most már könnyebb a munkánk, gépesített az erdei munka is. Sokat segített a motoros fűrész, no meg aztán az emelőgépek, könnyebb felrakni a kocsikra a rönkfát.

Elgondolkodva szívja cigarettáját.

— Hogy minek köszönhetjük, hogy eredményes a munkánk? összetartottunk, dolgoztunk, igyekeztünk jól megszervezni a munkát. Eddig még nem kaptunk kitüntetést, versenyezünk a szocialista brigád címért, de eddig még nem kaptuk meg. Pedig szeretnénk. Az idén is aláírtuk a jelentkezést.

Kozmér Flórián 46 esztendős. Jó kiállású férfi.

— Jó levegő van nálunk, talán ez is segít — mondja mosolyogva.

Sokat dolgoznak az erdei munkások. Reggel hét órától négyig, naponta nyolc és fél órát, félórás ebédidővel.

— Kell a pénz, négy fiam van. Igaz, egyik már 22 esztendős, a másik 20, a két kisebb fiatalabb még, az idősebb 16 éves, a legfiatalabb 9.

A többiek hallgatják a brigádvezető szavát. Bólogatnak, egyik-másik közbeszól, de lényegében ugyanazt mondják, mint a brigádvezető.

A védősisakok letéve melléjük a földre.

— Jó szolgálatot tesznek, nélkülük gyakoribb volna a sérülés. Különben felváltva fűrészelünk, mert az előírás szerint naponta csak két órát szabad egy-egy embernek fűrészelnie. Oda kell figyelni, meg aztán a rázást is megérezzük, utána valami másféle munkát kell végezni, ráz a motor. Akad úgy, hogy tovább is fűrészelünk,

A Duna árterében ezelőtt gyakrabban volt magasabb a víz. Mostanában ritkábban önt ki a Duna.

— Amikor az ár elönti az erdőt, akkor bent

dolgozunk a faluban, a töltésen kívüli erdőben. Munka akad mindig. —os—

Czingel László és Horváth Rezső

A Kis-Duna együttes három napra beköltözött a CSEMADOK szenei üdülőházába, ott készültek a zselizi és gombaszögi dal- és táncünnepélyre. Az üdülőházból három napon át reggeltől estig vidám ének- és zeneszó hallatszott; aki nem tudta, hogy mi történik odabent, azt hihette: valaki a lakodalmát üli. Ám a vidám zenére kemény munka folyt, s a fiatal derűs arcokon bizony verejtékcsöppek fénylettek.

A Kis-Duna együttes 1969-ben alakult. Az első évben harmadik díjat nyert Zselizen (a koreográfiái versenyben), ezután még komolyabban vették a munkát.

A tánccsoportnak, a zenekarnak és az énekkarnak (ez utóbbinak a tagjai magyarbéliek) együtt 34 tagja van. A múlt évben volt egy nagy sikerű bemutatójuk, önálló műsorestjük Tomasovban (Félen). Most is hasonlóra készülnek, de mivel közbejöttek az országos rendezvények, az új bemutatóra csak ezek után kerülhet sor.

Az együttes vezetője Czingel László. A próba szüneteiben beszélgettünk.

— Milyen műsorral készülnek a két országos rendezvényre?

— Horváth Rezső két számát, a Csárdásösszeállítást és a Citerabált próbáljuk, valamint két további összeállítást tőlem, a Tavaszköszöntőt és Vásárúti táncokat. (Ez utóbbi eredeti gyűjtés és összeállítás.) Horváth Rezső vendég-koreográfusként segít az együttesnek. A vezető azt is elmondja, hogy az együttes a féli egységes földművesszövetkezet és hnb támogatását is élvezi: a közelmúltban nyolcezer koronát kaptak tőlük csizmákra. A féli CSEMADOK-szervezet vette meg az együttes ruháit.

Kontár Gyula felvételei

Szorgalom és derű

— Gondolom az említett szervek és szervezet támogatását igyekeznek kiérdemelni.

— Természetesen, s remélem, sikerül is. Hiszen ami a fiatalok szorgalmát, fegyelmezettségét illeti, igazán nem panaszkodhatunk. A próbákon pontosan megjelennek, sőt ha valami miatt én késnék, ők maguk kezdik el a próbát, s addig gyakorolnak, míg azt nem mondom, hogy elég. Ez természetes is, hiszen szorgalom és gyakorlat nélkül nem lehet jó eredményt elérni, mégis tudjuk, hogy nem minden együttesnél van ez így, mert hát nem hivatásos táncosokról, énekesekről van szó.

Czingel László azt is elmondja, külön öröm a számukra a zenekar. Fiatal amatőr zenészek, akik önként vállalkoztak arra, hogy kísérik az együttes táncszámait, ingyen, csupán arra kérték az együttes vezetőjét: hívjon meg néha egy-egy szakembert, hogy szakmai tanáccsal segítse munkájukat. Tehát lényegében egy tanulni vágyó fiatal népi zenekarról van szó, amelynek szorgalma, igyekezete egyenesen

megható. A népzenében és népi előadásmódban eléggé járatlanok voltak, most ezt igyekeznek hallatlan kitartással pótolni. Vezetőjük, Sléz István azt mondja, az öröm kölcsönös, ők is hálásak a szakmai segítségért.

Reggeltől estig folyt a próba, rövid pihenőkkel, szünetekkel, melyeket vidám tréfálkozással, játékos élcelődéssel igyekeztek kitölteni. A hangulat derűs, az ebéd kitűnő volt (ők maguk főzték). Ügy láttam, az együttesből nagyszerű kollektíva kovácsolódott.

Meggyőződésem, hogy igyekezetük nem volt hiábavaló, s hogy annak, aki Zselizen vagy Gombaszögön megnézi a Kis-Duna együttes műsorát, páratlan élményben lesz része.

— zsélyi —