A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-09 / 10. szám
OZSVALD ÁRPÁD: Emlékszem, anyám Emlékszem, anyám ráncos arca kisimult néha, pillanatra, ha csillogó szemembe nézett, hol ifjú vágyak nagy remények öröklobogó tüzét látta. Öh, ez az arc! Az apró gödrök, a lágyan ívelt szép szemöldök, a szorosra zárt keskeny ajkak, mennyi gondot és bút takartak, hányszor őrizték lépteimet, azok a félénk bogárszemek! Óh, ez az arc! Én így ismertem: barnán, szélfúttán, beesetten. TÖZSÉR ÁRPÁD: Ajnácskö (részlet) Drága anyám múltja szaladna szét. Itt született, itt törte kis fejét először csókon, s itt botlott bele apám, a kóbor mesterlegény. Itt minden zug ővele van tele. ZS. NAGY LAJOS: Anyám (részlet) Tüzes tartókon nőtt virág, az ősz szirmodra vért ver. Kelyhedtől két élet szakadt, de nem váltottad meg magad, a csókos szenvedéssel. Keményen, bátran, könnytelen hadat üzensz a sorsnak. Szirmodra őszi rozsda ül, s a szíved mélyén, legbelül, vert angyalok zokognak. „Most szobrot állítanék Illyés Gyula: „Talán azért is van jó véleményem a nőkről, mert engem nők neveltek. A háború idején nőttem fel, amikor a faluban is, a családban is újra megszilárdult a matriarchátus. Anyám, nagyanyám is egyszerű nők voltak, de kitűnő emberek. .. Meggyőződésem, hogy az egész világ egy modern matriarchátus felé halad. Bízom benne, hogy talán majd az asszonyok józanabbak lesznek a világ megtartásában is. Éppen azért, mert ismerik a háborút, jobban óvakodnak tőle. Mert tudják, hogy a társadalom ügye kis dolgokon fordul meg. Hadat üzenni kisebb történelmi tett, mint sebesültet bekötözni, a rokkanttal tovább élni. A második világháborúban is az igazolódott, hogy a történelem igazi hősei az asszonyok. Veszélyben bátrabbak a férfiaknál. Emlékszem, mikor az ostrom alatt vízért kellett menni, a férfiaknak mindig volt okuk, érvük, hogy halogassák. A nők, ha hallották is a puskaropogást, megfogták a vödröt és mentek... A házasság tartalma, a család közösségének ereje is azon múlik, hogy milyen a feleség. Talán azért vagyok férfias, mert asszonyok neveltek ilyenné. Tőlük tanultam meg, hogy mi a becsület, mi a tisztaság, hogy nem lehet megalkudni azzal, ami aljas. És jó jellemű aszszonyok neveltek, csak ilyet választhattam feleségül is...“ Alig akad költő, akit az édesanya iránti tisztelet és szeretet ne ihletett volna. A szlovákiai magyar költőktől idézett versek kizárólag ilyenek. A választás nem véletlenszerű, mert az édesanyákhoz írt költeményekben benne van az egész női nem dicsérete. anyámnak 11 (Költők az anyákról, a nőkről) DÉNES GYÖRGY: Boldog öled ringatott (részlet) GYURCSO ISTVÁN: Anyám, kedvesem, lányom (részlet) anyám, kedvesem, lányom, törvényeink felhatalmaztak, Immáron lehetsz mérnök, pilótanő, oktató, nevelő, sebet kötszerrel gyógyító: a szív sebét mindig csókkal is. Lehetsz villamosvezető kalauz, zörgő vonatok türelmes nője, elkötelezett szeretője az írógép táncoló billentyűsorának... hogy sorsunknak ezen a világon emberibb értelme legyen... Csak változtass a lényegen, szerelem! Illyés Gyula: „Ritkán beszélünk róla, pedig a művészetben is hihetetlenül fontos, sokszor meghatározó, hogy nagy tehetséghez milyen asszony társul... Hangsúlyoznám, hogy a családi nevelés hivatásként való vállalása nem kötelesség, hanem jog. Ha az emberiség otthonává akarja ten' ni a földet, meg kell adnia az asszonynak ezt a jogot. Szeretném, ha a társadalom valóban él‘ne a szocializmus kínálta lehetőségekkel, és realizálná azokat. Ehhez tartozik, hogy az állampolgárok — tehát a nők is — olyan tevékenységnek szentelhessék életüket, amelyhez munkakedvet éreznek. Van asszony, akinek az a boldogság, hogy vegyészmérnök lehet, és van akinek a pelenkamosás, vagy, hogy vasárnap délben nyolc gyerek ül az asztalnál... Vannak nők, akiknek a munka valóban az életük. .. Nekem mindig is imponált, ha egy nőnek hivatása van. Tudom, hogy a hivatással bíró nők általában ötször annyit dolgoznak, mint a férfiak. Az igazat megvallva én magam el nem tudtam volna képzelni az életem egy nem dolgozó, henye nő mellett. Valószínűleg szenvedély sem ébredt volna bennem, ha olyan nővel hoz össze a sors, akiben nem lobog valamiféle tevékenység láza. De én nem is lehetek tárgyilagos. Kitűnő nők neveltek, kitűnő nők élnek körülöttem. Mindez azonban nincs ellentétben azzal, amit mondtam a választás jogát szeretném biztosítani minden asszonynak... Hiszek az asszonyokban. Hiszem, világunkat nekik kell megóvni és helyre tenni. .tki A varázs százszor felizzik s betölt. Légy üdvözölve, drága, ifjú Föld! Letörlöm könnyes arcomat, Anyám. Te hívsz, te szólsz a bűvös orgonán. Te hívsz, öröklét, végtelen idő, mit el nem pusztít szomjú temető, s ha ki is oltod bennem a napot, megérte: boldog öled ringatott. GÁL SÁNDOR: Novemberi játék Emlékül anyámnak (részlet) Most szobrot állítanék anyámnak, de nem vagyok kőfaragó, így hát csupasz ceruzasorokban örökítem meg virág-testét, mert a betűk is virágok, s a virágok vigyáznak egymásra. Köszönöm, anyám a tejet, mely belőled buggyant, hogy nőjek, köszönöm a sorsom, köszönöm a fájdalmakat, azok is szépek, meg az örömöt: anyám! Az örömöt ezerszer köszönöm néked. Virág-tested most gránitba vésném, de nem vagyok szobrász, s vésőm a húsodba vágna, én pedig azt akarom: ne fájjon neked az öröklét! Mert megmaradsz te, nem gránitban, ércben, bazaltban, de általam a szavak zsongásában, a bő-árú versek során.
