A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-12 / 2. szám
Kétségtelen tények beszélnek Brazília számos gazdasági sikeréről. Garrastazú Medici tábornok, köztársasági elnök nemrég adta át rendeltetésének Sao Paolóban a földalatti vasút első másfél kilométeres szakaszát. A közlekedésügyi miniszter bejelentette befejezését a transzamazoniai autópálya 1253 kilométeres szakaszának, mely mint mondják, „a brazil nemzet legnagyobb hősi eposza". Szeptemberben átköltöztek Rióból a külföldi diplomaták az új fővárosba, Brasíliába A kormány egyezményt írt alá az Egyesült Államokkal az atomenergia békés felhasználásáról. Angra dós Reis lesz az első a tervezett atomerőművek közül. „Amerre Brazília tart — jósolta Richard Nixon brazil kollégájának —, arra fog haladni a latin-amerikai kontinens.“ Ez a kívánság és a sokat emlegetett haladás azonban az éremnek csak az egyik oldalát mutatja. Brazília a fejlődő országokra jellemző számos problémával küzd. „A százmilliós lakosság felének semmi haszna sincs az ún. gazdasági csodából“ — írta a nyugatnémet Der Spiegel. A Wall Street Journal állítja: „A valóságban emberek milliói lettek szegényebbek, mint öt évvel ezelőtt voltak.“ A „nagy gazdasági csoda“ országában a Sao Paoló-i Szakszervezeti Intézet bebizonyította, hogy a munkás 1956-ban egy kilogramm babért — amely itt népélelmezési cikk — 95 percet dolgozott. Három évvel később már ugyanezért 197 percet kellett dolgoznia. Minél magasabb a vállalkozók haszna, annál kevesebbet kapnak a társadalmi termékből a dolgozók. Míg a gépkocsiipar széltében-hosszában reklámozza, hogy mindenki vásároljon magának egy második autót, sokaknak még szociális lakásra sem telik, ahogy a legszerényebb kommunális lakásokat nevezik a városokban. Sok a szegény a gazdasági csoda fellegvárában, Sao Paolóban is. Brazília ásványi kincsekben Dél- Amerika leggazdagabb országa. Ipara a második világháború óta rohamosan fejlődik. Egész gazdaságában nagy szerephez jut a külföldi tőke, amely — különösen az amerikai és a nyugatnémet — az ország termelőeszközeinek háromnegyedét ellenőrzi. Nagy vonzóerőt gyakorolnak rá az Amazonas dzsungeléi is. Ahogy a transzamazoniai autópálya építése előrehalad, Brazília egész körzeteket veszít el. Vasércet termel itt az U. S Steel Company, bauxitot az Alcoa, mangánt a Betlehem Steel, ónércet a W. R. Grace and Co. és értékes fákat a Georgia Pacific. D. K. Ludwig New York-i nagyiparos egymillió hektár földet szerzett. Az eladott földterületeken élő indiánokat a hatóságok feláldozták a „haladásra irányuló törekvéseknek“. Valverde neves geológus Rio de Janeiróban előadásokon buzdítja a brazilokat: „Sürgősen fogjatok össze és mentsétek meg Amazóniát a folyamatban levő és jól szervezett külföldi megszállástól.“ A napos oldalon él a privilegizált kisebbség, az „árnyékban“ a szegény néptömegek. Természetes, hogy 40 ezer brazil meg tudta magának vásárolni a méregdrága színes tévékészüléket. De Minas Gerais állam északkeleti részében ezer újszülött közül 275 nem éri meg az első életévét. „Az állami felügyelő csak Itacambira városka anyakönyvvezetőjének szavait tudta ismételni — írta a Der Spiegel: — ... És alig akad, aki meg tudná fizetni az öt cruzeirót a halotti anyakönyvi kivonatért.“ A vidéki mezőgazdasági munkások a legalacsonyabb bért kapják. Több mint 500 észak-amerikai részvénytársaság segít elérni a gazdasági fellendülést, a brazil gazdasági csodát. És segítenek kizsákmányolni, nyomorban tartani az egyszerű emberek millióit. Az Egyesült Államok kormányának a globális stratégia keretében sikerült az óriási kiterjedésű országból Latin-Amerika vezető szocialistaellenes hatalmát kiépítenie. Luis Carlos Prestes, a Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára mondja: „Az amerikai imperializmus úgy tekint erre az országra, mint latin-amerikai uralmának szükséges bázisára.“ Előbb vagy utóbb azonban sor kerül valamennyi haladó erő összefogására, és Brazília is elindul egy új úton, a teljes függetlenség útján. 1. Az ősi Rio 1960 óta nem fővárosa többé a Brazil Egyesült Államoknak 2. Az autóipar a második gépkocsi tartásának szükségességét hirdeti, sokszor azonban még mindig a fejükön hordják a terhet az asszonyok 3. Így is élnek emberek Rio de Janeiro külvárosaiban 4. Mint Brazília minden nagyvárosában, Rióban is nagyok a kontrasztok. A cipőtisztító foglalkozás nem éppen a legrosszabb. A szegények mellett elég a gazdag, akik az utcán tisztittatják a cipőjüket BRAZÍLIA-fények és árnyak
