A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-13 / 15. szám
ZS. NAGY LAJOS Mintha mesebeli tájakon járnék . . . Gyönyörű ez a két völgy, gyönyörű és vadregényes, körülövezve a Kis- és Nagy-Fátra meg a Rozsutec égbemeredő szikláival, amelyek most, mivel itt még hó van, cukorból valónak látszanak, az embernek kedve lenne beléjük harapni. Ez persze nem tanácsos. Éppen tizenkilenc éve jártam itt utoljára (19 éves koromban), s akkor fel is másztam a Rozsutec szirtjeire. Erre ma már nem vállalkoznék, az ilyen kalandot átengedem a mai 19 éveseknek. Inkább a szelídebb lankákat járom, a csodálatos fenyveseket, amelyek a vad sziklák alatt zúgnak. Azután betérek egy erdészlakba megmelegedni. Négy erdész üli körül az asztalt. Arcuk barnára cserzett, amilyen csak a hegyvidéki erdészeké lehet ilyenkor koratavasszal. Nagyon kedvesen, szívélyesen fogadnak, csak melegedjek, mondják, ingyen A Klástor pod Znievom-i faiskolában Erdő, van, nem úgy mint a közeli Boboty elnevezésű szállóban, ahol lakom. Bistár főerdész és Mesko helyettese éppen egy kimutatást készítenek a vadállományról. Belépillanthatok? Természetesen, válaszolják. Megtudom, hogy a vrátnai erdőkörzetben, amely 3600 hektárnyi területen fekszik, jelenleg 25 szarvas, 102 őz, 9 medve és három hiúz „tartózkodik“. A kilenc medvét el sem akarom hinni, aztán meg arra gondolok, hogy talán mégse annyira szelídek ezek a lankák és fenyvesek, mint véltem. Semmi esetre sem szeretnék összetalálkozni egy mackóval vagy hiúzzal. Hiszen összes „vadászfelszerelésem“ egy apró zsebkés. Jó, hogy betértem ebbe az erdészlakba. Nemcsak a meleg miatt, hanem mert egyebek között megtudom, hogy mi a különbség a lucfenyő és a jegenyefenyő között. Elém tesznek két fenyőgallyat s elmagyarázzák, hogy az, amelyiknek a tűin, helyesebben a tűlevelek alján két ezüstös csík látható, az a jegenyefenyő, a szlovákiai erdők tán legértékesebb, mert állandóan fogyó fája. Hogy miért fogy a jegenyefenyő? Pontosan nem is tudják. Az egyik ismert ok, hogy nyulak nagy előszeretettel rágják a jegenyefenyő-csemetéket, de azt már nehezebb megmagyarázni, miért pusztulnak, száradnak ki a felnőtt jegenyefenyők. Talán a levegőszennyeződés okozza, de nem biztos, a pontos okok feltárása még a tudományra vár. A vrátnai erdőkörzet tulajdonképpen rezerváció. A tengerszint feletti magasság 600—1700 méter. Ez határozza meg a fák fajtáit — elsősorban luc- és vörösfenyőt, bükk- és juharfát, jegenye- és törpefenyőt találunk a körzetben. Az erdészek legfőbb feladata az Fakitermelés erdők védelme, illetve az erdőterület növelése (egy 1955-ből származó kormányrendelet értelmében). A főerdész azt is elmondja, hogy háromfajta erdejük van. Ezer hektárnyi az úgynevezett haszon-erdő, tehát engedélyezett a favágás, ötszáz hektár a védett erdőség, a többi az új telepítés. A rekonstrukció elsősorban a vízgazdálkodás, a lavina-veszély kiküszöbölése, s természetesen esztétikai szempontok szerint történik. Tőle tudom azt is, hogy az utóbbi évek során 180 hektárral növelték az erdőkörzet területét, kiszorítva onnan a mezőgazdaságot (juhtenyésztést). Külön említésre méltó tény, hogy az idén 70 ezer törpefenyő kiültetését tervezik a kopár hegyoldalakra. A csemetéket saját faiskoláikban nevelik. Egyébként csak azokat a fafajtákat ültetik ki, amelyek eredetileg is ezen a vidéken nőttek. Bistár főerdész a turistákról is beszélt. A Vrátna- és az Istvánvölgy ugyanis nagy turistaforgalomnak örvendhet. Évente százezrek keresik fel Jánosík mesés tájait, s az erdészek bizony nem mindig örülnek ennek. Noha tisztában vannak népgazdasági jelentőségével. Az erdészekkel szemben is nagyobbak a követelmények mint másutt, csak fegyelmezett, udvarias emberek láthatják el ezt a tisztséget; de a turisták fegyelmezetlensége bizony nemegyszer megkeseríti az életüket. Tiltott helyeken táboroznak, tüzet raknak, pusztítják az erdőt és a vadállományt stb. Nem egy esetben a közbiztonság szerveinek kell közbelépniök. Hát a vadászat? Jelenleg a rókán kívül semmire sem szabad vadászni. A rókavadászat viszont kötelező, mert ez az állat gyakran veszettséget terjeszt. Minden „kilőtt“ rókáért száz koronát kapnak A vrátnai erdészek az erdészek. Egyébként az utóbbi években két medvét is lelőttek, mert sok kárt okoztak a vadállományban s már az emberekre is veszélyesek voltak. A nyugati pénzeszsák-turisták természetesen jól megfizették a medvevadászat jogát. Miután megmelegedtem, megköszöntem a tájékoztatást, visszaindultam a völgybe. Az erdészek még a lelkemre kötötték, hogy ne merészkedjek túl mélyen a fenyvesekbe, nem is a medvék vagy hiúzok miatt, hanem mert esetleg eltévedhetek, s fölösleges fejtörést okozok nekik, amíg megtalálnak. Megfogadtam a tanácsukat. A Rozsutec fölött már különben is alkonyodott. P. Hasko felvételei erdő, erdő...
