A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-02 / 9. szám
Internacionalista közeledés A világméretű osztályharcban szemtanúi vagyunk annak, hogy a szocializmus barátai és ellenségei között egy pillanatra sem szűnik meg az ideológiai küzdelem. Az antikommunizmus erői látva vereségüket, melyeket az ideológiai küzdelemben a szocializmus erőitől szenvednek el, újabb és újabb területen igyekeznek csatába bocsátkozni, hogy ezzel is igazolják kény éradójuk iránti hűségüket. Korunk történelmi feltételei között tehát egyre inkább élesedik a harc, amelynek éle az ideológiai frontra tevődik át. S ez a küzdelem egyre nagyobb méreteket ölt, éspedig azért, mert a szocialista társadalmat építő nép napról napra eredményeket ér el mind közgazdasági, mind politikai, mind kulturális területen. Az erőviszonyok alakulása tehát egyértelműen a szocializmus mellett szól. Szocialista rendszerünk ellenségei, látva tehetetlenségüket, már a hatvanas évek elején hozzákezdtek rendszerünk belülről való bomlasztásához s éppen az ideológia frontján. Közismert, hogy az antikommunizmus erőinek egyik harci eszköze a nacionalizmus, melynek segítségével igyekeznek megbontani a szocialista országok egységét. A burzsoázia politikája a nemzetiségi kérdésben szemben áll a proletár internacionalizmus politikájával és ideológiájával. Korunk feltételei között a nacionalizmus veszélyes fegyver az ideológiai küzdelemben, a haladást igyekszik fékezni az imperializmus erői részéről, a nacionalizmus szításával törekszik a szocialista országok egységének megbontására, egy-egy szocialista országon belül pedig arra, hogy szembe állítsa a nemzeteket, illetve a nemzeteket és nemzetiségeket. A CSKP KB októberi, valamint az SZLKP KB novemberi plénuma nagy figyelmet szentelt a nemzetek és nemzetiségek közötti jó viszony kérdésének. Szocialista társadalmunkban ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. mivel az antikommunista erők a közelmúltban mindent megtettek azért, hogy megbontsák a testvéri kapcsolatokat a két nemzet, a csehek és a szlovákok, valamint a nemzetek és nemzetiségek között, Maga az a tény, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív elrendezésű, vagyis két nemzet és több nemzetiség alkot egységes államot, arra figyelmeztet, hogy a nevelés területén az olyan kérdéseknek mint a kölcsönös tisztelet, egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása és a kölcsönös megbecsülés, fokozott figyelmet szenteljünk. A CSKP KB és az SZLKP KB ideológiai kérdésekkel foglalkozó plenáris ülései tehát nem feledkezhettek meg a nemzeteink és nemzetiségeink közötti kölcsönös jó viszonynak szocialista szellemben való formálásáról, alakításáról. A plénum határozatai egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy szocialista köztársaságunk feltételei között a szocialista ember nevelésében rendkívül fontos a nemzetek és nemzetiségek kölcsönös bizalmának elmélyítése. A CSKP KB tavaly októberi, Illetve az SZLKP KB novemberi plenáris ülésén nem hangzottak el olyan gondolatok, amelyek ne lennének előttünk ismeretesek. Mindkét ülésen a CSKP XIV. kongresszusának a határozatából indultak ki, amely kimondja, hogy „pártunk szüntelenül erősíti a nemzeteink és nemzetiségeink közötti szocialista kapcsolatokat, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság, a kölcsönös tisztelet, az együttműködés, az egyenjogúság és testvériség szellemében az egységes csehszlovák tudatot. Határozott harcot folytat a nacionalizmus és a sovinizmus minden megnyilvánulása ellen“. A kongresszusi határozat a továbbiakban azt is kimondja, hogy a párt „a nemzeteink közötti kapcsolatokban és a Csehszlovákiában élő nemzetiségek helyzetének kérdésében a nemzetiségi politika lenini értelmezéséből indul ki“. Pártunk célkitűzése érthető és világos. A kölcsönös bizalom megteremtése megfelel minden nemzet és nemzetiség érdekeinek. S ennek kialakítása nem néhány hónap vagy néhány év kérdése. A múltnak számos olyan káros öröksége van, amely még mindig érezteti hatását. Emlékezzünk csak vissza a válságos évekre, hogy a szocialistaellenes erők mi mindent követhettek el annak érdekében, hogy egymás ellen fordítsák a nemzeteket és a nemzetiségeket. Az antikommunista propaganda a nacionalista hangulatkeltésre épít. Látnunk kell, hogy a válságos években huzamosabb ideig éppen a nacionalista ellentétekre hivatkozva táplálta ellenséges nézetekkel lakosságunkat. A cseh nemzet fiaival kapcsolatban azt hangoztatták, hogy ráfizetnek a szlovákokkal való együttélésre, mivel a cseh országrészben kitermelt nemzeti jövedelem egy részét Szlovákiában ruházzák be. A szlovák nemzet fiai tudatába pedig azt igyekeztek belopni, hogy a cseheknek nem érdekük Szlovákia fejlesztése, csupán hasznot akarnak húzni az együttélésből. A cél érthető volt, el akarták hidegiteni egymástól a két testvéri nemzet fiait. Hasonló aljas célokat követtek akkor is, amikor a szlovákok és a nemzetiségek között igyekeztek a jó viszonyt elmérgesíteni, úgy tüntették fel, hogy a déli határ vidékén élő szlovák nemzetiségű lakosság elnyomásban él stb. A nacionalista és soviniszta uszítás bizonyos fokig forró légkört teremtett és egyes helyeken ezek a kölcsönös bizalmatlanságot hirdető nézetek megfertőzték főként az értelmiség egy részét. A válság leküzdése óta lakosságunk meggyőződött arról, hogy kommunista pártunk politikájának semmi köze ezekhez a negatív jelenségekhez. A nacionalista bomlasztás ellen pártunk új vezetősége 1969 áprilisa után felvette a harcot, és kimondotta, hogy szocialista hazánk nemzetiségi politikája az internacionalizmus alapelveire épül, s a kölcsönös bizalom és egymás megbecsülésének elmélyítése egész társadalmunk feladata. A CSKP KB és az SZLKP KB üléseinek anyaga foglalkozik a szövetségi elrendezés kérdésével is, és hangsúlyozza: „Az elmúlt négy esztendő igazolja, hogy azok az alapvető politikai, jogi, szervezeti és személyi intézkedések, amelyeket a társadalmi és gazdasági élet irányításában a föderáció teljes érvényesítése érdekében foganatosítottunk, hozzájárultak mindkét nemzet kölcsönös kapcsolatainak elmélyítéséhez, és megszilárdították a csehszlovák szocialista állam egységét.“ Hazánk nemzetei és nemzetiségei között a kölcsönös bizalom megteremtése feltételezi egymás életének, gondolkodásának, szokásainak, kultúrájának kölcsönös megismerését. E nélkül nincs közeledés és ennek az elvnek az érvényesítése nélkül hazánk szocialista egységének megteremtése csupán illúzió maradna. Ideológiai munkánkban, a nevelés területén nagyon sok olyan közős pont van, amelyre építeni tudunk. A nemzetiségi kapcsolatok helyes magyarázása nem történhet másként, csakis az internacionalizmus szellemében. A szocialista internacionalizmus, a nemzetek és nemzetiségek közeledésének, tapasztalatainak gazdag kútforrását nyújtja számunkra a Szovjetunió fél évszázados nemzetiségi politikai gyakorlata. Az ott szerzett tapasztalatok igazolják, hogy á helyesen értelmezett lenini nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítása még egy olyan hatalmas országban is lehetséges, mint a Szovjetunió, amelynek területén számos nemzet és nemzetiség él testvéri egységben. A Szovjetunió gazdag tapasztalatából merítve állítjuk tebát, hogy lehetséges a nemzetek és nemzetiségek kölcsönös megismerése és közeledése. Szocialista rendszerünk, amely megteremtette a feltételeket a nemzetiségi kérdés megoldásához, egyre nagyobb lehetőségeket biztosít ahhoz, hogy nemzetiségünk tagjai megismerkedjenek a cseh és a szlovák nemzet, valamint a hazánkban élő többi nemzetiség életével. A kölcsönös közeledés és megismerés elől elzárkózni annyit jelent, hogy nem akarok tudomást szerezni másokról, megelégszem saját nemzetiségem életének, kultúrájának és haladó hagyományainak ismeretével. Nagy tanítónk, V. I. Lenin, amikor a nemzetiségi kérdés vizsgálatával foglalkozott, felvetette azt a gondolatot, hogy a különböző népek nemzeti sajátosságai még a szocialista' társadalom felépítése után is sokáig megmaradnak, hogy e sajátosságok megszűnése hosszan tartó folyamat. Szocialista rendszerünk azonban mind gazdasági, mind össztársadalmi értelemben egyre jobb feltételeket teremt Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek kölcsönös közeledéséhez, és ebben a folyamatban nem lehet akadály a nyelvi különbség, az eltérő szokások stb. A dolgozók kölcsönös együttélésének és összetartozásának megszilárdításáért folytatott munkánkban arra kell törekednünk, hogy harcot folytassunk minden ellen, ami a múltban nemzeteinket és nemzetiségeinket elválasztotta, s azt kell érvényre juttatnunk, ami bennünket összeköt. PÉK VENDEL Petőfire mlékeztek A szereplők (Prandl S. felvételei) A Petőfi-év emlékestek, megemlékezések sorát hozza. Kicsit úgy érzem, ezek a megemlékezések nem mindig azok, amiket várunk. De az is kérdés, hogy mit várhatunk? Félek, mint általában sok egyéb akciónk, ez is sablonossá válik, olyan kampánnyá, amely statisztikai adatként kell hogy kimutatható legyen. Természetesen, ez teljesen szubjektív érzés. A valóságban országszerte zajlanak a Petőfire való megemlékezések, s hogy mennyit adnak az embernek, azt majd* az év végén lehet összegezni. Nemrégiben Gömörhorkán jártam, ahol szintén Petőfi-emlékestre készültek. (Azóta már régen túl vannak rajta). Amikor a korszerű kultúrházban voltam, még csak próbálták a műsort, amelyet Nagy Béláné állított össze. A háromórás műsor három részből áll. Az első két rész Petőfi életével és költészetével foglalkozik, a harmadik rész pedig Petőfi Sándor — Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékából szólaltat meg részleteket. Időben ilyen tágra méretezett öszszeállítással még alig találkoztam. Az irodalmi színpadi műsorok megszokott s elfogadott ideje általában negyven perc. Most pedig egy háromórás összeállítás, s a színpadon vagy huszonöt szereplő, nemcsak gimnazisták, de a nyugdíjkorhatár szélén álló nagypapák, nagymamák is. Ez az a másik mérték, amire oda kell figyelni. Hogy ezek között az Nagy Béláné, a~műsor összeállítója és rendezője *
