A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-30 / 13. szám
Már nyugdíjban van, de mivel éltető ereje a munka, állandóan tevékenykedik. Nyugdíjas évei során egyetlen nap sem telt el munka nélkül. Szellemi frisseségét, korát meghazudtoló sok fiatal megcsodálja. Fürge mozgása láttán senki sem hinné, hogy már hetvenéves. Aki szeret dolgozni, aki a közért szívesen, fáradságot nem ismerve, lelkesen dolgozik, azt a munka fiatalítja, valja mindannyiunk Péter Imre bácsija — Bodrogköz első Példás tanítója. A 70 éves, színekben gazdag életút fontosabb állomásai felől érdeklődöm. Némi hallgatás után — mint a szikla tövéből előtörő forrás csobogása — kerültek elő a már-már tudat alá kerülő emlékek. Hatgyermekes csizmadia családban született. Az apát a nincstelcnség és a családjáért való aggódás háromszor is Amerikába sodorja. Csak így teremthet családi fészket, így kerül a család feje fölé födél. A tízéves Imre a tanítóképzés „Mekkájába“, Sárospatakra kerül tanulni, ahol 1921-ben tanítói oklevelet szerez. Ugyanez év szeptember 1-én a bodrogközi Nagykövcsden tanít, ahol kezdő fizetése havi 550 korona, melyet csak a tanév végével visszamenőleg utal ki az iskolaszék. A „kvártélyért“ járó 400 koronát nincs tehát miből fizetnie. Négyhavi működés után ott akarja hagyni a tanítóskodást, ám Vad János iskolaszéki elnök megmenti a helyzetet. „Van az osztályban 80 gyermek, mindegyik szülője fizet havonta 5 koronát az én kezemhez és megvan a koszt ára!“ Ez így is volt az ott eltöltött három éven keresztül. Második állomása Bodrogszentes, ahol a leghosszabb ideig tevékenykedett. Igen kiterjedt tevékenységet fejtett itt ki nemcsak az iskolában, de az iskolán kívüli népművelés területén is. A község kulturális életének szervezője, irányítója. Előadásokat tart, énekkart szervez és színdarabokat tanít be a falu fiataljaival és idősebbjeivel. Nagyfokú munkabírását és kitartó szorgalmát bizonyítja, hogy a sokrétű lekötöttség ellenére sem feledkezik meg saját továbbképzéséről. Majdnem ötvenéves fejjel végzi el tévúton a pedagógiai főiskolát. 1960-ban került vissza szülővárosába, — Királyhelmec általános iskolájába és onnan is ment nyugdíjba néhány évvel ezelőtt. A második világháború világégése Péter bácsit sem kerülte el. Hadifogolyként ismeri meg a Szovjetuniót, majd az igazi felvilágosító munka után féléves politikai iskolába kerül s onnan a frontra. Állomásai: Buzuluk—Jefrenov—Kroszno —Dukla—Prága. Főparancsnoka Ludvík Svoboda tábornok. E harcos idők emlékét különböző szovjet és csehszlovák kitüntetések őrzik. Jelenlegi politikai elkötelezettségét pedig a CSKP megalakulásának 50. évfordulójára kiadott emlékérem fémjelzi. Fiatal korában megszokta, hogy odaadó társadalmi munkát végezzen s ma sem pihen. A CSEMADOK-nak alapításától kezdve mindmáig aktív tagja, élénk tevékenységet fejt ki a városi és a járási szervezetben, de ugyanúgy városi, mint járási szinten. Hasonló a helyzet a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetségben is és a Szlovákiai Antifasiszta Harcosok Szövetségében is. MAG GYULA
