A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-01 / 22. szám

TOMA JÓZSEFNl A fil’akovoi (fiileki) Béke-üzemben dolgozik, Losoncon találkoztunk a járási pártkonfe­rencián. A konferencia küldötteként, töb­­bed-magával, a füleki Bútorgyár pártszerve­zetét képviselte. A tanácskozás szüneteiben azonban leg­többször fent lehetett őt látni az emeleten, ahol a szervezők egy ügyes kiállításon mu­tatták be a járás legkiválóbb gazdasági eredményeit. Itt voltak a Kovosmalt termé­kei; üveggyári termékek; a mezőgazdasági eredményeket is egy külön sarokban mutat­ták be falitáblán, grafikonokkal, rajzokkal, fényképekkel. Számomra azonban a leg­szebb, leghatásosabb, esztétikailag a leg­jobban kiképzett kiállító rész a Béke nevet viselő füleki Bútorgyáré volt. Egy nagyon kedves nappali szobát rendeztek be saját gyártmányaikból. Volt ott egy elegáns, egy­szerű diófaszínű szekrényfal — ami mosta­nában igen divatos, ami jómagámnak azon­ban más kivitelben nemigen tetszett még — de a füleki készítmény kész kis remekmű, szívesen elfogadtam volna, gondolom rajtam kívül még nagyon sokan. Ebben a kis „szobában" találkoztam Torna iózsefnével. Nem mondta, de látszott rajta, hogy na­gyon büszke üzeme gyártmányaira, különö­sen az említett szekrényre. Hét éve dolgozik a Béke-üzemben a festő (fújó) — részlegen. Munkáját szereti, elége­dett. A férje harminc éve a füleki Téglagyár dolgozója. Tizenhat éves fia marós-tanonc a Kovosmaltban. Azt mondja, jelenleg nagyon jó munka­­csoportban dolgozik. A bútorok kisebb, úgy­nevezett összekötő alkatrészeit festi. Munka­társnői komoly, felelősségteljes, szorgalmas nők — semmiféle konfliktus nincs közöttük. Egyébként képviselőnő, a Füleki Városi Nemzeti Bizottság tanácsának a tagja. A városszépítési akció keretében verse­nyeznek Losonccal. Mondom neki, hogy bi­zony a szépítés ráfér mindkét városra. S megkérdem, vajon bizik-e abban, hogy Fülek megnyeri a versenyt. Hát, azt előre nem lehet tudni, válaszolja, de ami az ő körzetét illeti, noha eléggé szétszórt, elég ■ gyengén van közművesítve, ő bízik a siker­ben. — Nagyon rendes, jóravaló emberek lak­ják ezt a körzetet, — mondja — elég ha a nagyobb városszépítési akciók előtt egyszer szólok nekik — de a városi hangszóró fel­hívására is azonnal jönnek. Házaik környé­két rendben tartják. A járási pártkonferencia tiszteletére a városszépítésen megjelent a körzet apraja-nagyja. — Egyébként ne higyje, hogy csak az én körzetemben volt így. Az egész város dolgo­zott! Nem illik, hogy e sorok írója akár Losonc­nak, akár Füleknek szurkoljon ebben az ügy­ben. Hiszen akármelyik város nyeri is a szé­­pítési versenyt: egyik sem veszít. S ebben egyet is értünk Torna Józsefné elvtársnővel. — zs —

Next

/
Oldalképek
Tartalom