A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-30 / 13. szám

§ f:iii:ii:s sulii Válasz „Alkonyat" jeligére ötvenöt éves aszony, kilenc évet dol­gozott kötött munkaviszonyban, egy gyereket nevelt fel. Az efsz megalaku­lása előtt magángazdálkodó volt. Minthogy egy gyermeket nevelt fel, 56 éves korában volna teljes öregségi nyugdíjra igénye, abban az esetben, ha legalább 25 évi alkalmazási időt tudna kimutatni az ún. pótidőkkel (gyermek­­nevelés stb.) együtt. Ezt a feltételt nem tudja teljesíteni, ezért csak 65 éves korában lesz ún. aránylagos öregségi nyugdíjra igénye, ekkorra ugyanis több mint 10 évig lesz munkaviszonyban (ez az aránylagos öregségi nyugdíjra való igényjogosult­ság, törvényes feltétele). Egy gyermek felnevelése esetében már annak a nőnek is van aránylagos öregségi nyugdíjra igénye, aki 60 éves, de legalább 20 évet dolgozott kötött munkaviszonyban. A nyugdíjkorhatár elérésénél a mun­kaviszonynak vagy fenn kell még áll­nia vagy megszűntétől nem szabad két évnél hosszabb időnek eltelnie. Dr. B. G. áss nrviiss tamil: se ni i Az infarktus Infarktus. Félelmet keltő, barbár, fur­csa sző. Ez a 20. századi férfiak és nők gyilkosa. A civilizált országokban a szív több áldozatot követel, mint a rák vagy a közlekedési balesetek: 600 000 haláleset az Egyesült Államokban, 200 000 Franciaországban. És ebből a 200 000-ből 50 000 infarktusban halt meg. Kevés olyan betegség van, amelyet ennyire félreismertek volna. Még min­dig azt hisszük, hogy az infarktus a vezetők, a gazdagok és az idős embe­rek betegsége. Az infarktus egyetlen megkülönböztetést tesz, nem egyfor­mán érinti a nemeket. Az infarktus nagyobb számban és hamarabb sújtja a férfiakat, mint a nőket: míg a fér­fiak számára az 50 és 70 év közötti időszak a legveszélyesebb, a nőket ál­talában 70 ás 80 év között éri. Mit tudunk az infarktusról? Ha a szívizmot vérrel ellátó koszorúerek egyike „eldugul“, megáll a szívizom vérkeringése. Az oxigénhiány követ­keztében a szív kezd elhalni. Ha ide­jében felfedezik, van segítség. Ha nem, a szív fala megnyúlik, megreped. Ez azonnali halált okoz. Hogyan „dugulhatnak" el a koszorú­erek? Oka a koszorúér elmeszesedésé­­ben keresendő. Az érfalakon zsír- és mészlerakódás keletkezik. Ha ez a le­rakódás lassú, mérsékelt, akkor egy­szerűen koszorúér-elmeszesedésről be­szélünk. A szív oxigénhiányban szen­ved, de nem sérült. Az infarktus so­rán a szív ténylegesen megsérül. A különbség a mindkét esetben azonos fájdalmak időtartamában mutatkozik. Hamuszürke arc, szederjes orr és kéz, hörgő lélegzet, fennakadó tekintet. Ez a „század járványa“ által sújtott ember elrettentő képe. Általában mikor következik be a krí­zis? Itt is fel kell számolnunk egy előítéletet: igen ritkán fordul elő, hogy az infarktus a túlzott erőfeszítés alkal­mával lép fel. Az Egyesült Államok­beli Master doktor 1108 infarktus eset feldolgozása során a következő ered­ményeket kapta: — 52 százalék az éjszakai pihenés során következett be; — 21 százalék munka közben; — 16 százalék útközben; — 9 százalék közepes erőfeszítés so­rán; — 2 százalék csupán szokatlan erő­feszítés alkalmával. Az infarktusnak megvannak a nap­jai. A legrosszabb a hétfő (amikor pe­dig az ember a legpihentebb): 17 szá­zalék, 16 százalék a semmittevéssel töltött vasárnapokon, ugyancsak 16 szá­zalék kedden. Ugyanakkor pénteken 11 százalék, szerdán 12 százalék, csütör­tökön 15 és szombaton 13 százalék. Mindez elegendő ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: vajon az infarktus valóban „korunk betegsége“-e? Felvetődik a kérdés, vajon az infarktus valóban a „vezérigazgatók betegsége“-e? Az igazság az, hogy a betegséget csak ott látjuk, ahol ismerjük a szimptómáit. Elegendő egy gyerek? A Hét 7. száméban megjelent levélre szeretnék válaszolni. Két gyermek édesanyja vagyok. A fiam és a lányom születése között egy év a különbség. Amikor kicsik voltak, bizony nem volt könnyű az életem, ezernyi tennivalóm akadt körülöttük. Az anyasági szabadság letelte után munkába léptem. Ekkor a fiúcska 15, a kislány 3 hónapos volt. Az is nehezítette a helyzetemet, hogy a szomszéd vá­rosba kellett utaznom a munkahelyemre. Hogy miért kellett munkába állnom? Kénytelen voltam, mert a férjem keveset keresett, és az apósom ala­csony nyudíjat kapott. Együtt laktunk az idős szü­lőkkel, s bizony nem volt elég a havonta befolyt összeg hat személy eltartására. Ma már a gyermekeim nagyok, jól megértik egy­mást, esténként segítenek egymásnak a házi felada­tok megoldásában és megbeszélik a problémáikat. Nagyon boldog vagyok, s úgy gondolom, ha még egyszer fiatal házas lennék, hasonlóan kezdeném a családalapítást. Véleményem szerint nem jó, ha a gyermekek között több mint három év a különb­ség. Azt ajánlom a fiataloknak, hogy ne elégedje­nek meg egy gyermekkel, mert az nagyon sokszor van egyedül, unatkozik, s legtöbbször elkényeztetik. A testvérek segítséget, játszópajtást és még sok mindent találnak egymásban. Azt, hogy ma mór az édesanya a második gyermekével két évig otthon maradhat, nagyon helyesnek tartom. Ezt az okos rendelkezést és előnyt ki kell használni, mert a gyermeknek kicsi korában van a legnagyobb szük­sége az édesanya gondos kezére, szeretetére. Svarda Borbála, Komárno Válasz „Egy szomorú lány" jeligére Remélem, nem haragszol, hogy tegezlek. Mind­össze 19 éves vagyok, és meglepődve olvastam a le­veled. Meglepődésemet a következő mondatod okoz­ta: „Bánatomban sokszor az italhoz menekülök.“ Valóban olyan nagy lenne a bánatod, hogy elve­szettnek érzed magad? Képtelen vagyok elképzel­ni, hogy egy húszéves lány bánatában csak az ital­hoz menekülhet. Szerintem nem ez az egyetlen le­hetősége a vigasztalódásnak. Próbáld jobban meg­ismerni az embereket és főleg a szüléidét, s rájössz arra, hogy nem is olyan rosszak, mint amilyennek képzeled őket. Biztosan akad lehetőséged arra, hogy fiatalok közé járj. Próbálj közülük barátokat sze­rezni. Ha szeretsz olvasni, akkor a könyv is meg­vigasztal. Azt tanácsolom, hogy a fiúról mondj le. Ha leve­let Írsz neki, ezzel megalázod magad. Ugyanis ha igazán tetszenél neki, már megtalálta volna az al­kalmat arra, hogy hozzád közeledjék. Ne fuss olyan szekér után, amely nem vesz fel, mert akkor el­veszted női büszkeségedet, és keserű lesz az életed. Az egyoldalú szerelem nem sokat ér, így hót verd ki a fejedből. Próbáld elfeledni. Fiatal vagy még, és biztosan találsz olyan valakit, aki viszonozza majd a szerelmedet. Az italt örökre töröld ki az emlékezetedből, mert ha rászoksz, akkor hiába ke­resed a családi boldogságot, soha nem kapod meg. Nézz szét és meglátod, mennyi lehetőséget nyújt az élet egy húszéves lány számára, hogy széppé te­hesse az életét. Lásd meg a szépet is az életben, mosolyogva nézz a dolgok elé, akkor megváltozik körülötted minden. Remélem, hogy egyszer te is boldog leszel. Jelige: Az élet mindenre megtanít Válaszok Samu Katalin levelére Samu Katalin pelsőcl olvasónk terjedelmes leve­lére szeretnék válaszolni. Levelét bizonyára több­ször átgondolta, és csak azután küldte be a Hét szerkesztőségébe. Mégis úgy gondolom, hogy ha még egyszer elolvasta volna, rájön, hogy egy kicsit eltúlozta a dolgokat. Lenézi azt az embert, akinek valami fáj, aki valami miatt bánkódik, ön szerint minden emberi baj kicsiség a maga betegségéhez képest. Tudom, hogy legnagyobb ajándék az egész­ség. Magával érzek kellemetlen perceiben, fájdal­mában, de úgy gondolom, hogy a betegség okozta fájdalom miatt könnyebben viseli az élet egyéb csalódásait. Egy egészséges ember számára a sze­relmi csalódás is éppen elég. Nem találnak vigasz­talást és ezért tanácsot kérnek „ország-vilóg“-tól. Én önt nem nézem le azért, mert beteg, hiszen a betegség engem is bármikor elérhet, de mégis azt kell mondanom, hogy a levele alapján a szerelmi csalódásról nem sokat tudhat. Aki átesett rajta, az nem ad olyan tanácsokat, mint ön. Én nem tud­nám leirni azt, hogy „semmi részvétet sem érzek irántuk“. Ha nem érez részvétet, kár tollat fogni a kezébe. Van éppen elég hasznos foglalkozás, ami­vel eltöltheti az idejét, amely közben nem kell bosszankodnia. Tud ön valamit a házastársi hűség­ről? Azt hiszem, nem sokat. Ügy látszik, ön köny­­nyen el tudná hagyni a férjét a gyermekeivel, ha a férfi iszákos lenne. Nem tudja, hogy ha az anya nem tartja össze a családot, akkor azt senki sem tartja össze. Minden embernek joga van emberhez méltón élni, de erre akkor is joga van, ha nehézsé­geket kell leküzdenie, ha nem minden sikerül úgy az életünkben, ahogy azt előre elképzeltük. Mi len­ne, ha minden feleség elhagyná a férjét, ha az be­rúg, megcsalja és megveri. Akkor bizony kevés olyan házasság lenne, ahol a házasfelek életükben együtt maradnak. A legtöbb anya nem magáért vállalja a szenvedést, a nehézségeket, hanem a gyer­mekeiért. A gyermeknek éppúgy szüksége van apó­ra, mint anyára. Levele nagyon igazságtalan, sőt szívtelen és cini­kus is. Ne haragudjon rám, hogy ezt leírtam. Nem azért írtam, hogy megsértsem, hiszen nem is isme­ismlnsri »ui*»ni: Prandl Sándor felvétele rém. Azért írok, mert azt szeretném, ha jobban megértené és szeretné az embereket. Egy barna hajú lány Olvastam a Hét ez évi első számában megjelent levelét. Szeretnék néhány sorban válaszolni. Lehet, hogy sok mindenben igaza van, hogy egyesek ma­guk is meg tudnák oldani a bajukat, de akkor is megfeledkezik valamiről. Mégpedig a fiatalokról. Lehet, hogy önnek az ő problémájuk kicsinek tű­nik. Bizonyára ha idősebbek lesznek, maguk is ne­vetni fognak rajta, hogy milyen „kicsiségek“ za­varták az életüket. Még nem mentek át az élet megpróbáltatásain. Amiről írnak, most az számukra a legnagyobb probléma. Amint írja, önnek nem volt fiatalsága. Folyton a kórházakban feküdt. Le­het, hogy ezért nem tudja megérteni a többi fiatalt. Az élet könyörtelen volt Önhöz. És ezért sajnálom. Ugyanakkor azt is meg kell írnom, hogy a kér­déseket rafináltan tálalta. Ne haragudjon ezért a kifejezésért, de így érzem. Azt írja, hogy nyilváno­san nyavalyognak a levelek írói. Olvassa el a saját levelét és azonnal rájön, hogy ön is úgy írta le a bánatát, mint mások, csak egy kicsit rafináltan. önnek a betegség okozza a bánatot, másoknak a szerelmi csalódás, az élettársuk iszákossága és hűt­lensége. Gondolkodjon egy kicsit, s rájön, hogy amit írtam, abban igazam van. Jelige: Megértés 20 hét

Next

/
Oldalképek
Tartalom