A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-30 / 13. szám
§ f:iii:ii:s sulii Válasz „Alkonyat" jeligére ötvenöt éves aszony, kilenc évet dolgozott kötött munkaviszonyban, egy gyereket nevelt fel. Az efsz megalakulása előtt magángazdálkodó volt. Minthogy egy gyermeket nevelt fel, 56 éves korában volna teljes öregségi nyugdíjra igénye, abban az esetben, ha legalább 25 évi alkalmazási időt tudna kimutatni az ún. pótidőkkel (gyermeknevelés stb.) együtt. Ezt a feltételt nem tudja teljesíteni, ezért csak 65 éves korában lesz ún. aránylagos öregségi nyugdíjra igénye, ekkorra ugyanis több mint 10 évig lesz munkaviszonyban (ez az aránylagos öregségi nyugdíjra való igényjogosultság, törvényes feltétele). Egy gyermek felnevelése esetében már annak a nőnek is van aránylagos öregségi nyugdíjra igénye, aki 60 éves, de legalább 20 évet dolgozott kötött munkaviszonyban. A nyugdíjkorhatár elérésénél a munkaviszonynak vagy fenn kell még állnia vagy megszűntétől nem szabad két évnél hosszabb időnek eltelnie. Dr. B. G. áss nrviiss tamil: se ni i Az infarktus Infarktus. Félelmet keltő, barbár, furcsa sző. Ez a 20. századi férfiak és nők gyilkosa. A civilizált országokban a szív több áldozatot követel, mint a rák vagy a közlekedési balesetek: 600 000 haláleset az Egyesült Államokban, 200 000 Franciaországban. És ebből a 200 000-ből 50 000 infarktusban halt meg. Kevés olyan betegség van, amelyet ennyire félreismertek volna. Még mindig azt hisszük, hogy az infarktus a vezetők, a gazdagok és az idős emberek betegsége. Az infarktus egyetlen megkülönböztetést tesz, nem egyformán érinti a nemeket. Az infarktus nagyobb számban és hamarabb sújtja a férfiakat, mint a nőket: míg a férfiak számára az 50 és 70 év közötti időszak a legveszélyesebb, a nőket általában 70 ás 80 év között éri. Mit tudunk az infarktusról? Ha a szívizmot vérrel ellátó koszorúerek egyike „eldugul“, megáll a szívizom vérkeringése. Az oxigénhiány következtében a szív kezd elhalni. Ha idejében felfedezik, van segítség. Ha nem, a szív fala megnyúlik, megreped. Ez azonnali halált okoz. Hogyan „dugulhatnak" el a koszorúerek? Oka a koszorúér elmeszesedésében keresendő. Az érfalakon zsír- és mészlerakódás keletkezik. Ha ez a lerakódás lassú, mérsékelt, akkor egyszerűen koszorúér-elmeszesedésről beszélünk. A szív oxigénhiányban szenved, de nem sérült. Az infarktus során a szív ténylegesen megsérül. A különbség a mindkét esetben azonos fájdalmak időtartamában mutatkozik. Hamuszürke arc, szederjes orr és kéz, hörgő lélegzet, fennakadó tekintet. Ez a „század járványa“ által sújtott ember elrettentő képe. Általában mikor következik be a krízis? Itt is fel kell számolnunk egy előítéletet: igen ritkán fordul elő, hogy az infarktus a túlzott erőfeszítés alkalmával lép fel. Az Egyesült Államokbeli Master doktor 1108 infarktus eset feldolgozása során a következő eredményeket kapta: — 52 százalék az éjszakai pihenés során következett be; — 21 százalék munka közben; — 16 százalék útközben; — 9 százalék közepes erőfeszítés során; — 2 százalék csupán szokatlan erőfeszítés alkalmával. Az infarktusnak megvannak a napjai. A legrosszabb a hétfő (amikor pedig az ember a legpihentebb): 17 százalék, 16 százalék a semmittevéssel töltött vasárnapokon, ugyancsak 16 százalék kedden. Ugyanakkor pénteken 11 százalék, szerdán 12 százalék, csütörtökön 15 és szombaton 13 százalék. Mindez elegendő ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: vajon az infarktus valóban „korunk betegsége“-e? Felvetődik a kérdés, vajon az infarktus valóban a „vezérigazgatók betegsége“-e? Az igazság az, hogy a betegséget csak ott látjuk, ahol ismerjük a szimptómáit. Elegendő egy gyerek? A Hét 7. száméban megjelent levélre szeretnék válaszolni. Két gyermek édesanyja vagyok. A fiam és a lányom születése között egy év a különbség. Amikor kicsik voltak, bizony nem volt könnyű az életem, ezernyi tennivalóm akadt körülöttük. Az anyasági szabadság letelte után munkába léptem. Ekkor a fiúcska 15, a kislány 3 hónapos volt. Az is nehezítette a helyzetemet, hogy a szomszéd városba kellett utaznom a munkahelyemre. Hogy miért kellett munkába állnom? Kénytelen voltam, mert a férjem keveset keresett, és az apósom alacsony nyudíjat kapott. Együtt laktunk az idős szülőkkel, s bizony nem volt elég a havonta befolyt összeg hat személy eltartására. Ma már a gyermekeim nagyok, jól megértik egymást, esténként segítenek egymásnak a házi feladatok megoldásában és megbeszélik a problémáikat. Nagyon boldog vagyok, s úgy gondolom, ha még egyszer fiatal házas lennék, hasonlóan kezdeném a családalapítást. Véleményem szerint nem jó, ha a gyermekek között több mint három év a különbség. Azt ajánlom a fiataloknak, hogy ne elégedjenek meg egy gyermekkel, mert az nagyon sokszor van egyedül, unatkozik, s legtöbbször elkényeztetik. A testvérek segítséget, játszópajtást és még sok mindent találnak egymásban. Azt, hogy ma mór az édesanya a második gyermekével két évig otthon maradhat, nagyon helyesnek tartom. Ezt az okos rendelkezést és előnyt ki kell használni, mert a gyermeknek kicsi korában van a legnagyobb szüksége az édesanya gondos kezére, szeretetére. Svarda Borbála, Komárno Válasz „Egy szomorú lány" jeligére Remélem, nem haragszol, hogy tegezlek. Mindössze 19 éves vagyok, és meglepődve olvastam a leveled. Meglepődésemet a következő mondatod okozta: „Bánatomban sokszor az italhoz menekülök.“ Valóban olyan nagy lenne a bánatod, hogy elveszettnek érzed magad? Képtelen vagyok elképzelni, hogy egy húszéves lány bánatában csak az italhoz menekülhet. Szerintem nem ez az egyetlen lehetősége a vigasztalódásnak. Próbáld jobban megismerni az embereket és főleg a szüléidét, s rájössz arra, hogy nem is olyan rosszak, mint amilyennek képzeled őket. Biztosan akad lehetőséged arra, hogy fiatalok közé járj. Próbálj közülük barátokat szerezni. Ha szeretsz olvasni, akkor a könyv is megvigasztal. Azt tanácsolom, hogy a fiúról mondj le. Ha levelet Írsz neki, ezzel megalázod magad. Ugyanis ha igazán tetszenél neki, már megtalálta volna az alkalmat arra, hogy hozzád közeledjék. Ne fuss olyan szekér után, amely nem vesz fel, mert akkor elveszted női büszkeségedet, és keserű lesz az életed. Az egyoldalú szerelem nem sokat ér, így hót verd ki a fejedből. Próbáld elfeledni. Fiatal vagy még, és biztosan találsz olyan valakit, aki viszonozza majd a szerelmedet. Az italt örökre töröld ki az emlékezetedből, mert ha rászoksz, akkor hiába keresed a családi boldogságot, soha nem kapod meg. Nézz szét és meglátod, mennyi lehetőséget nyújt az élet egy húszéves lány számára, hogy széppé tehesse az életét. Lásd meg a szépet is az életben, mosolyogva nézz a dolgok elé, akkor megváltozik körülötted minden. Remélem, hogy egyszer te is boldog leszel. Jelige: Az élet mindenre megtanít Válaszok Samu Katalin levelére Samu Katalin pelsőcl olvasónk terjedelmes levelére szeretnék válaszolni. Levelét bizonyára többször átgondolta, és csak azután küldte be a Hét szerkesztőségébe. Mégis úgy gondolom, hogy ha még egyszer elolvasta volna, rájön, hogy egy kicsit eltúlozta a dolgokat. Lenézi azt az embert, akinek valami fáj, aki valami miatt bánkódik, ön szerint minden emberi baj kicsiség a maga betegségéhez képest. Tudom, hogy legnagyobb ajándék az egészség. Magával érzek kellemetlen perceiben, fájdalmában, de úgy gondolom, hogy a betegség okozta fájdalom miatt könnyebben viseli az élet egyéb csalódásait. Egy egészséges ember számára a szerelmi csalódás is éppen elég. Nem találnak vigasztalást és ezért tanácsot kérnek „ország-vilóg“-tól. Én önt nem nézem le azért, mert beteg, hiszen a betegség engem is bármikor elérhet, de mégis azt kell mondanom, hogy a levele alapján a szerelmi csalódásról nem sokat tudhat. Aki átesett rajta, az nem ad olyan tanácsokat, mint ön. Én nem tudnám leirni azt, hogy „semmi részvétet sem érzek irántuk“. Ha nem érez részvétet, kár tollat fogni a kezébe. Van éppen elég hasznos foglalkozás, amivel eltöltheti az idejét, amely közben nem kell bosszankodnia. Tud ön valamit a házastársi hűségről? Azt hiszem, nem sokat. Ügy látszik, ön könynyen el tudná hagyni a férjét a gyermekeivel, ha a férfi iszákos lenne. Nem tudja, hogy ha az anya nem tartja össze a családot, akkor azt senki sem tartja össze. Minden embernek joga van emberhez méltón élni, de erre akkor is joga van, ha nehézségeket kell leküzdenie, ha nem minden sikerül úgy az életünkben, ahogy azt előre elképzeltük. Mi lenne, ha minden feleség elhagyná a férjét, ha az berúg, megcsalja és megveri. Akkor bizony kevés olyan házasság lenne, ahol a házasfelek életükben együtt maradnak. A legtöbb anya nem magáért vállalja a szenvedést, a nehézségeket, hanem a gyermekeiért. A gyermeknek éppúgy szüksége van apóra, mint anyára. Levele nagyon igazságtalan, sőt szívtelen és cinikus is. Ne haragudjon rám, hogy ezt leírtam. Nem azért írtam, hogy megsértsem, hiszen nem is ismeismlnsri »ui*»ni: Prandl Sándor felvétele rém. Azért írok, mert azt szeretném, ha jobban megértené és szeretné az embereket. Egy barna hajú lány Olvastam a Hét ez évi első számában megjelent levelét. Szeretnék néhány sorban válaszolni. Lehet, hogy sok mindenben igaza van, hogy egyesek maguk is meg tudnák oldani a bajukat, de akkor is megfeledkezik valamiről. Mégpedig a fiatalokról. Lehet, hogy önnek az ő problémájuk kicsinek tűnik. Bizonyára ha idősebbek lesznek, maguk is nevetni fognak rajta, hogy milyen „kicsiségek“ zavarták az életüket. Még nem mentek át az élet megpróbáltatásain. Amiről írnak, most az számukra a legnagyobb probléma. Amint írja, önnek nem volt fiatalsága. Folyton a kórházakban feküdt. Lehet, hogy ezért nem tudja megérteni a többi fiatalt. Az élet könyörtelen volt Önhöz. És ezért sajnálom. Ugyanakkor azt is meg kell írnom, hogy a kérdéseket rafináltan tálalta. Ne haragudjon ezért a kifejezésért, de így érzem. Azt írja, hogy nyilvánosan nyavalyognak a levelek írói. Olvassa el a saját levelét és azonnal rájön, hogy ön is úgy írta le a bánatát, mint mások, csak egy kicsit rafináltan. önnek a betegség okozza a bánatot, másoknak a szerelmi csalódás, az élettársuk iszákossága és hűtlensége. Gondolkodjon egy kicsit, s rájön, hogy amit írtam, abban igazam van. Jelige: Megértés 20 hét
