A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-13 / 15. szám
azért mert szeretlek (3.) Emil Negulescu elkeseredett, rosszkedvű volt. Kislánya, Irina megérezte, hogy édesapját valami gyötri. Felkereste apja barátját, bírótársát, Muscelanu doktort, hogy tanácsot kérjen tőle. — Az ügyben nem tudok tanácsot adni — mondta Muscelanu bíró —, de azt hiszem, a legokosabban teszed, ha beszélsz édesapáddal. A kislány késő estig várt apjára. — Még hetekkel azelőtt megígérted, hogy Gabriellát elhozod, bemutatod. Napokig, hetekig vártam, de nem tartottad meg az ígéreted. Pedig mielőtt megházasodnál, én is meg szeretném ismerni — mondta Irina. — Tudni szeretném, hogy megértjük-e majd egymást. Kérlek, mielőtt feleségül vennéd, hozd el... Vagy talán meggondoltad a dolgot? ... Negulescu szótlanul hallgatta kislányát, majd maga mellé ültette, megsimogatta aranyszőke haját, magához ölelte. — Most nem hívhatom meg. Lehet, hogy majd később. Majd meglátjuk ... Ionescu mérnök is feldúlt lelkiállapotban élt. Nem érdekelte a munkája, állandóan feleségére, Gabriellára gondolt. Amíg személyesen nem ismerte Emil Negulescut, egy pillanatig sem hitt abban, hogy Gabriella komolyan elválik tőle. — Mit tegyek? Egyezzek bele a válásba? — kérdezte barátját és munkatársát. — Azt hiszem, a legokosabban teszed, ha elválsz. De a tárgyalás előtt beszélj még Gabriellával, próbáld meggyőzni. Talán sikerül ... Ionescu mérnök megfogadta barátja tanácsát, de helyzetét kilátástalannak látta. Amióta megismerte Negulescu doktor erkölcsi nézeteit és emberiességét, érezte, hogy házassága zátonyra futott, a bíró az az ember, aki miatt végleg elvesztheti feleségét. Különös érzéssel, aggódva készült a bukaresti útra, és amikor megérkezett Gabriella lakására, szinte félelem fogta el. Az asszony véglegesen eldöntötte: elválik, új életet kezd. De folyton üldözték a közös emlékek, szerelmük legszebb pillanatai; nem tudott tőlük szabadulni. Emil Negulescut nagyon megszerette, tisztelte, de a szíve mélyén még a férjét is szerette. Gabriella kedvesen fogadta a férjét. Számított rá, hogy a tárgyalás előtti napon felkeresi. — Beszélni szeretnék veled — kezdte Ionescu. — Vannak dolgok, amiket mi ketten egymás között kell, hogy elintézzünk. Gabriella meglepődött. Nem számított rá, hogy Ionescu ilyen simán beleegyezik a válásba. Bosszúsan jegyezte meg: — Erre már én is gondoltam, — de rögtön észrevette, hogy ok nélkül megbántotta a férjét, ezért közelebb húzódott hozzá, megsimogatta a kezét, majd, hogy időt nyerjen, kedvesen javasolta: — Főzök egy jó kávét. A hosszú úton biztosan alaposan elfáradtál. Ionescunak jólesett a néhány kedves szó. — Bukarestben te főzöd a legjobb kávét, bizony jól esne... Az illatos, friss kávé néhány percen belül az asztalon volt. — Tulajdonképpen miért jöttél? — kérdezte Gabriella. — Miben szeretnél velem megegyezni? — Elsősorban a közösen szerzett vagyonra nézve. Nincs sok, hiszen csak néhány hónapja vagyunk együtt, de ezt a kérdést is tisztáznunk kell. — A pénz, amit te kerestél, a .tiéd, amit pedig én kerestem, az az enyém. Mindketten dolgozunk, egyikünk sincs a másikra utalva. A lakást pedig elcseréljük. Két kisebb lakásra.,. — És a bútor? ... — Ez is egyszerű! A tiédet te, az enyémet meg én viszem el. Azt hiszem, ebbe beleegyezel, nincsen olyan problémánk, amit ne tudnánk megoldani. — Búcsúzáskor még egyet szeretnék tőled kérdezni: Szerettél? És Negulescut jobban szereted, mint engem? ... Gabriella néhány másodpercig hallgatott. Szeme könnyes lett, majd elcsukló hangon válaszolt: — Nagyon szerettelek, és még ma is szeretlek. Emilt becsületes viselkedéséért tisztelem, és őszintén megmondom, meg is szerettem. A válás nekem sem könnyű ... Ionescu nem válaszolt. Felállt, kezet csókolt Gabriellának s elment, Elérkezett a válóper napja. Emil Negulescut váratlan meglepetés fogadta a bíróságon. Gabriella és Ionescu bontóperét bírótársa megbetegedése miatt neki osztották ki. Rettentően izgatott lett. — Ez teljesen lehetetlen, őrültség! — mondta és követelte, hogy másra bízzák a tárgyalás lefolytatását. De hiába tiltakozott. A bíróság elnöke nem volt az épületben, édesanyját temette, más bírónak meg nem volt szabad terminusa. Emil Negulescu tudta, hogy ha érzelmei alapján dönt, elveszti bírói tekintélyét, ha pedig nem választja el a házasokat, örökre elveszíti azt, akit mindennél jobban szeret. A bíróság megkezdte a tárgyalást. Negulescu nagyon kellemetlenül érezte magát. Csöndesen, meggondoltan és nagy körültekintéssel vezette a tárgyalást. Kihallgatta a tanúkat, majd a felperes, Gabriella ügyvédjét szólította : — Ragaszkodik ügyfele a váláshoz? — kérdezte. — Igen, ügyfelem minden körülmények között ragaszkodik a váláshoz. Bukarestben akar élni, ahová hivatása köti. Férjét nem követheti • vidéki útjain — jelentette ki Gabriella ügyvédje. Ionescu mérnök ragaszkodott álláspontjához: szereti a feleségét, nem tud nélküle élni. Gabriella idegesen, meglepetten könnyezve hallgatta a férjét. Ezután Emil Negulescu, a bíró beszélt: — Az ügyet, melyet én is jól- ismerek, a bíróság megvitatja. Tanácskozás után meghozzuk a döntést. A jelenlévők mély csendben várták a döntés kihirdetését. Iriha, Emil Negulescu lánya is váratlanul megjelent a teremben. — A bíróság hosszas mérlegelés után visszautasítja Gabriella Ionescu festőművész keresetét. Indoklás: a házasfelek csak nagyon rövid ideig éltek együtt, így nem volt alkalmuk meggyőződni arról, hogy tudnak-e közösen élni, vagy sem ... A jelenlevők csalódottan hallgatták a halálsápadt bírót, aki el-elcsukló hangon, könnyes szemmel folytatta a döntés indoklását.- Vége -A Hét képes mini-filmregénye Román film # Rendező: Mihai Facob # Főszereplő: E. Schaffer
