A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-18 / 20. szám

SOLYMOSI ISTVÁN Solymosi István elvtársat, a CSKP filakovói (füleki) városi szervezetének ma is aktív tag­ját néhány évvel ezelőtt, még diákkoromban ismertem meg. Gyakori vendége volt isko­lánknak, s túlzás nélkül mondhatom, hogy mindenki szerette. Lélegzetvisszafojtva hall­gattuk előadásait, amelyekből szinte kiéreztük a párt iránti szeretetét, hűségét. Lelkesedés­től égő előadásai megerősítették a diákok bizalmát és szeretetét a párt iránt. Solymosi István 1907. április 8-án született Füleken. Szegény munkáscsaládból származik. Apja falusi kovácsként kezdett dolgozni, majd államvasutak dolgozója lett. Édesanyja, aki hét gyermeket nevelt fel, a háztartásban dol­gozott. A falusi kovács jövedelme nagyon kevés volt, ezért a gyermekei már fiatal ko­rukban kénytelenek voltak munkába állni. Solymosi István nyolcéves volt, amikor már kénytelen volt munkába állni Losoncapátfal­­ván, a Szilasi-birtokon. Ott dolgozott, reggel­től estig. Iskolába később kezdett járni s csu­pán a 6 elemit tudta elvégezni, de azt szép eredménnyel. Abban az időben, ahogyan Soly­mosi István elmondotta, fényűzés volt iskolá­ba járni. Ha a szegény ember fia nem akart éhen halni, akkor az iskola helyett a munkát választotta. Mint fiatal munkás 1922-ben Heneman Bruno, Takács József, Gyetvai József és Fab­­retto Ferenc társaságában tagja lett a Munkás­ifjúsági Testnevelő Egyesület füleki szerveze­tének, a Spartakusznak. Később 1926-ban tag­ja lett a mezőgazdasági dolgozók Vörös szak­szervezetének. 1927-ben belépett a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Társaság rimaszom­bati szervezetébe, amely már abban az időben is komoly tevékenységet fejtett ki. Képzett előadók és haladó írók tartottak előadásokat az ország minden részéből. Az előadók sorá­ban találjuk Fábry Zoltánt is. Megfordult akkoriban Rimaszombatban Móricz Zsigmond, aki szintén tartott itt előadást. A losonci Nagy István abban az évben jött haza a Szovjet­unióból s előadások sorozatában számolt be a szovjet nép életéről és munkájáról. 1936-ban Solymosi István már Rimaszom­batban lakik és itt ismerkedik meg az ottani pártszervezet tagjaival, Réti elvtárssal, Deme­ter Bálinttal, Szlovencsák Istvánnal, Szloven­­csák Jánossal, Puvinszky Jenővel, Huszti Bé­lával, Veres Jánossal, feleségével és felesége édesapjával. Csutor Ede, a rimaszombati párt­­szervezet egyik legaktívabb szervezője, segít­ségével lett a párt tagja. Ebben az évben lett az illegális pártmunka egyik összekötője. Az egyik nap dupla borítékban levelet kapott Moszkvából egy bizonyos Bárci elvtárstól, amely levelet a rimaszombati pártszervezet tagjának Réti elvtársnak kellett átadnia. A levelek a párt utasításait tartalmazták. Solymosi elvtárs a leveleket továbbította anélkül, hogy azokat felbontotta volna. 1938-ban mint a tomaáovcei (tamásfalvi) munkások kultúr- és sportfelelőse ott volt a munkásfiatalok Kassán megrendezett „villám­tornáján“, amelyen részt vett Klement Gott­­wald elvtárs is. 1940-ben be kellett zárnia borbélyüzletét, s az akkori füleki Szfinx gyárban vállalt állást. 1940-től 1945-ig aktív illegális munkát végzett a zománcgyár munkásai között. 1945-ben Fülekpüspöki községi pártszerve­zetének elnöke s ezzel egyidőben a zománc­gyár szakszervezeti üzemi bizottságának al­­elnöke. 1951-ben létrejött a füleki járás, és Soly­mosi István a jnb tagja lett, mint a CSKP füleki szervezetének tagja. Később beválasz­tották a SZKP járási bizottságába. 1952 — 57- ben a jnb alelnöki tisztét töltötte be. 1957-ben visszatért régi munkahelyére, a füleki Béke üzembe, s megválasztották az üzemi szakszervezet elnökének. Ezt a tisztsé­get 1963-ig töltötte be. 1954-ben ott állt a CSEMADOK bölcsőjénél. 1954—1964-ben a CSEMADOK kerületi bizottságának tagja. 1967-ben sokéves munkásság után nyugállo­mányba megy. Jelenleg is aktív párt- és kultúrmunkát végez. Tagja a jnb ellenőrző bizottságának és beválasztották a kerületi Béketanács elnöksé­gébe. Lakóhelyén az utcai pártszervezet elnö­ke, tagja a CSEMADOK járási bizottságának, továbbá a CSSZBSZ füleki szervezete ellen­őrző bizottságának elnöke. Sokéves érdemdús munkássága elismeré­séül két ízben kapott állami kitüntetést. 1958- ban és 1967-ben megkapta a „Szocialista épí­tésben szerzett érdemekért“ kitüntetést, azonkívül a CSKP megalakulásának 50. év­fordulója alkalmából emlékéremmel tüntették ki. Részt vett a CSKP XIV. kongresszusán Prágában. Számtalan dicsérő elismerés és etnlékplakett tulajdonosa. Párttevékenysége mellett arra is jut ideje, hogy az általános iskola tanulóinak és a gim­názium diákjainak előadásokat tartson. Járja a falvakat, neveli, a párt szeretetére tanítja a különböző szervezetek fiataljait. Füleken és környékén nagy köztiszteletnek örvend, sze­retik, becsülik az emberek. TORPIS JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom