A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-04 / 18. szám
m Minden társadalmi rendszerben, minden időben, minden faluban, városban, munkahelyen mindig voltak köztiszteletben álló egyének. Ezek a múltban sokszor családi alapon, örökségképpen jutottak a megtiszteltetéshez. Faluhelyen ilyenek voltak általában a bírók, akiknek tisztsége sokszor apáról fiúra szállott, már apjuk, nagyapjuk is bíró volt. A falu tanítói, plébánosai ápolták, fejlesztették tekintélyüket vagy fedezték hibáikat. A szocialista társadalomban egészen más kritériumok szerint ítélik' meg az embereket, egészen más kell ahhoz, hogy valaki elnyerje a közösség megbecsülését. Ilyen köztiszteletben álló ember Cebovcén (Csábon) Zatykó Pál. 1901. május 10-én született, öt gyermek apja — ebből négy lány, egy fiú — s már tíz unokája van. A faluban és környékén azonban csak mint „Combos“ Pali bácsit ismerik. Zatykó Pál egyszerű ember. Volt munkás, kisparaszt, fuvaros, de akármit is csinált, azt mindig szívvel csinálta. Sokoldalú az érdeklődése. Minden érdekli, nemcsak ami a falujában, de az is, ami a nagyvilágban történik. Érdekli a könyv, az újság, a rádió, a televízió, érdeklik a napi események, de leginkább a kétkezi munka. Igazi ezermester. Fúr-farag, kasza-, kapa-, fejszenyeleket csinál, demizsonburkolatokat fon, falusi borbély, magatehetetlen embereket borotvál. A gyümölcs- és szőlőoltást is kedveli. A háború alatt, amikor nemigen lehetett lábbelihez jutni, tímár- és cipészmesterséget is folytatott. Több mint hetvenéves ma már, de talán a legjobban a Csábi EFSZ központi telepén érzi magát, a szövetkezet állandó ácsa, bognára és sokszor kazalrakója. Zatykó Pál egyszerű ember, kétkezi munkás. Millió és millió társával együtt ő is hozzájárult a maga szerény munkájával a nagy társadalmi átalakulásokhoz, amelyek oly széppé, emberivé tették nálunk az életet. Hajlott kora ellenére tudja, érzi; hogy még mindig szükség van rá épülő, szépülő társadalmunknak. BALGA ISTVÁN . **ég mindig szükség van rá!
