A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-18 / 20. szám

„Könnyű dolgozni jó segítőtársakkal“ (Kapsa János) nos, a füleki Kovosmalt fejlesz­tési technikusa. Kapsa János tíz évvel ezelőtt volt először a szervezet elnöke, azóta ifjabb Ocsovay Józseffel felváltva tölti be ezt a tisztsé­get, de a vezetőségnek akkor is a tagja maradt, ha éppen nem ő volt az elnök. Munkáját hadd dicsérjék a szervezet eredményei. (De előbb még hadd idézzem őt: „Nagyon könnyű dolgozni jó segítőtársakkal“.) Tehát nagy vonalakban az ed­digi eredmények: Minden évben megrendezik a május 9-i békeünnepélyt, sza­badtéri színpadon külföldi részt­vevőkkel, a járás és a falu leg­jobb együttesei, énekesei közre­működésével. Nagy sikere volt a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalversenynek, (két szerep­lőjük eljutott az elődöntőig). Tavaly ősszel népdal és ma­gyarnóta estet rendeztek (a versenyben ő lett az első). Már három ízben rendeztek általános ismeretterjesztő vetél­kedőt — tizenöt-húsz fiatal résztvevővel. Mind a három na­gyon jól sikerült. Ebben a szer­vezőknek, Urbán Bélának és a Princ házaspárnak volt nagy érdemük. Nagyon jól működik a Princ Sándor kultúrfelelős által veze­tett Petőfi Ifjúsági Klub. Szalay Vilmosné egy huszonnégy tagú menyecskekórust szervezett, amely fellépéseivel nem egy szép sikert aratott. Már az előzőekből is nyilván kiderült, hogy igen jó a hnb és a CSEMADOK-szervezet együtt­működése (a CSEMADOK pél­dául védnökséget vállalt az új kultúrház építése fölötti továb­bá a faluszépítési akcióban is minden tag részt vesz). De na­gyon jó kapcsolata van a szer­vezetnek az egységes földmű­vesszövetkezettel is, továbbá a kilencéves iskolával, amelynek igazgatója Kis Ferenc minden segítséget megad a kulturális szervezetnek; arról nem is be­szélve, hogy a tanítók igyekez­nek a kulturális munka élén jár­ni. — Nagyon könnyű dolgozni jó segítőtársakkal — így az el­nök. Ez igaz, eszünk' ágában sincs vitatkozni vele. De a szándékokat, tenniaka­­rást, cselekvőkészséget össze is kell fogni — jó eredmények csak akkor születnek. S ehhez értenek Nagydaró­­con.-zsélyi-Fényképezte Prandl Sándor Utcarészlet JÓL VÁLASZTOTT Szőke, rövid frizurás leány kukkant be a demandicei (démén­­di) általános iskola igazgatójának, Tóth Györgynek irodája ajtaján. Az idegen láttán megtorpan, de az igazgató biztatására aztán mégis­csak belép. Félmondatok, szavak. Az idegen sejti ugyan, hogy miről beszélnek, de pontosan nem érti. A tanítók, a pedagógusok szoktak egymás között így beszélgetni. Igen, hisz éppen erről van szó. Tóth Gabriella, aki a Tanárképző Főiskola utolsó éves angol—ma­gyar szakos hallgatója, szülőfalu­jába, valamikori kedves iskolájá­ba jött a háromhetes pedagógiai gyakorlatra. — Most magyar nyelvet tanítok — kezdi a bemutatkozást —, de szívem szerint mint tantárgyhoz inkább az angol nyelvhez vonzó­dom. Ha itt befejeztem a pedagó­giai gyakorlatot, a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Közgazdasági techni­kumba megyek, ugyancsak három­hetes gyakorlatra. Ott kedvenc tantárgyamat, az angol nyelvét tanítom majd. — Honnan adódik az angol nyelv iránti rajongása? Hangja nyugodt. Gondosan meg­válogatja a szavakat. — Mindig szerettem nyelveket tanulni. Egyik volt tanítóm min­dig hangsúlyozta: Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy. Nos, megpróbáltam több lenni. Először a német nyelv tanulásába kóstol­tam bele. Ma is jól beszélek néme­tül. Hasznát is vettem. A äahyi (ipolysági) gimnáziumban kötelező tárgy az angol nyelv. Több szónak azonos az írásmódja a német és az angol nyelvben. Csak a kiejtésük eltérő.., Sóhajt egyet, beletúr szőke ha­jába, mint egy diáklány, s amiről beszélni kezd, az is olyan diákos. — A kiejtés!. .. Sok problémát okozott. A főiskolán sokak számá­ra ez okozta a legnagyobb nehéz­séget. No meg a nyelvtan. A tizen­két tagú csoportból heten marad­tunk. Akik megmaradtunk a ne­héz vizsgák után, sokat tanultunk. Egyetlen angol vagy amerikai film megtekintését sem hagytuk ki. Rengeteg eredeti angol szövegű magnószalagot hallgattunk végig. Sokat olvastunk. Angol, amerikai írókat, eredetiben persze. Nekem John Galsworty. Edgar Allen és Ernest Hemingway művei tetszet­tek. Azután komolyabb témára tere­lem a szót. — Hamarosan vége lesz az utol­só szemeszternek is. Most újra választás előtt áll. Milyen elképze­lések, tervek foglalkoztatják? — Elképzelésem van bőven. Tervem kevesebb. De ez egy kicsit talán merész. Nagyon szeretnék rövid időn belül, legalább három hétre, egy hónapra Angliába utaz­ni. Ha nem is rögtön, de két vagy három év múlva szeretném tovább folytatni tanulmányaimat a bra­­tislavai, Komensky Egyetemen vagy Budapesten. Természetesen angol szakon. Egyébként korunk követelményeinek megfelelően vé­lekedem a gyakorlati élet problé­máiról. Nagyon komolyan beszél. Ko­molysága újabb kérdésre késztet. — Milyen követelményekre gon­dol? — Főleg arra, hogy nem eléged­hetünk meg a középszerűséggel. Kitartón, alaposan kell dolgozni. Mindig heves vitába szállók, ha társaimtól olyasmit hallok, hogy a tanulmányok befejezése után va­lamilyen csendes zugba félre lehet húzódni... Hirtelen felnevet, kivillannak hófehér fogai. — Most hagyjuk ezt! Inkább meggyőzöm, hogy nem mostoha­­gyerek számomra a magyar nyelv tanítása sem. A kilencedik osztály­ban irodalom órát tartok. Jöjjön, tartson velem! Már megyünk is felfelé a lépcső­kön. Kellemes, tavaszi illatoktól terhes levegő szökik be a nyitott ablakon. Egy pillanatra kitekin­tünk. A ritkás hársak, vadgeszte­nyék ágain cinkék ugrándoznak. Bátortalan fel-felhangzik a nyit­­nikék füttye. Talán azért olyan bátortalan a füttye, mert olyan kezdő, mint a mellettem lépegető „tanító néni“, Tóth Gabriella. A tanteremben azonban bátor­ságra kap. Körülnéz. Tekintete nyugodt, átható, mindent számon­­tartó. Pedagógiai komolysággal fe­leltet. A tévedéseket nyomban ki­igazítja. Majd magyaráz. Ady Endre forradalmiságáról beszél. Szabadon, jegyzet nélkül. Érezhe­tő, hogy tudása jól „ül“ — nem gépiesen betanult szöveget ad elő. Még azok is figyelnek, akik az előbb könyökölve vagy álmatagon pislogtak a felelők felé. A „tanító néni“ pedig egyre lelkesebben magyaráz. Ha egyáltalán lehetne a vizsgáz­tató szigorával megítélni az ilyen teljesítményt, határozott kézmoz­dulattal írnám le az értékelő je­gyet, a jelest. De nem vagyok se pontozó bíró, se vizsgáztató tanár. Viszont a tapasztalatok alapján biztosan állítom: Tóth Gabriella jól választott hivatást, életpályát. BENYÁK MÁRIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom