A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-27 / 17. szám

Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi kormány elnökének meghívására Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának vezetésével csehszlovák párt- és kormányküldöttség tartózkodott hivatalos baráti látogatáson Kubában, hogy viszonozza Fidel Castro tavalyi csehszlovákiai látogatását. Kubában minden évnek külön el­nevezése van. A mostani esztendőt a huszadik évforduló évének neve­zik. Hogy miért? Az idén június 26- án lesz húsz esztendeje, hogy fiatal forradalmárok egy csoportja Fidel Castro vezetésével támadást intézett a Moncada kaszárnya ellen Santiago de Cubában, megindítva ezzel az élethalálharcot a Batista-diktatúra ellen. Minden, aminek valamelyes értéke is volt az akkori Kubában, az amerikaiak tulajdonában volt — a cukor, a nikkel, a hotelek és a ten­geri fürdők. S mikor a sikertelen támadás után Fidel Castrót, a fiatal jogászt bíró­ság elé állították, odavetette bírái ar­cába: „A történelem nekem ad iga­zat!“ És neki adott igazat, öt évvel később szakállas harcosainak élén bevonult a felszabadított Havanná­ba. 1959 januárjában megdöntötték Batista katonai diktatúráját. S ez az amerikai imperializmus veresége és a szocialista átalakuláshoz vezető út kiindulópontja is volt. A kubai forradalom győzelme óta eltelt tizennégy esztendő rendkívül nehéz volt. A kubai nép szabadsága kivívása után az északi szomszédja részéről foganatosított gazdasági és politikai blokád feltételei között, ál­landó szabotázsakciók, diverzió és nyílt ellenforradalmi invázió köze­pette kezdett .hozzá a szocializmus építéséhez. A kubai nép azonban — az egész világ haladó erőinek támogatásával — meghiúsította az amerikai impe­rializmus minden beavatkozási kísér­letét, s a Szovjetunió segítségével megtörte az amerikai gazdasági blo­kádot, és az Egyesült Államok köz­vetlen közelében eredményesen építi a nyugati félteke első szocialista or­szágát. A Szovjetunió felfegyverezte a for­radalmi fegyveres erőket, kombájno­kat szállított a cukornád-termés be­takarításának gépesítéséhez, küldött halászhajókat és kikötőberendezése­ket, járműveket és olajfinomítókat, házgyárat épített fel Kubában stb. Lengyelország segített hajógyárakat építeni. Csehszlovákia kivette részét a nikkelbányák újbóli üzembe he­lyezéséből, vágóhidak és hűtőházak építéséből. És így sorolhatnánk még tovább a hosszú-hosszú listát. Tíz- és tízezreket tesz ki azoknak a cseh­szlovák állampolgároknak a száma, akik megismerkedtek ezzel a csodá-1. Havanna modern városnegyede, a Vedado 2. Vaquerók — kubai tehenészek 3. Kuba „fehér aranya“ — a cukor. Cukroszsákok egy hatalmas rak­tárban 4. A szovjet kombájnok segítségével jelentős részben sikerült gépesíteni a cukornád-betakarítást 5. A Kuba területén levő guantana­­mói amerikai katonai támaszpont bejárata 6. Ebből a dohányból lesz a világhí­rű kubai szivar latos országgal, derék, bátor népével és segítettek gazdasági felépítésében. Kuba sok szempontból az élen jár a latin-amerikai országok között. A első és egyetlen ország, ahol az in­gyenes állami egészségügyi ellátás az egész lakosságra kiterjed. Az első és egyetlen ország, ahol teljesen felszá­molták az írástudatlanságot. A la­kosságnak teljes egynegyede látogat­ja a különböző iskolák nappali és esti tagozatait. A legnagyobb ütemben fejlődő gaz­dasági ágazatok egyike az építőipar. Talán egyetlen város, városka vagy falu sincs a mai Kubában, ahol ne állna újonnan épült gyár, kórház, korszerű lakónegyed vagy legalább iskola. De talán a legkifejezőbbek ezek az adatok: 1971-ben az előző évihez képest a kubai építőipar vo­lumene, 26 százalékkal, tavaly 44 százalékkal növekedett, s az idén a tavalyi értékhez képest 30 százalék­kal emelkedik. Gyors ütemben fo­lyik az építőanyagot termelő üzemek bővítése és korszerűsítése. Csak a ce­mentgyártás több mint 3 millió ton­nával növekedik a legközelebbi évek­ben. Hasonlóan figyelemre méltó ered­ményeket mutatnak fel más gazda­sági ágazatok is. Gyors ütemben fej­lődik az ipari termelés, és sikeresen halad az állattenyésztési termelés bő­vítése a monokultúra jellegű cukor­nád-termesztéssel szemben. Rendkívüli jelentőségű volt ebből a szempontból annak, hogy Kuba a múlt évben belépett a KGST-orszá­­gok sorába. Ha ugyanis Kuba gaz­dasági és politikai kötelékei a szocia­lista országokkal a kezdet kezdetétől fogva ténylegesen biztosítéka és fel­tétele volt gazdasági fejlődésének az imperialista elszigeteltségben, mosta­ni tagsága a KGST-ben egyszersmind igazolása annak, hogy a szocialista Kuba végérvényesen felszámolta a múlt örökségét, hogy ma rendelke­zik a szocialista integráció feltéte­leivel — egyenrangú partner. E tény politikai kihatása a legmarkánsab­ban a latin-amerikai kontinensen mutatkozik meg, ahol a szocialista Kuba politikai súlya egyenes arány­ban növekedik gazdasági sikereivel. Kuba, barátai segítségével, meg­törte a politikai és gazdasági bloká­dot. Az Amerikai Államok Szerve­zetének határozata ellenére, amely megkövetelte a tagállamoktól, hogy a legszigorúbb bojkottot alkalmaz­zák Kubával szemben, az utóbbi években számos ország újította fel diplomáciai kapcsolatait Kubával. Mexikó után jött Chile, Peru, majd Guayana, Jamaica, Trinidad... Tizennégy évvel ezelőtt Kuba volt Latin-Amerikában az első és egyet­len ország, amely sikerrel szembe­szállt az immár 150 éves Monroe­­elvvel, amely szerint Amerika az amerikaiaké, s amelyet az USA im­perialista körei mindig is úgy értel­meztek, hogy Amerika az Egyesült Államoké. A kubai forradalom elin­dította a felszabadító küzdelmek láncreakcióját, melyet már nem le­het megállítani. —ta— REPUBLICA DE CUBA

Next

/
Oldalképek
Tartalom