A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-13 / 15. szám

<—ss 'l I Kockák^, csíkok^ a tavaSzi divatbari W—í ÜNNEPEK ELŐTT IB „Nyakunkon“ a húsvét, s az ünne­pekkor mindig nehezebb a „háziasz­­szonyi műszak“ a szokottnál, mert a bevásárlás, sütés-főzés s az ilyenkor várható vendégjárás többnyire úgy kifárasztja a háziasszonyt, hogy sem kedve, sem ereje nem marad a csa­láddal való ünneplésre, közös szóra­kozásra. Amíg az ünnepi asztalnál koccintanak, ő kiszalad a konyhába, hogy előkészítse a következő fogást, amikor a többiek jóllakottan poha­­razgatnak, beszélgetnek, ő a piszkos edényt mosogatja. Tudjuk, hogy egyetlen háziasszony sem képes elviselni a mösatlan edény, a rendetlen konyha látvá­nyát. Mégis azt tanácsoljuk, hogy olyan ritka alkalmakkor, amikor együtt van az egész család, vegyük ki mi is a részünket az ünneplésből, legyünk családunk körében, akár a mosogatás rovására is. A mösatlan edény megvárja a háziasszonyt — és a többi családtagot, aki segít neki! —, de a meghitt, ünnepi percek elre­pülnek. Sose méretezzük túl az ünnepi ebéd vagy vacsora fogásait. Bár­mennyire is ki akarunk tenni ma­gunkért, semmi szükség arra, hogy a család még egy hétig maradékon éljen, s hogy vendégeinket a gyo­morrontásig kínálgassuk. A nagy evészetek-ivászatok kimentek a di­vatból. őszintén szólva — nem is hiányoznak. Egy szépen megterített asztal, egy ízletes háromfogásos ebéd vagy vacsora, megfelelő itallal, min­den igényt kielégít. A háromfajta sütemény, amelyre két éjszakánk rá­ment, már nem a család és a ven­dégek jóltartására, hanem saját há­ziasszonyi hiúságunk kielégítésére készült. Nem csoda, ha ennyi munka és fáradság után már nem futja erőnk­ből arra, hogy az ünnepi asztalt friss virággal díszítsük, hogy magunk is frissen, csinosan üljünk az asztalhoz, s még legyen erőnk kedvesen moso­lyogni. S a mosoly szívből jöjjön. Pedig ez ötfajta süteménnyel is fel­ér. PSZICHOLÓGIAI JÁTÉK Azt mondják, a szerelem vak. Az | elfogulatlan külső szemlélő, ön, ál­­j lapítsa meg, maradéktalanul boldog-e i a képeken látható fiatal pár, vagy j csak az első pillantásra látszik így? i Ha felel a feltett kérdésekre, meg- 1 tudhat valamit saját jelleméről. | 1. Hány fénykép kelti önben azt a j benyomást, hogy a fiatal pár teljes j odaadással szereti egymást? ! 2. Hány fényképen fedezi fel, hogy j a szerelmesek egyike igyekszik meg­­■ nyerni a másik szerelmét fokozottabb ] mértékben ? j 3. Hány képen tűnik úgy, hogy a fia- 5 talok egyike el akar érni a másiknál > valamit, befolyásolni akarja, ural­­í kodni akar felette? ! 4. Hány képről olvassa le, hogy | mindkét partner a saját akaratát I igyekszik érvényre juttatni, még a S másik rovására is? ; 5. Hány fényképen venni észre, hogy egyikük a másikat akkor is respek- i tálja, ha a véleményük nem egye- Í zik? { Értékelés: Az első kérdésre kiválasz­­{ tott minden képért 10—10 pont jár. \ A második kérdésre kiválasztott ké­­| pék után 8—8 pont, a harmadik kér- 1 désre kiválasztott képek után 2—2 1 pont, a negyedik kérdésre kiválasz- I tott képek után 0 pont és az ötödik ] kérdésre kiválasztott képek után 5—5 ! pont jár. ! A TESZT EREDMÉNYE: j 0—20 pont: Ha egyszer előfordul, hogy j meggyőződése ellenére egy vitás kér- i désben engedett, nagy gyávaságnak I érzi, mert amit igaznak tart, azt ak­­! kor is érvényre akarja juttatni, ha í ezzel partnerével való bensőséges ! viszonyán esik csorba. Ezért gyakran i ellentmond még akkor is, ha ponto­­j san tudja, hogy ezzel szerelmüknek | árt. s okosabb lenne a kompromisz­­{ szum. Hogy annyira nehezen enged j az igazából, az önmagába vetett hi­­! tének gyengeségéből ered. önbizal­­» mát gyengíti, ha önnel szemben I másnak lehet igaza. 20—40 pont: Minden helyzetben sa­ját álláspontját hangsúlyozza és ro­­konszenvére csak az számíthat, aki az ön véleményét gondolkodás nél­kül elfogadja. Időről időre vitát pro­vokál, csak hogy önmagának -is be­bizonyítsa, milyen „kemény“, meg nem alkuvó tud lenni. Ritkán fordul elő, hogy partnerének sikerül önt meggyőznie tévedéséről. 40 pont fölött: Minden vitánál azo­kat a körülményeket igyekszik hang­súlyozni, amelyekben egyetértenek, mindamellett a dolgokat nem szépíti és nem is hallgatja el. Amennyiben mindig tárgyilagos marad és nem hagyja magát szubjektív vélemé­nyektől befolyásolni, legtöbbször el­éri kitűzött célját, anélkül, hogy kü­lönösebb engedményeket kellene ten­nie. Diplomáciai érzéke pontosan eligazítja, mikor kell engednie a si­ker érdekében s mikor kell állhata­tosnak maradnia, ha erre van szük­ség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom