A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-27 / 17. szám
árom év után, ismét Bacskai-kiállítás látható a Duna menti Múzeumban, Bácskái Béla, a legjobb értelemben röghöz kötött festő mutatkozik be, kinek röghöz kötöttsége elsősorban alkotói vonatkozásban értelmezendő. Gömörben él és Gömörben fest. A két tény között lényegesen szorosabb az összefüggés, mintsem a képek ismerete nélkül azt gondolnánk. Bácskái Gömör peremén született, ott szívta magába az első ihletté nemesedett látomást, amely meghatározta: mit, hogyan és miért akar festeni. Innét jött fel Bratislavába, Matejka professzor iskolájába, hogy a kérdéses hogyannak mesterségbeli részét is elsajátítsa, és próbálja megtanulni mindazt, amit az őstehetségeknek is érdemes, hasznos tudniok. Jó iskolát járt, és visszament a gömöri-nógrádr dombok közé. Azóta ott él és dolgozik. Sokat-e, keveset-e? — nem tudom, s mivel sem a művészt, sem kiállításán képeit nem ismerem, két eddigi kiállítása DOMBOK, alapján „csak" azt a sokat tudom róla, hogy jól dolgozik, kitűnő művésszé érett, kinek eddig közönség elé tárt alkotásai között számos az olyan mű, mely elérte a képzőművészeti ábrázolhatóság kulminációs pontját. S ami e megállapításban a többletet jelenti, az elsősorban az, hogy e pontot egyéni módon, sajátos stílus- és formaeszközökkel, a már említett röghöz kötöttség ösztönével, egy következetes folyamattal igyekezett megközelíteni. Jó volt tehát a módszere. bevált, mert az emberi tudat, a művészi ösztön és a társadalmi fontosság egymásba olvadásának jegyében érzi is, tudja is a mit, a hogyan és a miért fontossági sorrendjét, az alapobjektum, az alaptéma művészi megjelenítésének hierarchiáját. Az alaptéma Bácskáinál a gömöri táj, de még pontosabbak vagyunk, ha azt mondjuk: Gömör és Nógrád. Hiszen többről van itt szó mint csupán a tájról, az állóképek lényegi koncentrációjáról. Bácskái egészként fogja fel Gömört. Múltjával, jelenével és perspektívájával, tehát mozgásban értelmezi, így hát változásainak fázisait próbálja ábrázolni, ami lehetővé teszi, hogy kristályos általánosságait is fel tudja mutatni. A gömöri tájnak szépségén, líraiságán túl egyfajta BÁCSKÁI BÉLA MEZSGYÉK, kiállítása —---------------------------------sajátos, nehezen tükrözhető magatartásformája van, amelynek megjelenítése a művészet és a szociológia közös feladata, azt is mondhatnám, kiváltsága, hiszen e feladata, túl azon, hogy szükségszerű — szép és izgalmas is. Bácskái képeinek értékét, kiállítása egészének harmóniáját épp ezt a magatartásformát vizsgáló, megközelítő szándék komponálja, teremti meg. A művész abban a szerencsés helyzetben van, hogy alaphelyzeténél fogva a tájban, mint ihlető egészben önmagát is vizsgálhatja, illetve vizsgálja, még akkor is, ha nem ez a feltett, tudatos szándéka. Ha nem így lenne, nem élhetne az improvizálás eszközével, illetve eszköztelenségével, aminek eredménye nem elsőrendű, de mégis pozitív szerepben van jelen képein. Bácskái, erénye elsősorban képeinek átélhetőségén, a művek emocionális telítettségében fogalmazódik meg, s azok nagy része érzelmileg félreérthetetlen, úgy is mondhatnánk, „félreérezhetetlen“. Mert a képek tartalma nyílt kapu a szemlélő előtt, amelyen nem lehet belépni. A képek hatáslélektana tehát épp azért egyszerű, mert alkotáslélektanuk nem következésképpen az. Mégis, milyen lehet Bácskái alkotáslélektana? A számára legfontosabbnak látszót festi meg, a tájat, a világot, amelyben él. De miért ezt tartja legfontosabbnak, s miért nem egy képzeletvilágot vizsgál? Nyilván azért, mert érzékenysége elsőbbrendű és fejlettebb képzelőerejénél, mert mindenekfelett a valósággal van közvetlen, elemi-emberi kapcsolatban, a világgal, mellyel kölcsönösen egymást formálhatják, de ebben a Bácskái: Sárga mezők 4 Bácskái: Gömöri hullámzás II. PAUL ELUARD A BÉKE ARCA (részlet) 1 Tudok minden helyet hol fészkel a galamb De legjobban csak ott az emberi agyakban. ♦ 2 Az igazság s a szabadság szerelme Gyönyörű gyümölcsöt hozott Mely nem romolhat meg soha Mert a boldogság íze benne. 3 Teremjen a föld a föld virágba boruljon S emberi hús emberi vér Sose essék áldozatul. DULOUTAK szerepben neki, az élő és alkotó embernek, a szubjektumnak vannak nagyobb lehetőségei a világ formálására, mintsem a világnak arra, hogy őt alakítsa át. A szándékot és a hogyant így határozza meg, így szintetizálja a szép és a szebb felé irányuló művészi, emberi céltudatosság, s ez egyben a miértre is megadja a feleletet. Nem szépít, nem is profanizál, hanem úgy ragaszkodik a valósághoz, hogy formájában leegyszerűsíti, színezetében pedig a hamis díszítés szándéka nélkül, álromantizálás nélkül úgy jeleníti meg, úgy, amilyen ékesen látja. Ezért nem véletlen, hogy Bácskái erőssége, jellemzője az akvarell, e képzőművészi ars poetica kifejezésének, megjelenítésének kitűnő eszköze, melyet szándékának megfelelően az alányomásos tusrajz technikájával ötvöz. Mindez nyilván azért szükséges, hogy a fekete tusszín határozottságával úgy tudjon elvenni az akvarell velejáró kecsességéből, hogy ezzel hozzá is tegyen vele. Módszere beválik, mert festészetének tárgya, témája ezt szükségszerűvé teszi. Gondolom, Bácskái gömör-nógrádi témahűsége sosem volt elhatározás kérdése, hanem mindig is természetes feladat, ösztönös és tudatossá vált szükséglet, az egyetlen járható, nehéz, de az igazi művészi kiteljesedés felé vezető út, amelyen a festő már megtette azt a szakaszt, amely a táj festőjének rangjára emeli őt. Művészi elkötelezettségének központi megnyilvánulása éppen ez. KESZELI FERENC 4 Ismerje fel az ember arca A töprengés szárnya alatt A szépség tiszta hasznát. 5 Mindenkinek kenyeret és virágot Megesküdtünk mindannyian Hogy óriás-léptekkel megyünk És nem is oly hosszú az út. 6 Ismerni nem fogunk se pihenést se alvást Hamar elérjük a hajnalt és a tavaszt És az álmaink mércéjéhez emeljük A napokat s évszakokat. Fordította Somlyó György J. Sámel felvétele
