A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-20 / 16. szám
CELEBESZ ŐSLAKÓI KÖZÖTT Celebesz — indonéz nevén Sulawesi — a Nagy-Szunda szigetek egyike. Indonéziához tartozik és az egyenlítő két oldalán terül el. Népessége igen vegyes képet mutat. Keleten, délkeleten és itt-ott északon az egykor igen harciás toradják és alfuruk lakják. A partok vidékén és a sziget déli részén jobbára mohamedán bugik és makasszerek élnek. A sziget északkeleti csúcsán, Celebesz többi, a maláji népekhez tartozó lakóitól elütő minahassák élnek, akik nagyobbrészt keresztények. Magasan a hegyekben élnek a sajátságos toradja törzs tagjai. Dolgos, vidám és vendégszerető kis nép ez, amelyet a maláj bevándorlók szorítottak ki a partvidékről valamikor, így kerültek fel a toradják a kétezer méter magas hegyek közé. Területükre csak keskeny, nyaktörő hegyi utak és meredek ösvények vezetnek a sziklás hegyoldalakban. Ha valaki el akar jutni hozzájuk, bambusz-hidakon és bürükön néhányszor át kell kelnie a Sadang folyón, miközben teraszosan művelt rizsföldek, zöld bambuszligetek, legelésző bivalycsordák mellett halad el. Az emberi hajlékokra vetett első pillantás is már lakóiknak válogatott ízléséről tanúskodik. Minden épületet fehér, sárga, arany és fekete ornamentumok díszítenek. A homlokfalat fából kifaragott bivalyfő díszíti, a vagyon, a gazdagság szimbóluma. A lakóházak körül rizssilók állnak; ezek hű másai a központi lakóháznak, csak kisebb kiadásban. A házak teteje messziről hajóorra emlékeztet. Ennek az építészeti különlegességnek azonban megvan a maga gyakorlati indoka: a furcsa formájú tető védi a házat a gyakori és igen heves trópusi felhőszakadásoktól. A képriport szerzőjét, amikor kirándulást tett a hegyekbe, ahol tanulmányozni akarta a hegyilakók életét, meglepte a zápor. Bőrig ázott, s örült, hogy magányos tanyára lelt, ahol fedelet talált egy toradja parasztnál. Miközben az esőcseppek a bambusztetőn doboltak, megismerkedett a tanya vendégszerető gazdájával és feleségével. Kapott egy sarongot, mely az itteniek jellegzetes viseleté, míg saját ruhája ott száradt egy rúdon a nyitott tűzhely mellett, amelyen kis katlanban már forrt a víz a kitűnő ízű zöld tea készítéséhez. Ez nemcsak felmelegítette, de fel is üdítette az elcsigázott riportert. Mivel az eső nem akart elállni, hálásan elfogadta vendéglátói meghívását, hogy töltse náluk az éjszakát. noha aggódott, hogy aligha tud majd elaludni a bambuszgyékényen, amely itt az ágyat pótolja. Az itteni házaknak ugyanis igen szerény a berendezésük. A tűzhelyen kívül a helyiségben csak egy durva asztal, néhány bambuszszék volt, s az egyik sarokban ott álltak az összesodort gyékények. A vacsora is igen egyszerű volt: főtt rizs és nyárson sült csirke — utóbbi nyilván a vendég tiszteletére. Amikor elérkezett a lefekvés ideje, igen nagy meglepetés érte. A házigazda bevezette egy helyiségbe, amelynek az egész házban egyedül volt ajtaja. Amikor belépett, azt hitte, álmodik. A szoba közepén ágy állott, igazi ágy, fehér lepedővel és puha párnákkal. Hihetetlen fényűzés. Reggel aztán megtudta, hogyan került erre a tanyára az ágy, amelyben olyan kitűnően aludt. Rövid idővel azelőtt, hogy ő ide tévedt, pár hónapig itt élt ennél a családnál egy cseh geológus, aki az indonéz kormány megbízásából ásványi kincseket keresett. Nyilván jól akart aludni a fárasztó napi munka után, ezért hozta magával az ágyat. Amikor azután munkája befejeztével visszatért az indonéz fővárosba, emlékbe itt hagyta házigazdájának az ágyat, jóllehet tudta, hogy az továbbra is a gyékényen fog aludni, amihez születésétől fogva szokva volt. A toradják többségükben földművesek; vagy magányos tanyákon, vagy kisebb falvakban laknak. Rendszeresen eljárnak „fővárosukba“, Rantepaóba, a toradják közigazgatási és kulturális központjába, hogy a piacon eladják terményeiket és beszerezzék háztartási szükségleteiket. A külvilágtól való elzárkózottságuk eredménye, hogy napjainkig megőrizték évszázados törzsi és vallási szokásaikat. Ezek közé tartozik például az ősök és az elhunytak tisztelete; ha valaki meghal közülük, akkor ez nem ok a szomorkodásra, hanem alkalom a vidám torozásra, az életet jelképező Nap és világosság ünneplésére. Egy ilyen ünnepségről számolnak be képeink. — ta — Képek: ALFRED MAYER National Geographic Magazin