A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-25 / 21. szám
lovagvár kot Is fel lehessen Ismerni, hacsak sasszeme nincsen valakinek. Igaz, egy tizenhat éves lánynak jó a szeme, hát még, ha a szerelem meg is élesíti. Nemhogy a közeli várban, de még a holdban is felleli szerelmét. így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy a szöszt hajú Bognár Júlia csak a maga ámítására színlelte a szőlökapálást, tekintete azonban a vár körül kalandozott, hol itt, hol ott Ismerve föl szerelmét, Kiszely Gyurkát, a fiatal jóképű lovagot. Cseky Tóbiás a présházból titokban figyelte a teltkeblű Júliát. Tetszett neki a nyurga alakja, mozgása, kék szeme, a napfényben ragyogó aranyszínű dús haja. Jó ideig szemével falta a lányt, majd lassú, kimért léptekkel feléje közeledett. — Szép és ügyes lány vagy, jobb sorsot érdemelnél — szólt hozzá Cseky Tóbiás. Segítenék is rajtad, de ostobán beleszerettél a senkiházi Gyurkádba, akiből soha az életben sem igazi vitéz, de még jó paraszt sem lesz. Együgyű, léha kölyök!Nem hozzád való! Ha enyém lennél, szeretnél, különb életed lehetne ... Júlia nem válaszolt. Most szorgalmasan inkább a szőlőt kapálta. Cseky Tóbiás hozzá lépett. Megszorította kezét a kapát félredobta, ölelgetni kezdte, Olyan erővel és szenvedéllyel, hogy Júlia moccanni sem tudott. — Erisszen — sziszegte a fájdalomtól. Cseky Tóbiás még nagyobb erővel szorította magához a lányt. Arcát, nyakát csókolni kezdte, közben a földre teperte. — Erisszen! Ne nyúljon hozzám! Ha bánt, megölöm! Soha sem leszek a magáé ... Mást szeretek ... viaskodott a lány. — Akkor leszel az enyém, amikor én akarom! — mondotta öntelten. — Soha...! Gyűlölöm, és tudja meg, itt mindenki gyűlöli! — Ki gyűlöl, a te Gyurkád...? — Mindenki...! — Azt csak hiszed! De ez most nem érdekel... Azt akarom, hogy az enyém légy. Jogom van rá... — dörmögte dühösen Cseky, és a lány fehér vászoningét kezdte tépni. Júlia mint a tigris védekezett, de Cseky maga alá teperte, csókolni kezdte. A leány letépte magáról az ölelő karokat, és a szerelmi mámorba szédült férfi arcába karmolt. Újjal mély árkokat szántottak az arcán, melyből ömlött a vér. Cseky talpra ugrott. Megtörölte vérző arcát, dühében Júliára akart rontani. A lány azonban ügyesebb volt. Mint a hal csúszott ki keze közül, elfutott... Cseky Tóbiás bosszút forralt. Az erdő szélén megpihent. Vérző arcát törölgette, a napon szárította, A váraljai öregtemplom tornyában delet harangoztak. Cseky visszament a várba. Megebédelt, majd a toronyszobába ment. Idegesen az egyik ablaktól a másikhoz ment. Tűnődött, majd leült, levelet Aszmolenicei vár alapjait egyes történészek szerint már a tizenharmadik században lerakták, az akkori őrvár a Kis- Kárpátokon keresztül Csehországba vezető fontos kereskedelmi és hadiút védelmét szolgálta. Az 1390-es évből megőrzött királyi okirat szerint, Zsigmond király hűséges hadvezérének, a legendáshírű lengyel származású rablólovagnak — Stibor vajdának, a beckói vár urának ajándékozta, majd Albert király 1438-ban -a bazini Péter grófnak adta hűséges szolgálataiért. A szmolenicei vár a XVI. században az Országh-család birtokában volt. A várnak abban az időben már nem volt jelentősége. Országh Kristóf halála után ismét a korona tulajdona lett. — 1569-ben Miksa király Ungnad bárónál zálogosította azt el, aki később meg is vette. Az Ungnad család kihalása után az Erdődy család birtokába került. Erdődy Mihály, királyi tanácsos nagy költséggel újjáépítette a várpalotát. Mária Terézia uralkodása alatt 1777-ben a Pálffycsalád birtokába került. Pálffy Móric nagy költséggel lovagvárrá építette azt át — értékes könyvtárt létesített, és a vár termeit pompásan, új bútorokkal rendezte be. A felszabadulás után a szmolenicei vár is az állam tulajdona lett — jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia kezelésében van. Erdődy Mihály, a legendáshírű lovag, aki seregeivel elkeseredett, de sikeres harcokat vívott az országban portyázó török hordák ellen, az uralkodó legbizalmasabb tanácsadója lett. A dúsgazdag várúr Pozsonyban, az akkori Magyarország fővárosában díszes palotát építtetett: legtöbbnylre az országgyűlés színhelyén, a koronázó városban tartózkodott, hogy tanácsaival a királyt szolgálhassa, és ügyes üzletkötéseivel hatalmas vagyonát gyarapíthassa. A szmolenicei vár és az ahhoz tartozó földbirtokok kezelésével Cseky Tóbiást, egykori jobbágyát, aki a törökök elleni harcokban önfeláldozásával mentette meg életét, — bízta meg. Cseky Tóbiás aljas, kegyetlen, számító, kapzsi és erőszakos ember volt. Amit a fejébe vett, azt meg is valósította. De legtöbbnyire mással kapartatta ki a tűzből a gesztenyét, a sikerrel, eredménnyel azonban ő dicsekedett. A kapzsi intéző semmitől sem riadt vissza, hogy a nagy titokban gyűjtött, és féltve őrzött vagyonát gyarapíthassa. Szorgalmasan dézsmálta A szmolenicei lovagvár a várúr hatalmas vagyonát, és még nagyobb lelkesedéssel gyűjtötte a csillogó, csengő körmöd aranyakat. A sikeres dézsmák után reszketve számolta aranyait, majd ismét elrejtette, és arra a kedvező pillanatra várt, hogy földbirtokot vásárolhasson. • Szíve mélyén sokáig nagy titkot őrzött. Szívesen feleségül vette volna a várúr lányát, Borbálát. De amikor megtudta, hogy ura a fekete hajú, kékszem ű Borbálát Czobor Adám grófnak ígérte, lemondott titkos álmáról, de nem búslakodott. A dupla dézsma vigasztalta, csalódását pedig tiszavirág életű szerelmeivel gyógyította. Perzselő nyár volt. A váraljai kacsaúsztatók kiszáradtak, a kutakból langyos vizet húztak a vedrek. Az aratók izzadtak, szédelegtek a hőségtől. A tikkasztó meleget és a fárasztó munkát az aratók még csak elviselték volna, de sokkal nehezebben birkóztak meg Cseky Tóbiás kegyetlenkedéseivel, aki napkeltétől napnyugtáig korbáccsal hajszolta őket. Cseky amikor csak tehette, a marokszedő lányok között ólálkodott. A legszebbeket nem hajszolta a munkára. Az ügyes lovas sokáig elnézegette a lányokat, kiszemelte a legszebbiket, majd a pillanat töredéke alatt felkapta lovára bogárszemű áldozatát, és mint a szélvész vagy a közeli erdő mélyére, vagy a domboldali présház alatti borospincébe cipelte. A hajlok ugyan csak egy könyöknyi domb, de ha az ember felkapaszkodik a dúsan termő szőlőtőkékkel tellültetett hátára, éppen odalát a szmolenicei várra. Ahhoz azonban túl messze a vár, hogy emberi ala-A vár lépcsői el járata hazai tájak A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk
