A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-16 / 11. szám
Az együttműködés- közös érdek Részletek a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége főtitkárának beszédéből amely Nővé Zámkyban (Érsekújváron) a CSEMADOK és a Matica Slovenská közös szemináriumán hangzott el. Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Elnökségének nevében sok sikert kívánjak mostani aktívánknak és egyszersmind kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy további lépés ez kulturális szervezeteink tevékenységében egymás kölcsönös megismerése és munkánk tökéletesítése felé. Szervezeteink együttműködése elkerülhetetlenül szükséges, ha teljesíteni akarjuk kötelességeinket, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja ró ránk. Ezen az úton haladva nemcsak hogy közelebbről megismerik egymást nemzeteink és nemzetiségeink, hanem kölcsönösen gazdagítják egymást, és kapcsolataink új, magasabb szintű jelentőséget kapnak. Pártunk helyesen mutatott rá, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának feltétele a gazdasági alap és azután a felépítmény fokozatos megvalósítása. Így a köztársaságban élő nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága nem marad csupán proklamáció, hanem e haza valamennyi állampolgárának valóságos egyenjogúságává lesz, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, ámde a nemzetiségi sajátosságok megőrzése mellett a kultúra, a művelődés és a népművelés területén. A CSKP KB Elnökségének jelentése, amelyet Vasil Bifak elvtárs terjesztett be a CSKP KB októberi plenáris ülésén, egyebek között rámutat arra, hogy „a nemzeteink és nemzetiségeink közötti egység megszilárdítására, a szocialista állam és a csehszlovák szocialista hazafiság fejlődésére rendkivüli jelentőséggel bír a kölcsönösen érzékeny viszonyulás mindegyik nemzetnek és nemzetiségnek a szükségletei iránt, egyenjogúságuknak teljes mértékű tiszteletben tartása. A kölcsönös megértés és türelem elkerülhetetlenül szükséges az olyan érzékeny probléma — mint amilyen a nemzetiségi kérdés — megoldásában. Nem szabad fölöslegesen bizalmatlanoknak lennünk egymás iránt, sem kicsinyes okok miatt kölcsönösen nacionalizmussal vagy sovinizmussal vádolni egymást, de azt sem szabad észre nem venni, hogy még vannak nacionalista és soviniszta előítéletek, s azt sem, hogy vannak egyének, akik különböző okokból szeretnék ezeket konzerválni, akár a felsőbbrendűség pozícióiból, vagy gyanúsításból.“ A nemzetek és nemzetiségek tagjai közötti kölcsönös megismeréssel tiszteletet tanúsítunk ez vagy az a nemzet és nemzetiség iránt is. A nagy szlovák költő mondja, hogy csak az érdemli meg a tiszteletet, aki azt másnak megadja. Tarasz Sevcsenko szintén figyelmeztetett rá, hogy az ukránoknak nemcsak a saját, hanem más népek kultúrájával is meg kell ismerkedniük. Továbbra is folytatni kell a szépirodalmi művek, kritikák és egyéb művészeti alkotások cseréjét. Egyúttal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy e téren igen nagy lehetőségei vannak a kölcsönös együttműködés kibővítésének. A csehszlovákiai ukránoknak és magyaroknak hídként közvetítő szerepet kellene játszaniuk a kölcsönös megismerés útján a szlovák kultúra s a Szovjet-Ukrajnában és a Magyar Népköztársaságban élő ukránság és magyarság kulturális értékel között. Ez az együttműködés már megvan abban az értelemben, hogy a bratislavai Madách Könyvkiadó és a Szlovákiai Tankönyvkiadó eperjesi ukrán szerkesztősége fordításban megjelentet cseh és szlovák szépirodalmi műveket, amelyeket Szovjet-Ukrajna, illetve a Magyar Népköztársaság is átvesz. Egymás kölcsönös megismeréséhez jelentős mértékben hozzájárulhatna a Szlovákiai írók Szövetsége magyar és ukrán alosztályainak rendszeres együttműködése. A színművészet terén kifejtett együttműködés szintén meghozhatná a maga gyümölcseit. Említsük meg csak egyes vezető tényezők tevékenységét az ukránok és a magyarok között. S éppen elég ilyen példát mutathatunk fel az öntevékeny művészeti mozgalom területén, gondoljunk csak Kelet-Szlovákia déli járásaira vagy a köztársaság ipari központjaira. Egyelőre nem nyúltunk még az együttműködés és egymás kölcsönös megismerése szempontjából egyik legjelentősebb tényezőhöz, a képzőművészeti alkotásokhoz, amelyek közérthetők, mert hiszen nem kell lefordítani őket. Rendezhetünk kölcsönösen cserekiállításokat népművészeti alkotásokból is. Az itteni ukránságnak gyönyörű népi hímzései, hímestojásai, népviseletei, fafaragásai, népi kerámiatárgyai stb. vannak. Önöknek szintén vannak olyan népművészeti értékei, amelyekre joggal büszkék lehetnek, s amelyek érdekesek lehetnek a mi számunkra, bővíthetnék ismereteinket. Továbbá a nálunk szlovák, magyar és más szakemberek részvételével megrendezett szemináriumok és konferenciák példájából láthatjuk, hogy ezek eredményei valamennyi résztvevő számára pozitívak. Említsük meg legalább a nemzetébresztőinkről, az Iskolákban és a felnőttoktatás keretében a hazafias nevelésről megrendezett szemináriumokat. Ezeknek a rendezvényeknek az anyagából brosúrákat is kiadtunk s ezek a mai napig is segítségünkre vannak munkánkban. A nemzeti etnikumainkban tevékenykedő intézmények és szervezetek elképzelhetetlenek lennének kölcsönös együttműködés nélkül. Gondolom, tevékenységünkben nagy segítséget nyújtana a Szlovákiai Nőszövetséggel és a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel való szorosabb együttműködés is. A közös találkozók segítenek megszilárdítani a kapcsolatokat és kedvező feltételeket teremtenek a további együttműködéshez. Szervezeteink hivatását nemcsak a nemzeti szellemben való nevelésben, csak a saját kulturális értékek megismertetésében látjuk. Az ilyenfajta korlátozás csak elzárkózást jelentene és tagjaink látókörének lecsökkentését. Azért szólok erről, mert még ma is találkozhatunk egyes emberek véleményével — szerencsére egyre ritkábban —, akik a természetes fejlődéstől való félelmükben hajlandók mesterségesen ápolni a nacionalizmust. A szocialista társadalomban új kapcsolatok alakulnak ki a nemzetek és a nemzetiségek között s ugyanakkor szocialista nemzetek és nemzetiségek alakulnak ki, minőségileg magasabb vonásokkal. Ennek az elvnek az alapján valósul meg az egyes nemzetek és nemzetiségek közeledése is, sajátos jellegzetességeik tiszteletben tartása és megőrzése mellett. Közösek mindannyiunk számára a forradalmi hagyományok és a szocialista ideológia. Kulturális szervezeteink közös igyekezetének a pártnak nyújtandó segítségre kell Irányulnia a szocializmust építő ember személyiségének sokoldalú fejlesztésében, nevelésében. S az új szocialista társadalom építésében kifejtett munka a szocialista hazafiságnak is egyik fő ismérve. Csehszlovákia Kommunista Pártja megteremtette valamennyi feltételét a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságának. Ez le van szögezve az alkotmányban s megvalósításra kerül az ország szövetséges államjogi elrendezésével, de a nemzetiségeknek a politikai és társadalmi életben játszott szerepével is. A CSKP a lenini nemzetiségi politikát alkalmazza a csehszlovákiai ukránok és magyarok irányában is, de elvárja a segítséget szervezeteinktől is a pártvonal megvalósításában. Ezért a reánk bízott feladatok teljesítését pártmunkaként kell felfognunk. Kölcsönös konzultációkkal és együttműködéssel, a munka hatékony formáinak keresésével, egymás kölcsönös megismerésével szilárdítjuk a testvérbarátságot, segítünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Ez a mai tanácskozás segít mindannyiunknak az eszmei nevelő munka színvonalának emelésében s ezért határozatait mielőbb le kell bontani és megvalósítani konkrét tevékenységünkben. Tisztelt elvtársak, mai találkozónkat sikeresnek tartjuk. Javasoljuk hasonló találkozó megvalósítását a Matica Slovenská, a CSEMADOK és a CSUKSZ aktivistáinak részvételével. Nincsenek közöttünk eltérő nézetek a három szervezet együttműködésére nézve, egységesen kívánunk eljárni a munkában, s az ilyen találkozók segítenek előbbre vinni a közös ügyet. 10 Jelkép és valóság, illetve egyben a CSEMADOK Bratislava-óvárosi helyi szervezete s a Duna utcai magyar tannyelvű Kilencéves Alapiskola és Gimnázium mellett működő Forrás Irodalmi Színpad február derekán bemutatott jubileumi keresztmetszet-műsorának találóan kifejező neve is a címben megfogalmazott örömteli kijelentés. Mert valóban kereken tíz észtén-, dejé már, hogy „itt vagyunk“ !... És mi tagadás: apróbb kudarcok, kezdeti félszegség kovácsolta szép eredményekkel és emlékezetes sikerekkel, ezernyi szebbnél szebb emlékkel, szélesebb látókörű irodalmi jártassággal fölvértezve s a színpad sajátosan izgalmas varázsának jóleső érzetével gazdagodva! Egy évtized távlatából, ma már szinte alig-alig tűnik igaznak a szerény, egyszerű rajt... 1962 őszén, egy magyar órán kezdődött ... Kulcsár Tibor tanár — aki ma már az Ifjú Szívek igazgatója —, a FORRÁS első pillanattól lelkes, önfeláldozó vezetője aznap a szokottnál kissé vaskosabb könyv- és iratköteggel lépett a középiskola II. osztályába. Néhány perccel később kiderült: az árgus diákszem számára első pillantásra gyanúsnak tetsző „többlet“ két-három Ady-kötet volt és a hagyományos óra eleji feleltetés helyett megbeszéltük: a költő néhány verséből emlékműsort rendezünk ... Néhány héttel később pedig igazi színpadon, vakító reflektorfényben, zsúfolt ház előtt szerepeltünk! Így kezdődött... és azóta 19 újabb bemutató jelentette a folytatást... Példaképpen hadd idézzek legalább néhányat közülük: Az ember tragédiája írója halálának 100. évfordulóján bemutatott nagyszabású Madáchműsor, a Vörösmarty-emlékest, a Csak tiszta forrásból című népballada-összeállítás, a Radnóti Miklós, József Attila, Juhász Gyula, Fábry Zoltán-műsorok; Csokonai: Az özvegy Karnyóné, Jókai: A debreceni lunátikus, Heltai: A néma levente, Calderón: Huncut kísértet c. színjátékok önfeledte kacajt fakasztó, derűt sugárzó vidámsága, vagy a Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című költeményének, Vinokurov-műsornak izgalmas aktualitása — mind-mind a szereplők s a közönség számára egyaránt tartós emlék. — Az elmúlt időszak sikereit és hétköznapjait idézve arcok, szempárok villannak föl emlékezetemben, Sikoros Petőfi ostok A CSEMADOK okoéi (ekecsi) helyi szervezete 1973. január 6-4n megemlékezett Petőfi születésének 150. évfordulójáról. A csaknem kétórás műsorban ismertették a költő életútját, előadták ismertebb költeményeit. Megzenésített versei az énekkar és citerazenekar előadásában hangzottak el. A sikeres est előkészítői Kucsera László, Szőke István, Varga Frigyes és Lukovics Tibor voltak. A szereplők főleg az idősebb korosztály képviselői közül kerültek ki, de fiatalokat is találhattunk közöttük. Az egésznapos fá-
