A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-02 / 9. szám
— Emlékszel? — ezt a kérdést hallom leggyakrabban mindenkitől, akivel találkozom Évszázados fa mellett a pódium és a táncparkett emlék valófáj % A szövetkezeti telep részlete Gyalogosan indulunk a falun keresztül egy kis emlékidézésre, valóságszemlére. A Perec-hídnól megállunk, egy pillantást vetünk a Cigánytelepre, ahol már sokkal kevesebb cigány lakik, mint azelőtt, volt, aki házat vett az öreg faluban, legtöbben elköltöztek, de van olyan is, aki új házat épített. Az új falunak nevezett, hosszú önálló utcarész a harmincas-negyvenes években épült, de a házakat azóta már kikozmetikázták, új arculatot kaptak. A Perec-patak fűzfái eltűntek, eltűnt a víz is. Fent, Gyarmatnál, a vízválasztóknál vizét áteresztették a Szikincébe, hogy cementlapokkal rakhassák ki medrét és oldalát. Hajdanában is sokszor „leeresztették“ a vizét. (Mennyi halat fogtunk a pandalokban!) A malomnak is csak a betontörmeléke maradt, helyén, illetve pár lépésre tőle egy kedves erdészlak áll. A zúgó alatt mély és széles volt a patak — forró nyárban itt ugráltunk fejest a vízbe. Gyalog vagy biciklin siettünk ide az öreg faluból. Most még nincs víz, de vannak fiatal díszfák, és ott, ahol a libák legeltek, gyerekek birkóztak, autóbuszmegálló bádogháta feketéllik. Béke-telep. Két sor ház, az „új“ és az öreg falu között. A felszabadulás után osztották ki a házhelyeket a kastély melletti urasági „lénián“. (Erre vittük legénykorunkban éjfélkor a májusfát a lányos házakhoz a közeli erdőből; majd a nyakunk törött ki a gödrös, sötét úton.) A volt kastély és park, amely annak idején számunkra megközelíthetetlen volt. A volt Kazy-kastély az angolkerttel, mely a háború után eléggé tönkrement, most igazán a község lakóinak szellemi és társadalmi szükségletét szolgálja: iskola, kultúrház (mozi), ifjúsági klub, könyvtár, borbélyműhely — mind megtalálta benne a maga helyét. A kastély, az angolkert a régi világban tabu volt az egyszerű halandók előtt, magas kerítését szögesdrót övezte, s ha még gyerekügyességei azon is túljutottál volna, hogy megcsodáld az elképzelt földi paradicsomot, a különös tulipánfákat — ott volt a hatalmas, fekete Bonco kutya! Most is van kerítés (kutya nélkül!), rózsalugas, röplabda Apálya, lebetonozott táncparkett, pódium az együtteseknek. Sok hazai és külföldi Űj szövetkezeti lakás (Prandl Sándor felvételei) táncdalénekes fellépett itt már esztrádműsor keretében. A helyi nemzeti bizottság gondozza, szépíti a parkot, ahol még egy-két évszázados fa ma is tanúja a régi időknek. Az elnök hangsúlyozza, hogy mindent, amit a parkban, a faluban csináltak a lakosság segítségével, a „Z“ akció keretében történt és történik. Így kapott vaskorlátot, cementlapos medret és kecses vasrudacskákat az öreg falun keresztül cammogó Puszta is, mely a falu felső földjeiről vezette le a vadvizeket. (Télen itt szánkóztunk, csúcskáltunk és vastag jegéből tutajokat vágtunk, sok vizes nadrág és cipő gazdája térdelt utána otthon a sarokban.) Sorolnom kellene még: az új vegyesboltot, az italboltot, a hnb épületének átalakítását, azt, hogy a régi faluban is mindössze két-három ház maradt meg valódi állapotában, de ezeket és a többi újonnan létesült dolgokat ma már mindenki természetesnek veszi. Az elmúlt 25 év nemcsak a falu életében, de az emberek gondolkozásában is nyomot hagyott. — Emlékszel?— ezt a kérdést hallom leggyakrabban mindenkitől, akivel találkozom. Igen. Emlékszem. Hiszen azért jöttem oly sok év után újra haza, hogy mint a régész, a gyermekkor rétegeit gondosan kibontsam a mai változó világ talajából. OZSVALD ÁRPÁD 1
