A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-27 / 17. szám
BENYÄK MÁRIA FALU A MORDA TÖVÉBEN Dombok púpozódnak egymásra az Ipoly és a Garam közötti földhatáron, mely a báti völgyteknőtől délre húzódik. Az egyik magasabb dombnak Morda-hegy a neve. Tövében néhány száz lakosú falucska Százd. Már látszik a tornya és a szövetkezet gazdasági telepe. Fordul az út. A kanyar után lomha lebbenéssel néhány varjú száll fel. Varjak... Hm. Néhány évtizeddel ezelőtt is ez volt a szokásuk, kijöttek az útra. Csakhqgy akkor, az egyik hajnalon két százdi ember rótta az utat. Megszólalt az egyik: Mi az ott az erdő .szélén? Nem jól láttak a köd miatt, ezért így felelt a másik: Hát, vagy gőzeke... vagy varjú! Eltalálta, varjú volt. Azután persze a legközelebbi vendéglőben el is dicsekedett azzal, hogy milyen jól látta ő azt a varjút. Meghallották mások, más falubeliek is a dicsekvést, s már rá is ragasztották a százdiakra a gúnynevet: varjak. Nem szégyen ez. Csak bosszantó. Bár hasonló gúnynevük a szomszédos falvak lakosainak is van: csórék, tarka borjúk, madzagosok, tehát alkalomadtán viszonozni lehet a bosszantást. Varjak... Hm. Elszálltak. Már nem látszanak. Csak a gépek maradtak. A szövetkezet gépei. Szántanak, tárcsáznak, boronáinak. Szórják a műtrágyát. Szorgoskodnak a százdiak. Szorgoskodnak? Nem elég kifejező a szó. Többet mond néhány adat. Amióta a szomszéd faluból származó Bartal Lajos a szövetkezet elnöke, meggazdagodott a közös. Az előző gazdasági év után zárszámadáskor 40 százalékos haszonrészesedést fizettek a tagoknak. Tessék elképzelni: az alig 600 lakosú falu szövetkezete egyszerre 600 000 koronát fizetett ki. Csak osztalékként. Mindjárt vígabban megy az utas ilyen faluba, mint máshova. Akárhogy is kárognak utána. Az igazi kincs Nincsenek hiteles adatok a község eredetére vonatkozóan. A neve után ítélve talán szászok alapították. Talán... Tény azonban, hogy a török hódoltság idején elpusztult a falu, csak a XVI. században építették újjá. Akik a Kincstábla nevű határrészben ásóval, kapával kutattak a „fehér barátok“ elrejtett kincse után. A százdiak néha még emlegetik a múltat, de persze tudják, hogy az igazi kincs számukra saját munkájuk, saját szorgalmuk. Igazi kincs például, hogy Baka János elvtárs, a hnb elnöke ilyen jelentést terjesztett a legutóbbi nyilvános gyűlés résztvevői elé: örömmel állapíthatjuk meg, hogy a községszépítési akció keretében olyan 375 000 korona értékű épületet adtunk át rendeltetésének, amelyben otthont kapott a helyi nemzeti bizottság, a könyvtár, a gyermekorvosi rendelő és a tűzoltószertár. A falu népének szorgalma az igazi kincs. És ez a szorgalom jellemző rájuk a művelődés terén is. Másfél évvel ezelőtt hárman, Nyúl József, Pénz Antal és Budai Ernő azzal az ötlettel járták végig a falu házait, hogy jó volna énekkart alakítani... Fáradozásuk nem volt hiábavaló. A férfikórus, melynek 18 tagja van, már a népdalénekesek „Tavaszi szél vizet áraszt...“ országos versenyén is fellépett, sikert aratott. Apa Vilmos zeneszakos tanító, aki Ipolyszakállason tanít, szívesen foglalkozik velük. Hogyne, hisz Nyúl József tanító irányításával már a negyedik műsort, a negyedik összeállítást tanulják. És nem feledkeztek el a CSEMADOK KB felhívásától sem, megkezdték a népdalok gyűjtését. Huszonhét népdalt gyűjtöttek. Ezek közül a CSEMADOK KB néprajzi osztályának szakemberei tizenháromnak a szövegét, dallamát eredetinek vagy eddig ismeretlen változatnak ítélték. Pénz Antal, Menyhár Sándorné, Szabó István, Moravek Imre valóban szép népdalokat énekeltek magnószalagra. Különösen szép a „De szép kocsi, de szép négy ló benne“ kezdetű. Része legyen benne! A faluban ősi szokás, hogy a házba lépő idegent, ha az éppen akkor érkezik, amikor étel vagy ital áll az asztalon, így kínálják: Része legyen benne! Nos, amikor a férfikórus sikert aratott, ezekkel a szavakkal kínálták az asszonyoknak, a feleségeknek az énekkari próbákon való részvételt. Nem kínáltathatták magukat sokáig a százdi menyecskék. Néhány hónappal ezelőtt megalakították a 18 tagú női kórust. Néhány esetben „családi alapon“ szervezték meg. Nyúl József tanító felesége már nagymama ugyan, Pétiké, az unoka gondot jelent számára, de nem annyira, hogy részt ne venne a kórus munkájában. Sztakó József a járási nemzeti bizottság dolgozója meg a felesége, aki a oosta alkalmazottja, mindketten tagjai az énekkarnak. Pleva Kálmán zootechnikus meg óvónő felesége, sohasem maradnak el a próbákról. Egyetlen problémájuk, hogy a menyecskekórust fel kell öltöztetni. Népviseletbe persze. Előkerítettek néhányat. Érdekesek. A blúz és a szoknya egyforma anyagból készült. Fodros, „söszlis“ a blúz. bő a szoknya, alatta több alsószoknyával. Kivarrott kötény és színes főkötő tartozik az öltözékhez. Csinosak, mutatósak lesznek benne a kórus tagjai. Előkerültek a eltérők is Előkerültek bizony, leporolták, megigazgatták őket. De talán az a legfontosabb, hogy meg is szólaltatták, öt tagja van a citerazenekarnak. Két testvér, Pénz János és Pénz Jenő, továbbá. idősebb Kozák Gyula és a fia, ifjabb Kozák Gyula, valamint Pásztor Ernő. Hetente háromszor tartanak zenekari próbát. A népviseleten, a citerákon kívül más, érdekes dolgok is előkerültek. Régi edények, háztartási eszközök, gazdasági ■ szerszámok. Mindet összegyűjtötték. Már elegendő anyag van együtt, hogy berendezhessenek egy honismereti szobát. Csak helységre volna szükségük s szakember segítségére, hogy megvalósítsák szándékukat. Biztatják is egymást: Ami késik, nem múlik. Falurészlet — háttérben a Morda-hegy Népi táncot járnak még az iskolások is A citera-zenekar Egy kis statisztika A század elején, amikor Hont vármegye monográfiáját összeállították, azt tartották fontosnak, hogy ki a falu földesura. Fel is jegyezték: „A múlt század elején, a gróf Steinlein család volt a földesura, jelenleg gróf Steinlein Ottónak és Ivánka Lászlónak van itt nagyobb birtoka.“ Számunkra ilyen adat már nem érdekes. Bennünket más dolgok érdekelnek. Az például, hogy a felszabadulás óta kilenc főiskolát végzett ember került ki ebből a falucskából. Azt. hogy hányán végeztek középiskolát, hányán érettségiztek, nem is tartjuk számon, mert olyan sokan vannak. Jelenleg 20—22 gyermek nevelésével foglalkozik az óvodában Borka Lászlóné, az iskolában, mely 1—4-évfolyamú, 21 gyermek tanul. Kissé megdöbbentő, hogy fogy a lakosok száma. A századfordulón Hont vármegye monográfiája szerint 689 lakosa volt. Az 1961-ben megtartott népszámláláskor 777 volt a lakosok száma. Ma már csak 600 lakosa van a falunak. Megdöbbentő, de aggodalmat nem kelt, mert ismert korjelenség a városokba való költözés. Furcsán ejtik ki Látogatásunkat befejezve még végigsétálunk a falun. A gyűjtött adatok nyomán — fogy a lakosok száma — felfigyeltünk egy szóra: árva... Furcsán ejtik ki. Kissé palócosan, pedig messze innen még a Palócföld. Árva... árva... Árva lenne ez a falu? Kísérőnk, Nyúl József tanító felel a kérdésre. — Nem árva! A fejlődés biztosítéka a párt vezetése. A biztosíték mi vagyunk, a lakosok, önmagunk. Elköszönünk egymástól a falu végén. Azután csak úgy gyalogosan indulunk tovább. A nap mind magasabbra hág, de nem érezzük harapását,- sikeresen harcra kel véle a virgonc szélúrfi. Vissza-visszapillantunk. A Morda-hegy tövében a falu színei mintha a napot elfedő dombbal civódnának... Előttünk meg varjak lebbennek. Vészesen kárognak. Ezen azonban csak nevetünk. Hiába kárognak. Az a falu a Morda tövében él, virul, s élni fog, mert lakosai valóban szorgalmasak.
