A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-04 / 18. szám
jnui t:msíi:sssnlá Válasz Pálovics Rozália kolárovói (gutái) olvasónk levelére. Az ebadóról a pénzügyminiszter 1972. augusztus 22-én kelt rendelete intézkedik. Eszerint az ebadó évi 120,— koronát tesz ki. A 6000 lakosúnál kisebb községekben a nemzeti bizottság ezt az összeget legkevesebb évi 30,— koronára csökkentheti. A rendelet lehetővé teszi a nemzeti bizottság számára, hogy a kutya gazdájának kérelmére teljes adómentességet vagy adócsökkentést engedélyezzen, amennyiben ezt a tulajdonos szociális helyzete indokolja, vagy házőrző kutyáról van szó. Ezen az alapon kérheti tehát a nemzeti bizottságtól — házőrző kutyáról lévén szó — a teljes adómentességet. Válasz Kertész Emília, Rimavská Sobota-i (rimaszombati) olvasónk levelére. Minthogy eddig csak tíz évet töltött kötött munkaviszonyban, a két gyermeke után pedig, mint pótidőt 6 évet számítanak be, csak 60 éves korában lesz ún. részleges nyugdíjra igénye, feltéve, hogy addig legalább 20 beszámítható éve lesz. Ez azt jelenti, hogy még tovább is munkaviszonyban kell maradnia. Dr. B. G. six nrviiss taiKíi;siil IZOMFÁJDALMAK „36 éves vasalónő vagyok — írja P. K.-né 1-i olvasónk — és tudni szeretném, mi okozza jobb váltamban és kezemben az egyre visszatérő izomfájdalmakat. Idősebb társnőm, akivel együtt dolgozom s ugyanezt a munkát végzi, nem panaszkodik. Mikor tekinthető ilyen izomkárosodás foglalkozási betegségnek?“ Gyakran panaszkodnak izomfájdalmakra azok az emberek, akik kényelmetlen, természetellenes helyzetben, ugyanazon testrészt megterhelve, megfelelő pihenés és kiegyenlítő gyakorlatok nélkül végeznek valamilyen tevékenységet. A legtöbb esetben egyes izomcsoportnak a nehéz testi munka során való túlterheléséről van szó, amire az izomzat a beidegzése által fájdalommal válaszol. Olvasónk esetében tehát valóban foglalkozásból eredő, izomfájdalomról, mialgiáról lehet szó. Vasalónőknél a károsodás a vállöv és a kéz izmait éri. Hasonló tünetekkel jelentkezhet az izomtúlterhelés más foglalkozású embereknél, pl. erdei munkásoknál, mezőgazdasági dolgozóknál, kovácsoknál, napszámosoknál is. Más testrészek izmait túlterhelő munka az igénybevett izomcsoportok foglalkozás szerint eltérő, jellegzetes panaszait váltja ki. A fájdalmak rendszerint a túlterhelt izmokban összpontosulnak, ritkán terjednek át más területekre is. A fájdalom munka közben növekszik, a pihenés folyamán enyhül. Nem minden embernél jelentkeznek egyenlő mértékű megterhelésnél hasonló fokú fájdalmak. Van, aki nem panaszkodik. A túlterheléses izomfájdalom kifejlődése az ember alkatától, egészségi állapotától, edzettségétől és ellenállásától, sőt az éghajlati és időjárási viszonyoktól is függ. Olvasónk munkatársnője, ha ugyanazt a tevékenységet végezve sem panaszkodik hasonló fájdalmakról, nyilvánvalóan alkatilag rátermettebb vagy edzéssel alkalmazkodott izom- és idegrendszere foglalkozásához. Az is valószínű, hogy a munkaidő alatti egyirányú megterhelést otthon, a kertben vagy másutt másfajta munkával kompenzálja, egyenlíti ki. Az izmokat túlságosan igénybe vevő tevékenység abbahagyása után hamarosan bekövetkezik a gyógyulás, de nem ritkaság, hogy az izomfájás kiújul. Olvasónknak azt ajánljuk, beszélje meg helyzetét körzeti orvosával, aki nemcsak gyógyszert ír elő, hanem a megterhelésnek megfelelő kompenzáló tevékenységet, munkaszünetekben is végezhető lazító gyakorlatokat, pihenés idejére gyógytornát s esetleg házi vagy intézeti fürdőkezelést is javasol, ha úgy láthatja, hogy ez eredményre vezethet. Az izomfájdalmak krónikussá válhatnak, ezért — ha kezelés után kiújulnak — más mozgást biztosító munkamódszerre kell áttérni, vagy ha ez nem lehetséges, változtatni kell a foglalkozáson. Más olvasóink kedvéért még megjegyezzük, hogy sok foglalkozási ágban alakulhatnak ki izomfájdalmakkal járó elváltozások. Dr. Szántó György Nehéz az élet Hosszas gondolkodás után azért írok az Emberi sorsok rovatába, hogy hátha akad olyan szomorú helyzetben levő nő, mint amilyenben én vagyok és megérti a problémámat. Tíz éve házasodtunk össze s azóta két kislányunk született. A férjem már az első évben nagyon féltékenykedett, s azóta valóságos pokollá vált az életünk. Szerettem a férjemet, s úgy érzem, hogy ő is viszontszeret. Az édesanyja azonban nagyon ellenezte a házasságunkat, és azóta sincs velem megelégedve, mindent elkövet, hogy szétszakítson bennünket. A helyzetünket annyira megrontotta, hogy egy évvel ezelőtt kénytelen voltam két gyermekemmel a szüléimhez költözni. Nagyon el voltam keseredve, mert | ha a szüleim nincsenek, az utcára kerültem volna. Aki ismeri a férjemet, azt mondja, hogy egy percig sem kínlódna vele. Valóságos idegbeteg. Mégis a legtöbb bajt az anyósom okozza. A férjem még ma is benne látja a világot, az igazságot, minket: engem és gyermekeimet ellenségnek tart, a házi munkát amit végzek, lenézi. Olyan dolgokról tárgyal az anyjával, amit velem kellene megbeszélnie. Szégyellem leírni, de az az igazság, hogy a /érjem nincs mellettem, nemegyszer társaságban is kigúnyol. A barátnőimmel szemben ellenségesen viselkedik, mindent elkövet, hogy elidegenítse őket tőlem. Brutálisan viselkedik és mindent összetör, ami az útjába kerül. Ha vita támad köztünk, az anyósom mindig hallgatózik és utána pletykákat terjeszt rólunk, hogy még csúnyább jelenetek támadjanak köztünk. A férjem rokonai közreműködésével tíz évvel a házasságunk után döbbent rá, hogy nekem nem volt tíz hektár földem, hogy szegények voltunk. Azóta mindenféle koldusfajzatnak elmond. Nem alkoholista, szeret dolgozni, de ha a rokonsága telebeszéli a fejét, eldugdossa a pénzt, és hónapokig nem ad egy fillért se. Nemegyszer úgy kellett kölcsön kérnem, hogy kenyeret vásárolhassak. Miattuk a jobb kezemre megrokkantam, és emiatt hátrányos helyzetbe kerültem. Egy évvel ezelőtt az anyja rászedte a férjemet, hogy váljon el tőlem. Amikor a bíróság fölvilágosította, hogy mennyit kell fizetnie, visszalépett, és visszakönyörögte magát. Nem tudom, hogy mit tegyek. Szerintem, ha egy lánc elszakad, azt már nehéz összeforrasztani. Belefáradtam a sok huzavonába, csak a gyermekeimnek tudok örülni. Amikor a férjem hazajön a munkából, visszataszítónak tartom, mert undorítóan viselkedik. Nemcsak velem, de másokkal is gőgösen viselkedik. Arra kérem az Emberi sorsok rovatának levelezőit, hogy írják meg helyzetemről a véleményüket. Mit tegyek? Mondjak búcsút a férjemnek, vagy a két gyermek érdekében tovább szenvedjek? A pénz, amit a férjem összegyűjt, nem boldogít. Nagyon hiányzik a házastársi szeretet és az őszinteség. Jelige: A pénz nem minden Nehezen, de újra kezdtem Én is a csalódott emberek közé tartozom. 17 éves koromban, amikor először lettem szerelmes, édesanyám nagyon megvert, és arra kényszerített, hogy szakítsak az udvarlómmal, mert az sokat iszik. Én azonban nem szakítottam, kitartottam mellette, és akkor édesanyám kikötötte, hogy hozzámehetek feleségül, de sohase menjek haza panaszkodni. Tíz esztendeig sosem panaszkodtam, hűséges feleség voltam, de a hűséges szerelemre nagyon ráfizettem, mert a férjem álladóan részegen járt haza, ütött és vert. Féltékeny volt rám, emiatt is sokat szenvedtem. 1969-ben aztán szakítottam az egész előző életemmel. A nagyobb gyermeket az édesanyámnál hagytam, kértem tőle nyolcszáz koronát, és a kicsivel nekivágtam a világnak. A legközelebbi , városba mentem, ahol albérleti szobát kerestem. ^ Senki sem akart befogadni, azt kifogásolták, hogy | gyermekem van. Végül egy helyen megkönyörül-Itek rajtam, így jutottam lakáshoz. Másnap munkát kerestem, és a gyereket óvodába adtam. Egy évvel később kaptam egy egyszobás lakást, azóta ott lakom a gyermekeimmel. A volt férjem már más asszonnyal jött a válóperes tárgyalásunkra és így természetes, hogy a bíróság elválasztott. Hosszú ideig nem mertem újra házasságra gon!; dőlni. Az elmúlt év karácsonyán és szilveszterén ! azonban rádöbbentem, hogy milyen boldogok azok az emberek, akiknek sikerült az életük. L 1 «inliKi'i liiii'üiik Kezdjem el én is elölről? Mindössze 31 éves vagyok, nekem is jogom van az élethez. Sajnos szeretetet sosem kaptam, pedig mindig nagyon vágytam utána. Ha valaki meg tudna érteni, talán lenne elég erőm új életet kezdeni. Jelige: Egy szőke asszony Nagyon fájna? Legtöbbször este elalvás előtt olvasom az Emberi sorsok rovatát. Sok mondatnál megállók, nem vagyok képes tovább olvasni. Átérzem a más emberek sorsát. Fiatal vagyok, mindössze 22 éves, de sok mindent átéltem. Ennek ellenére nem vagyok elkeseredve, van bennem elég életerő, akarás, vidám természetű vagyok. Sokszor gondolok arra, hogy mily könnyű másokat megbántani, megszólni, kigúnyolni, kinevetni. Sajnos ezzel szemben a segítőkészség sokkel kevesebb bennünk. Pedig jó lenne, ha minden ember tudná, hogy ma nekem van szükségem rád, holnap viszont neked lehet szükséged rám. Ez jut minduntalan az eszembe, amikor az Emberi sorsok rovatának leveleit olvasom. Már a címek és a jeligék is elszomorítanák. Fáj, hogy az a munkáslány, aki testi hibája ellenére is becsületesen dolgozik, minduntalan sértésekben részesül. Ez nagyon elszomorító. Hiszen neki is ugyanolyan joga van az élethez, mint másoknak, ugyanúgy élvezhetné az élet örömeit, mint azok, akik két egészséges lábon járnak. Biztosan van olyan csinos és jól öltözött is, mint a többi fiatal. De ha nem így van, akkor is joga van az élethez. Nem neki kell szégyenkeznie, hanem azoknak, akik megbántják. Ha a körülötte levő emberek igaz barátai lennének, akkor nem gúnyolódnának, hanem megvigasztalnák. Nem nevetnének rajta, hanem segítenének neki a munkában. Aki a testi hibában szenvedő embert lenézi, gondoljon arra, hogy őt is utólérheti a balsors. Baleset érheti, vagy neki is születhet hibás gyermeke. Akkor bizonyára ő sem örülne annak, neki sem esne jól, ha a gyermekét mások kigúnyolnák. Jelige: Becsüljük egymást P. Breier felvétele
