A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-11 / 19. szám
felderítésen törtéig... A HÉT KÉPES MINI-FILM REGÉNYE SZOVJET FILM • FORGATÓKÖNYV: SZERGEJ SZMIRNOV • RENDEZŐ: LEV MIRSZKIJ A SZOVJET HADERŐ a tüzérség és a légierő hatásos támogatása mellett 1943. májusában minden frontszakaszon feltartóztatatlanul nyomult előre, az elszakadási hadműveletekkel taktizáló, menekülő náci hordákat a romhalmazzá lőtt országból gyors ütemben elűzte. Szevasztopol térségében nagy ellenállást tanúsítottak a megszállók. A romos várost erődítménnyé változtatták, nagy és jól felszerelt egységeket vontak ott öszsze. Éjjel-nappal, megállás, pihenés nélkül folyt az elkeseredett harc. A fasiszták visszavonulásra kényszerültek. Üjabb tartalékok bevetésével azonban a nácik megkísérelték az elvesztett állások visszafoglalását. Jegorov őrmester felderítő útján, a tűzvonal peremén levő erdőben egy kiéhezett, halálra fáradt kisfiút talált. A hidegtől reszkető gyerek egy hatalmas fa tövében bújt meg. Az őrmester kérdéseire eleinte válaszolni sem akart, majd miután Jegorov a bizalmába férkőzött, elmondotta, hogy a nácik megölték szüleit. Ezért bosszút esküdött, a harcvonalba lopakodott, hogy szemtől szembe kerülhessen a gyilkosokkal, leszámolhasson velük. — Megértelek... A nácik mindenütt kegyetlenkednek, az útjukba kerülő öregeket és gyermekeket is gyilkolják — mondotta az őrmester. — Nem ismernek irgalmat, kegyelmet. Embertelen gazemberek! Te azonban még gyerek vagy, nem harcolhatsz ellenük. Ezt bízd ránk, a katonákra. — Bosszút esküdtem! És eskümet megtartom — válaszolta röviden a gyerek. Hosszú ideig szótlanul ballagtak. — Sok mindent elmondottál már, de azt még nem tudom, hogyan hívnak — szólalt meg végre Jegorov. — Vaszka Koloszovnak — válaszolta ismét röviden a gyerek, majd folytatta: — Az igaz, még gyerek vagyok... De harcolni már tudok, és semmitől sem félek... Ezt majd be is bizonyítom! Jegorov őrmester Vaszkát a lövészárokba vezette. Katonáinak parancsot adott, gondoskodjanak róla, hogy a gyerek minél előbb visszakerüljön a hátországba. * * * AZNAP ALKONYATKOR ismét elkeseredett tűzharc kezdődött. A nácik nagy erővel támadtak, de visszaverték őket. Jegorov megsebesült. Szilánk hasította fel a bal lábát. Beszállították a tábori kórházba. Sebe gyorsan gyógyult. Néhány nap elteltével önként jelentkezett frontszolgálatra. Társait, barátait azonban nem találta. Az elkeseredett harcban életüket vesztették. Csak Golovin hadnagy maradt életben, de ő is sebesült volt. A kis Vaszka ápolta, és az őrmester azt is megtudta, hogy a gyerek felnőttként harcolt... Golovin hadnagy, mielőtt kórházba szállították, szintén parancsot adott, hogy a gyereket szállítsák a hátországba. Vaszka azonban erről hallani sem akart. — Azért jöttem ide, hogy harcolhassak, hogy bosszút álljak szüleim haláláért! — jelentette ki a katonáknak is. A nácik ismét rohamoztak. Záporszerű ágyú-, majd pergőtűz után sorozatos légitámadások követték egymást. A harcban megfeledkeztek Vaszkáról. A gyerek bátran segítette harcukban a katonákat. Muníciót hordott, a sebesülteket ápolta. A légelhárítók több támadó gépet lelőttek. Vaszka megfigyelte, hogy az egyik égő gépből ejtőernyőn menekül a pilóta. Ejtőernyőjét a közeli erdő felé sodorja a szél. Nem törődve a tűzharccal, az ejtőernyőn aláereszkedő pilóta nyomába szegődött. Az erdő egyik kis tisztásán ért földet a pilóta. A hatalmas ejtőernyő teljesen befedte a náci repülőt. Csak üggyel-bajjal tudott alóla kimászni. Vaszka egészen a közelébe lopódzkodott, és amikor a meglepett pilóta megpillantotta őt, egy marék homokot szórt a szemébe. A pilóta fájdalmasan kapta kezét szeméhez, majd megadta magát. — Így maradj, és meg se mozdulj! — parancsolt a pilótára, és addig fogságában tartotta, míg a segítségére siető katonák megérkeztek. * * * A kis hősről az egész arcvonalban beszéltek. — Hozzátok ide, beszélni akarok vele! — jelentette ki az ezredparancsnok. Ilyen eddig még nem történt, hogy egy gyerek ejtsen fogságba egy pilótatisztet. Az ezredparancsnok még jobban meglepődött, amikor a kis Vaszka előtte állt. A gyerek neki is elmondotta, hogy elveszítette szüleit, a nácik ölték meg őket, s ezért bosszút esküdött. Az ezredparancsnok meghallgatta, majd visszaküldte a katonákhoz. Még az aznapi napiparancsban felolvasták az ezredes határozatát: „Vaszka Koloszov Komszomol-tagot a fronton tanúsított hősies magatartásáért a „Bátorságért“ érdemrend első fokozatéval tüntetem ki, és mivel szüleit a náci megszállók megölték, az ezred gyermekévé fogadom ...“ Vaszka nagyon boldog volt. Az ezred dédelgetett kedvence lett. A szabók új egyenruhát varrtak, a katonák a legjobb falatokkal kedveskedtek neki, apró ajándékokat hordtak a gyereknek — az ezred fiának. Vaszkát azonban nagyon bosszantotta, hogy a katonák előtte nem beszélnek a haditervről, a készülő akciókról. — Nem is tudom, miért vagyok itt — panaszolta a katonáknak. — Azért jöttem ide, hogy veletek harcoljak, ti pedig sem harcba, sem felderítésre nem visztek magatokkal. Pedig ezt a környéket nálam senki sem ismeri jobban. Minden fát, minden követ ismerek errefelé ... * * * Végre fontos feladattal bízták meg. Panov főhadnagy hívatta. — Ezt a fontos levelet az ezredparancsnokságra viszed. De csak Zolotarev őrnagy veheti át! Vaszka katonásan tisztelgett, átvette a levelet, zubbonyába rejtette, és azonnal útra kelt. Az őrnagy gondosan áttanulmányozta az üzenetet. A levelet az asztalra tette, majd Vaszka felé fordulva mondotta: — A választ még az éjszaka folyamán kidolgozzuk. Addig itt várj, ne menj sehová! Vaszka engedelmesen bólintott. A kíváncsiság nagyon epesztette, és amikor az őrnagy elhagyta a szobát, az asztalon felejtett levelet gyorsan elolvasta. „Ma éjszaka felderítőink nehéz feladatot oldanak meg. Kérlek, a gyereket holnap reggelig tartsd a parancsnokságon ...“ Vaszka nagyon megsértődött. — Akárhogyan is lesz — gondolta —, az akcióban én is résztveszek ... Egy óvatlan pillanatban kiosont az őrnagy szobájából, és visszasietett az első vonalba. Már sötét volt, amikor megérkezett. Megbújva leste, mikor indulnak a íelderítők. Az éjszaka leple alatt észrevétlenül hozzájuk csatlakozott és velük ment... Vaszka nagyon izgatott volt. A levél tartalmából sejtette, hogy fontos akcióról lesz szó, de fogalma sem volt róla, hogy milyen nehéz helyzetbe kerül majd ,.. (Folytatjuk)
