A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-18 / 20. szám

„Könnyű dolgozni jó segítőtársakkal“ (Kapsa János)

nos, a füleki Kovosmalt fejlesztési technikusa.

Kapsa János tíz évvel ezelőtt volt először a szervezet elnöke, azóta ifjabb Ocsovay Józseffel felváltva tölti be ezt a tisztséget, de a vezetőségnek akkor is a tagja maradt, ha éppen nem ő volt az elnök.

Munkáját hadd dicsérjék a szervezet eredményei.

(De előbb még hadd idézzem őt: „Nagyon könnyű dolgozni jó segítőtársakkal“.)

Tehát nagy vonalakban az eddigi eredmények:

Minden évben megrendezik a május 9-i békeünnepélyt, szabadtéri színpadon külföldi résztvevőkkel, a járás és a falu legjobb együttesei, énekesei közreműködésével. Nagy sikere volt a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalversenynek, (két szereplőjük eljutott az elődöntőig).

Tavaly ősszel népdal és magyarnóta estet rendeztek (a versenyben ő lett az első).

Már három ízben rendeztek általános ismeretterjesztő vetélkedőt — tizenöt-húsz fiatal résztvevővel. Mind a három nagyon jól sikerült. Ebben a szervezőknek, Urbán Bélának és a Princ házaspárnak volt nagy érdemük.

Nagyon jól működik a Princ Sándor kultúrfelelős által vezetett Petőfi Ifjúsági Klub. Szalay Vilmosné egy huszonnégy tagú menyecskekórust szervezett, amely fellépéseivel nem egy szép sikert aratott.

Már az előzőekből is nyilván kiderült, hogy igen jó a hnb és a CSEMADOK-szervezet együttműködése (a CSEMADOK például védnökséget vállalt az új kultúrház építése fölötti továbbá a faluszépítési akcióban is minden tag részt vesz). De nagyon jó kapcsolata van a szervezetnek az egységes földművesszövetkezettel is, továbbá a kilencéves iskolával, amelynek igazgatója Kis Ferenc minden segítséget megad a kulturális szervezetnek; arról nem is beszélve, hogy a tanítók igyekeznek a kulturális munka élén járni.

— Nagyon könnyű dolgozni jó segítőtársakkal — így az elnök. Ez igaz, eszünk' ágában sincs vitatkozni vele.

De a szándékokat, tenniakarást, cselekvőkészséget össze is kell fogni — jó eredmények csak akkor születnek.

S ehhez értenek Nagydarócon.-zsélyi-Fényképezte Prandl Sándor Utcarészlet

JÓL VÁLASZTOTT

Szőke, rövid frizurás leány kukkant be a demandicei (déméndi) általános iskola igazgatójának, Tóth Györgynek irodája ajtaján. Az idegen láttán megtorpan, de az igazgató biztatására aztán mégiscsak belép. Félmondatok, szavak. Az idegen sejti ugyan, hogy miről beszélnek, de pontosan nem érti. A tanítók, a pedagógusok szoktak egymás között így beszélgetni. Igen, hisz éppen erről van szó. Tóth Gabriella, aki a Tanárképző Főiskola utolsó éves angol—magyar szakos hallgatója, szülőfalujába, valamikori kedves iskolájába jött a háromhetes pedagógiai gyakorlatra.

— Most magyar nyelvet tanítok — kezdi a bemutatkozást —, de szívem szerint mint tantárgyhoz inkább az angol nyelvhez vonzódom. Ha itt befejeztem a pedagógiai gyakorlatot, a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Közgazdasági technikumba megyek, ugyancsak háromhetes gyakorlatra. Ott kedvenc tantárgyamat, az angol nyelvét tanítom majd.

— Honnan adódik az angol nyelv iránti rajongása?

Hangja nyugodt. Gondosan megválogatja a szavakat.

— Mindig szerettem nyelveket tanulni. Egyik volt tanítóm mindig hangsúlyozta: Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy. Nos, megpróbáltam több lenni. Először a német nyelv tanulásába kóstoltam bele. Ma is jól beszélek németül. Hasznát is vettem. A äahyi (ipolysági) gimnáziumban kötelező tárgy az angol nyelv. Több szónak azonos az írásmódja a német és az angol nyelvben. Csak a kiejtésük eltérő..,

Sóhajt egyet, beletúr szőke hajába, mint egy diáklány, s amiről beszélni kezd, az is olyan diákos.

— A kiejtés!. .. Sok problémát okozott. A főiskolán sokak számára ez okozta a legnagyobb nehézséget. No meg a nyelvtan. A tizenkét tagú csoportból heten maradtunk. Akik megmaradtunk a nehéz vizsgák után, sokat tanultunk. Egyetlen angol vagy amerikai film megtekintését sem hagytuk ki. Rengeteg eredeti angol szövegű magnószalagot hallgattunk végig. Sokat olvastunk. Angol, amerikai írókat, eredetiben persze. Nekem John Galsworty. Edgar Allen és Ernest Hemingway művei tetszettek.

Azután komolyabb témára terelem a szót.

— Hamarosan vége lesz az utolsó szemeszternek is. Most újra választás előtt áll. Milyen elképzelések, tervek foglalkoztatják?

— Elképzelésem van bőven. Tervem kevesebb. De ez egy kicsit talán merész. Nagyon szeretnék rövid időn belül, legalább három hétre, egy hónapra Angliába utazni. Ha nem is rögtön, de két vagy három év múlva szeretném tovább folytatni tanulmányaimat a bratislavai, Komensky Egyetemen

vagy Budapesten. Természetesen angol szakon. Egyébként korunk követelményeinek megfelelően vélekedem a gyakorlati élet problémáiról.

Nagyon komolyan beszél. Komolysága újabb kérdésre késztet.

— Milyen követelményekre gondol?

— Főleg arra, hogy nem elégedhetünk meg a középszerűséggel. Kitartón, alaposan kell dolgozni. Mindig heves vitába szállók, ha társaimtól olyasmit hallok, hogy a tanulmányok befejezése után valamilyen csendes zugba félre lehet húzódni...

Hirtelen felnevet, kivillannak hófehér fogai.

— Most hagyjuk ezt! Inkább meggyőzöm, hogy nem mostohagyerek számomra a magyar nyelv tanítása sem. A kilencedik osztályban irodalom órát tartok. Jöjjön, tartson velem!

Már megyünk is felfelé a lépcsőkön. Kellemes, tavaszi illatoktól terhes levegő szökik be a nyitott ablakon. Egy pillanatra kitekintünk. A ritkás hársak, vadgesztenyék ágain cinkék ugrándoznak. Bátortalan fel-felhangzik a nyitnikék füttye. Talán azért olyan bátortalan a füttye, mert olyan kezdő, mint a mellettem lépegető „tanító néni“, Tóth Gabriella.

A tanteremben azonban bátorságra kap. Körülnéz. Tekintete nyugodt, átható, mindent számontartó. Pedagógiai komolysággal feleltet. A tévedéseket nyomban kiigazítja. Majd magyaráz. Ady Endre forradalmiságáról beszél. Szabadon, jegyzet nélkül. Érezhető, hogy tudása jól „ül“ — nem gépiesen betanult szöveget ad elő. Még azok is figyelnek, akik az előbb könyökölve vagy álmatagon pislogtak a felelők felé. A „tanító néni“ pedig egyre lelkesebben magyaráz.

Ha egyáltalán lehetne a vizsgáztató szigorával megítélni az ilyen teljesítményt, határozott kézmozdulattal írnám le az értékelő jegyet, a jelest. De nem vagyok se pontozó bíró, se vizsgáztató tanár. Viszont a tapasztalatok alapján biztosan állítom: Tóth Gabriella jól választott hivatást, életpályát.

BENYÁK MÁRIA