A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-25 / 21. szám
énylik a nap, s a deméndi faluszélen pacsirtát is lehet hallani. Repülés közben is vidáman trillázik. Felvág az égbe, majd alábukik. Valahova a temetődomb sövényének tövébe. Ott áll a temetődomb előtt az iskola s a napközi otthon. Bemegyünk a napközibe, megkérdezzük: Mi újság? Az egyik teremből copfos, tízéves forma kislány fut kifelé. Tralla-la, tralla-la ... Énekel, mint egy kis pacsirta. Ugrándozik, mint egy bohó mókuska. Tralla-la, tralla-la ... Ügyet sem vet ránk. Ügy látszik, otthon érzi magát a napközi otthonban. De lám, egy icipicikét nyitva hagyta maga után az ajtót. Bekukkantunk. Kontyos, barna fiatalasszony ül az asztalnál. Jegyzeteit lapozgatja. Vagy azoknak a füzeteit, akik vele szemben a padokban ülnek ... . A házi feladatot ellenőrzi a nevelőnö bak a munkában, ha tudják, hogy felügyelet mellett tanulnak gyermekeik. Jól esik érezni a bizalmukat ... JOBBAK EGY-KÉT TIZEDDEL 'Ezután' a tanulók eredményeiről beszélgetünk. Nemcsak úgy általánosságban, hanem a bizonyítványok, az ellenőrző könyvecskék adatai alapján. Névről névre. Megszokta az ilyen áttekintést, hisz a tanulók osztályfőnökével, Bratyinka Ferencné tanítónővel hasonló módon, csak sokkal részletesebben, alaposabban szokták elemezni, megbeszélni, megvitatni az eredményeket. Természetesen Mi újság a napköziben? A papírgyűjtési akcióba is bekapcsolódnak a napközisek Kopogtatunk, benyitunk. HUSZONKETTEN A kontyos, barna fiatalasszony Tóth Györgyné nevelőnő. Eleinte kissé nehezen indul a társalgás, de aztán mégiscsak rátalálunk a beszélgetés fonalára. Mindent elmond, amit fontosnak tart. — Huszonketten járnak a napközibe az 1 — 5. évfolyamok tanulói közül. Nincs minden háznál nagymama, vagy idősebb testvér. Viszont ebben a korban a gyermekeknek még nagyon nagy szükségük van a felügyeletre. Bár szó sincs arról, hogy ezeken a délutáni foglalkozásokon teljes mértékben pótolhatnánk a szülői házat, helyettesítenénk a szülőket... Lélegzetvételnyi szünetet tart. Talán éppen a saját gyermekeire gondol, hiszen maga is édesanya, két kislány, Zsuzsika és, Ildikó neveléséről gondoskodik. Kicsit fészkelődik a széken, s úgy magyarázza : — A napközi otthon nevelőnője a tanító munkáját folytatja. Délután. Kicsit más körülmények között, kicsit másképpen, mint a tanító vagy tanítónő. Úgyis mondhatnám, hogy anyásabban ... Gyakran találkozom a szülőkkel. Mindig hangoztatják, nyugodtabaz előforduló hibákat, hiányosságokat is. Most közösen mérlegeljük az eredményeket. A nevek mellett szereplő tanulmányi átlagot, ami 1,2 vagy 1,4. Összesítjük az adatokat. összehasonlítjuk azoknak a tanulóknak az eredményeivel, akik nem járnak a napközibe. — Egy-két tizeddel jobbak a mieink — mondja elégedetten, de sietősen hozzáteszi: — A körülmények ellenére is. — Hogyhogy a körülmények ellenére? — Igen, a körülményekről beszélni kell. Tudom, nem ez az egyetlen iskola az országban, ahol helyiséghiánnyal küzdenek. Igaz délután 3—4 óra körül válogathatunk a tantermek közül, de amikor kezdéskor 12 óra tájban a legnagyobb szükségünk volna tanteremre, a legtöbb esetben foglaltak ... A „KINCSES DOBOZ“ Az elért eredmények bizonyítanak. Fontos azonban a kérdés: Hogyan érték el? Megmutatja előkészületi füzeteit, terveit. A napokra, hetekre, A tennivalók megbeszélése hónapokra kidolgozott gondos munkaterveket. — Nagyon fontosnak tartom az anyanyelvi nevelést — hangsúlyozza. — A gyermekek szókincsének rendszeres bővítését. Ugyanakkor gondot fordítok esztétikai érzékük, kézügyességük fejlesztésére is. Előkerül asztalának fiókjából a „kincses doboz“. Ebbe tette félre Saróka Tibor, Szobi Adrianna és még néhány legügyesebb tanítvány kézimunkáit. Érdekes, gesztenyéből készített bútordarabok, apró, színes szívek, térítők. — A napi munkatervbe mindig beiktatok valamilyen labdajátékot, sétát, tornagyakorlatot — mondja. — Fiatalabb koromban aktívan sportoltam, de most sem esik nehezemre, hogy a tanulókkal együtt labdázzak, tornázzak. Ismerik a jelszót: Fontos a helyes testtartás!. De nemcsak mondom. Mutatom is. LEGYEN PÉLDAMUTATÓ A beszélgetés folyamán elérkeztünk ahhoz a tételhez, melyet minden nevelő, minden pedagógus hangsúlyoz: Legyen példamutató személyiség a tanító! Helyes. Általános, emberi szempontból vajon milyen is a napközisek tanító nénije? Folytatom tehát a kérdezgetést, a kíváncsiskodást. Nincs nehéz dolgom: türelmesen magyaráz, elmélyülten fejtegeti gondolatait, szenvedélyesen bizonygatja egyegv elképzelésének igazát. így megtudom, hogy kedvenc írója Jókai. Legutóbb Egri Viktor novelláskötetét olvasta. Véleménye szerint a maxi éppoly divatos lehet, mint a mini. Csak tudni kell viselni. Szereti a modern zenét is. Sok hanglemeze van, de szerinte slágerekből elegendő néha egy-egy órányit hallgatni. Az újságokat hazaérkezése után szokta elolvasni. A nehezebb témájú cikkeket kijelöli, félreteszi és este még egyszer gondosan áttanulmányozza. Fontosnak tartja, hogy a pedagógus lépést tartson a korszerű művelődés követelte igények fejlődésével, mert különben lemarad. — Ez az utóbbi véleményem általános érvényű — hangsúlyozza. — A nevelő egyéni fejlődésében, munkájában Deménden is olyan legyen, mint a gyakran és sokat emlegetett nagyvárosok iskolájában. Benéztünk a napközi otthonba. Megkérdeztük: Mi újság? Mi is? A nevelőnő derűs szavait, a tanulók pacsirtáskedvű trallalázását hoztuk válaszul, s egy kimutatás eredményét: a napközi otthonba járó gyerek tanulmányi átlaga egy-két tizeddel jobb a többiétől. Nem nagy újság, monhatják rá egyesek. De, csak azok, akikben még sohasem sej lett fel ilyen kérdés: Mit is csinálnának a szülők, ha nem volnának napközi otthonok? BENYAK MARIA
