A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-25 / 21. szám
világában. „Ontja magából a műveket — írja a monográfia szerzője —, melyeken találkozik ég és föld, múlt, jelen és jövő, kultúrák és irodalmak, látomások és valóság, biztonság és félelem, múlandóság és változatlanság. Egy érett, látó emberi lélek Divina commediája ez. Teljes terjedelmében senki sem ismeri ezt a művet, nagy termékenységében felmérhetetlen.“ Ä festészeténél ekkor jelentősebb teret kap a grafika. Az 1959-ben keletkezett Asszonyok című 17 lapra terjedő sorozatának gondolatvilága az örökké fáradozó, termékeny nő dicsőítése. További grafikai sorozataiban egyre jobban előtérbe kerül pesszimizmusból derülátóvá váló filozófiájának magja és mozgatója: Emberek, vigyázzatok! — Békét akarunk! Nincs itt elég hely arra,. hogy lépésről lépésre kifejtsem, hogyan jut el az emberi lét, a háború és béke, a forradalom problémáin töprengő művész — bonyolult metafizikai kalandozások során — az egyszerű felismerésig, hogy a művészetnek az élet és az ember szolgálatában kell állnia. Klára Kubiéková tanulmányának legnagyobb érdeme, hogy pregnáns sorokban jól kalauzol át a hallgatag természetű, minden piaci hívságtól távol álló, magányos művész hányatott életén, míg megállapodott losonci otthonában, majd rövid sorokban — olykor feleslegesen lelkendezve és túlzott jelszavakkal élve — nyomon követi további fejlődésének vonalát, s ezzel méltó emléket állít az alkotó ereje teljében tavaly elhunyt Szabó Gyulának. A kép teljességéhez tartozik, hogy a sokat dolgozó, több ezer festményt, rajzot és grafikát alkotó művész nem érte be azzal, hogy ecsettel, fát metsző késsel, rézlemezek megmunkálásával adjon számot mindarról, ami foglalkoztatja, de naplószerű jegyzeteket is készített. Nem jegyzett fel michelangelói érvényű hitvallást, egyszerű szavakkal rögzítette, hogy hinni kell a zenében, a versben, a formában, a szinben. Az emberhez való hűség is vezérfonala volt. Kifejezte képben, prózában, de versben is. Kivált utolsó éveiben sokat verselt, nem azzal az eltökéltséggel, hogy nyomtatásban lássa rímbe szedett gondolatait, hanem magányérzése, örök zaklatottsága enyhítésére. Néhány aforisztikus sorát feljegyeztem. Álljanak itt emberi művészi magatartása igazolásául: A „vezérekért“ mindig a nép hal [meg! S a népért mindig csak igaz [nagyjai. így, vallom, míg élek: Vélem, csak az barát, Ki védi a lélek És a szív igazát! Teremteni több, mint szolgálni, De a teremtést is szolgálni kell. Az értelem harca a legnehezebb [minden harcok közül, mert örökké az értelmetlenség [kulisszái közt kell vivni csatáit. Akik segíthetnének, mindig messze [ vannak, akik árthatnak, közel. Minden ott van a Hallgatás mélyén s milyen keveset tudunk kimondani. EGRI VIKTOR TÖBB LENDÜLETTEL A CSEMADOK Bratislava-vidéki járási konferenciájára 1973. március 28-án került sor. A járásban működő CSEMADOK helyi szervezetek munkásságáról Czingel László, járási titkár tartott beszámolót. A beszámoló alapján áttekintést nyertek a küldöttek és a vendégek a járás falvainak kulturális életéről. Említést érdemel, hogy az elmúlt időszakban a járásban működő CSEMADOK helyi szervezetek mintegy 9 népművelési előadást, négy író-olvasó találkozót tartottak. Ezenkívül sor került a járási szavalóverseny megrendezésére és a sikeres Szenczi Molnár Albert Napok emlékünnepélyének megtartására. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy 10 helyi szervezet működik a járásban, akkor a rendezvények mennyiségével nem lehetünk elégedettek. A beszámoló is hangsúlyozta, hogy sajnos a helyi szervezeteknél hiányzik a kezdeményezés, annak ellenére, hogy például az eddig megtartott népművelési előadások látogatottsága is bizonyítja az emberek érdeklődését. Tény, hogy Bratislavában összpontosul valamennyi kulturális intézmény. Ezek az intézmények sokrétű szórakozást biztosítanak a vidéki lakosság számára, s ez némileg befolyásolhatja az egyes rendezvények sikerét. Ennek ellenére úgy véljük, hogy aktívabb munkával, a szervezeti élet megszilárdításával, új és vonzó munkaformák kialakításával sokrétű kulturális tevékenység jellemezhetné a bratislavai járási szervezetek munkásságát. A jelenlegi mérleg szerint csak két helyi szervezet a seneci (szenei) és Velk^ Biel-i (magyarbéli) eredményes munkát végzett. A beszámoló a továbbiakban kitért arra is, hogy mind a járási bizottságnak, mind pedig a helyi szervezetek vezetőségének önkritikát gyakorolva be kell ismerniök, hogy nem fordítottak kellő figyelmet a munkára. A járási konferencián részt vett Ján Haladík, a járási pártbizottság titkára. Felszólalásában bőven foglalkozott a beszámolóban elhangzott problémákkal és hangsúlyozta, hogy a Szövetség illetve a helyi szervezeteit” fő feladata a kultúrán keresztül formálni a csehszlovákiai magyar dolgozók szocialista öntudatát a proletár nemzetköziség szellemében, a párt XIV. kongresszusának határozataiból eredő feladatok, célkitűzések értelmében. A vitában felszólaló küldöttek Ásványi László, Füle Mihály, Herdics Major Ágoston, a járási bizottság új elnöke felszólalás közben. János, Bognár József, Katona Lóránd és mások, a szervezeti élettel kapcsolatos időszerű kérdéseket érintették. Lényegében egyetértettek a beszámolóban elhangzottakkal és azzal, hogy a helyi szervezeteknek rendszeresebb és pezsgőbb munkát kell végezniük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy növelni kell a népművelési előadások számát, rendszeresíteni az irodalmi estek szervezését, újjászervezni a színjátszói, illet- • ve a népművészeti mozgalmat, erősíteni a szervezeti életet és új tagokkal gyarapítani a CSEMADOK tagságát. A jövőbeni sikeres munka érdekében a konferencia határozatot fogadott el, amelyben kitűzte a legfontosabb feladatokat. Megválasztotta az új járási bizottságot és az ellenőrző bizottságot. A konferencia a járási bizottság új elnökéül Major Ágostont, ff Hét főszerkesztőjét választotta meg. Major Ágoston felszólalásában többek között kifejtette, hogy a helyi szervezetek kulturális tevékenységének tükröznie kell a Szlovák Nemzeti Felkelés 29. évfordulóját, a CSEMADOK fennállásának 25 éves jubileumát, a XÍ. országos közgyűlés által elfogadott célkitűzéseket. S mindezt a csehszlovákiai magyarság szocialista hazafiságra való nevelésének, műveltsége gyarapításának érdekében. — —tki— A küldöttek Szabó Franciska egyik unokájával SZABÓ FRANCISKÁRÓL, a CSEMADOK Veik? Biel-i (magyarbéli) tánccsoportjának veterán vezetőjéről írni, kellemes feladat. A vele való beszélgetés szinte megnyugtatja, derűvel tölti el az embert. Pedig lényéből olykor valami rejtett keserűség árad, amit azonban, szinte rögtön el is töröl a derű. Az az egészséges derű és optimizmus, amely mindig erősebb volt Szabó Franciskában, mint az életében bizony gyakran felbukkanó gondok és problémák feletti keserűség. Négy gyermek édesanyja, s ma már három i Kultúrmunkás unokával is gyarapodott a család létszáma. Ennek ellenére Franciska asszonyon keveset fogott 'az idő és fiatalos fürge mozgású ma is, pedig 14 esztendeje, hogy magányosan neveli gyermekeit, akik közül a két idősebb fiú alapított családot. Szabó Franciska a családi gondok mellett is mindig talált időt arra, hogy a tánccsoportot vezesse. 1952 óta vezetőségi tagja a helyi szervezetnek, jelenleg pedig kultúrfelelőse. Tevékenységének kezdete az, ötvenes évekre nyúlik vissza, s azóta szinte megállás nélkül „gyártotta“ a koreográfiákat. A legsikeresebbek közé tartoztak a Magyarbéli borozó, Vetélkedő, Verbunkó, és a Leánytánc ciműek. Arra a kérdésre, hogy eddig hány táncot tanított, csak elneveti magát. Bizony nehéz is lenne összeszámolni. Azt azonban tudjuk, hogy minden rangos népművészeti rendezvényen szívesen tapsoltunk Szabó Franciska táneósainak. A magyarbéli táncegyüttes vezetésén kívül, más együtteseknek is segített és nemcsak a közeli falvak tánccsoportjait látta el módszertani tanácsokkal, de még a luéeneci (losonci) járásban is tanította a táncosokat. A kultúrát, a művészetet gyermekeivel is megszerettette. A magyar-és nagymama béli helyi szervezet jelenlegi esztrádműsorát akár úgy is nevezhetnénk; „a Szabó család műsora“, hiszen minden Szabó gyerek sikeresen szerepel benne. Szabó Franciska szavait is érdemes idézni; „Ügy érzem, és ezt őszintén mondom, hogy érdemes volt fáradozni, mert adtam valamit, szép perceket szereztem a fiataloknak, a közönségnek és nekem is lesz mire emlékezni. Nagyon szeretem a művészetet, a kultúrát. A televízióban megnézek minden jó műsort, de azért úgy igazán akkor mozdul meg bennem valami, ha azokat a szép eredeti népi táncokat látom. Ennek ellenére gyakran restellem is magam, amiért nagymama létemre még mindig „ugrálok“, de amíg át nem veszi valaki a stafétabotot, elképzelhetetlennek tartom, hogy csak úgy félreálljak, hogy ne tanítsam a magyarbéli együttest.“ Véleményünk az, hogy inkább azok a fiatalok restelljék magukat, akik (kényelemszeretetből, vagy bátortalanságból) nem követik Szabó Franciska példáját és azt kívánjuk, hogy a magyarbéli „táncos“ nagymama még legalább száz évig „restellj e“ magát a táncolásért. tki 4 4
