A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-20 / 16. szám

SZÁNTÓ GYÖRGY Virág Barna ANYÁM (részlet) Még itt vagy de már útra készen Mielőtt itt hagysz egyszer egészen Éjszaka lopódzva váratlanul Mint ahogy a falevél hull Halkan fájón S fájdalmáról a földnek gyón remeg Akár az éppen ébredő kisgyerek Ki aztán némán nézi távozásod Előtte film-villám pereg s szakad Azt a napot majd sikollyal tépi ketté Egy vadmadár ... Naponta százezerszer dobban a szívem érted S bár a júdás-pénzt Nem az elárultak adják Könyörögve rakom lábaid elé Marasztaló tallérjait a ragaszkodásnak Visszatartani támaszomul Bukott harcaimra menhely-ölelésnek Mindig távolodva Az emlékek felcsillanó fényével Haza-lopakodni ahol A nagy hallgatásokból is összhang lobban Kudarcaimra gyolcs És mégis hűtlen felocsúdva Inga járat Hozzád tőled Szívemből kitépve rakom eléd Panaszos visszhangját bánataidnak Féltve követve A szorongások megkövesedett nyomát bennem Vasárnapi búcsúzások aggodalom­csomagjaival A vélt — nagy utak előtt Melyek mindig hozzád hoznak vissza Ügy hogy nem tudsz te elfutni Ágbogas bajaiddal megfog az ablaküveg Az országutat lesni Ahol jött-ment lábnyomomat söprögeti a szél. J. Sámel felvétele Prúgni jegyzetek Megjegyzések egy rádióműsor ürügyén A prágai rádióban egyre gyakrabban tűzik mű­sorra a magyar szerzők műveit. így például ez év április 7-én este Heltai Jenő, Karinthy Fri­gyes és Mikes György jeleneteiből összeállított vidám félórás műsort sugárzott a rádió: a humoreszkeket Cupa György fordította cseh nyelvre. Josef MelC rendezésében ismert prágai színművészek elevenítették meg a budapesti hu­moristák tegnapi és mai alakjait, akik a cseh közönség számára sem idegenek. Az említett szerzőkkel már igen sok cseh könyv- és újságolvasó megismerkedhetett. Heltait. hogy úgy mondjam csak másodkézből, szlovák fordításban lapozgathatták Csehországban; az „Álmokháza“ még 1949-ben, a „Néma levente" 1957-ben jelent meg szlovákul, egy-két humoreszk elszórva különböző cseh és szlovák lapokban lá­tott napvilágot véletlenszerű válogatásban és he­venyészett fordításban. Mikest, amennyire meg­állapíthattuk, a cseh kőztudat csak a Roháőban, Dikobrazban vagy újságokban hébe-hóba megje­lent élcelődéseiből ismeri és jobbára csak az an­golból fordított George Mikes könyvet tartja számon („How to be an Alien" az eredeti és „Jak byt cizincem“ a cseh címe). Pedig Heltai életművéből és Mikes mai humorának eddigi ter­méséből is érdemes lenne fordítani cseh nyelvre. Sokkal ismertebb Karinthy Frigyes, akinek „A nagy ékszerész“ c. könyve 1958-ban, a „Tanár úr, kérem“ 1959-ben jelent meg csehül. 1960-ban a Svétová éetba népszerű sorozatában új Karin­­thy-könyv került a cseh olvasó elé, az „Utazás Faremidóba — Capillaria“, tiszteletreméltó, ti­zenháromezres példányszámban. A halhatatlan magyar humorista műveit nemcsak napilapok hozták, hanem irodalmi és művészeti folyóiratok is elemezték annak idején. Néhány Karinthy-jelenetet nemrég a prágai televízió műsorában is láthattunk. Aki ismeri Ka­rinthy bohózatait, humoros jeleneteit, bizonyára egyetért velünk abban, hogy válogatásban és for­dításban a tévé nem a legjobbat nyújtotta, pe­dig Miloí Kopecky és a többi művészek alakítá­sa iránt nem lehet kifogás. Remélhető, hogy a cseh rádió és televízió még sok alkalommal visz­­szatér Karinthyhoz és a hallgatók, nézők nem­csak derülni fognak a pesti humoron, hanem szí­vesen emlékeznek rá vissza és szívükbe fogadják, emlékezetükben tartják a szerzőt, a humoristát is. S ha már ennyit elmondtunk a prágai rádió vidám esti félórája kapcsán, talán még megje­gyezhetnénk, hogy hazai magyar szerzőinknek is szentelhetne egy kis teret a cseh könyvkiadás, valamint a cseh rádió és televízió is. Igaz, hogy akik magyar kultúrát közvetítenek, ill. válogat­nak és tolmácsolnak a cseh kiadóknak vagy a rádió, televízió és sajtó irodalmi szerkesztőségei­nek, leginkább, sőt: szinte kizárólagosan, a ma­gyarországi szerzők alkotásait veszik elő. Pedig érdemes lenne, saját látókörük tágítása érdeké­ben is, megismerkedni a csehszlovákiai magyar szerzők műveivel, kissé magukénak érezni őket és elősegíteni, hogy értékesebb alkotásaik nem­csak a szlovák, hanem a cseh közönség számára is hozzáférhetővé legyenek. Szükség van erre az önzetlen, nemes szolgálatra, mert — ha már a humoristákról beszélünk — például Duba Gyu­láról egy cseh rádiószerkesztő vagy irodalmi ro­vatvezető az anyanyelvén megjelent kislexikon­ból csak annyit tud meg, hogy Csehszlovákiában élő prózaíró és humorista, Madách-díjat kapott, az Irodalmi Szemle főszerkesztője és hét-nyolc könyve jelent meg, ezek közül egy szlovák fordí­tósban. Ez kevés; a gyakorlatban ehhez még egy­két jó szó, baráti ajánlás, konkrét javaslat szük­séges, de ez nem csupán az említett íróra, hanem szinte valamennyi hazánkban élő, elismert ma­gyar alkotóművészre vonatkozik. A. Janovskfj felvétele Képünkön Alena Kreuzmannová, Éva Klepáéová és Bohumila DolejSoyá prágai színésznők a rádió stúdiójában, az egyik Mikes-jelenet hangfelvé­tele közben. Mit olvassunk? Németh László: Európai utas A húszas évek végén egy fiatal orvos nekilát, hogy az európai kultúra mérlegét elkészítse, s földerítse azokat a legfrissebb áramlatokat is, melyekről eddig még soha senki nem szólt ma­gyar nyelven. Ez a tanulmánykötet az író élet­művének talán legimponálóbb teljesítménye. Peter Jilemnicky: Győzelmes bukás Balladai téma — az író balladai eszközökkel közelíti is meg, s elandalító és megrázó lírájával a szenvedélyek mélységébe és magasságaiba ra­gad bennünket, és győz meg arról, hogy a kyszu­­cai népben sarjad már a csíra, amely egykor bő termésbe szökik. Gergely Márta: Teréz, a kedves halhatatlan Gergely Márta finom, gyengéd ecsetvonásokkal kelti életre Teréz törékeny, mégis hihetetlenül erős, megható és tiszteletet parancsoló alakját, a kort és a környezetet, amelyben élt, egyszóval a kedves, a halhatatlan Brunszvik Teréz szomo­rú, mégis boldogító és felemelő sorsát. További megjelent könyvek: Guy De Maupassant: A Szépfiú Szilvósi Lajos: Vízválasztó Piexre Gamarra: A blagaroni fáraó Móricz Zsigmond: Betyár Raymond Chandler: Elkéstél, Terry' Friedrich Schiller: Stuart Mária Moliére: Hat színmű Schiller: Teli Vilmos Végh György: 1 kutya, 2 cica

Next

/
Oldalképek
Tartalom