A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-23 / 8. szám
VOLCSKÓ GYULA A falu, ahol él, nincs közvetlen a főútvonal mellett, mégis több ember megfordul itt, mint egy kisebb városban. A nyár kezdetével hosszú autókaravánokon érkeznek a turisták. A gömöri karszt jellegzetességei a cseppkőbarlangok. Közép-Európa talán legszebb barlangjának, a Domicának itt van a közelben az egyik bejárata. A falu, Dlhá Vés (Hoszszúszó) 2—3 kilométerre fekszik a barlangtól. Mint féltő anya gyermekét, úgy ölelik körül a hegyek. Itt él Volcskó Gyula csaknem ötven éve. Gyermekkorát, ifjúságát a faluban töltötte. Itt érték az első benyomások a tőke és a munkásság könyörtelen osztályharcáról. A falu, a mezőgazdaság csak kevés embernek nyújtott megélhetést. A férfiak munkát kerestek, ki közelebb, ki meszszebb. A legtöbben a gömörhorkai cellulózgyárban, melynek harcos, forradalmi munkásmozgalmi múltja van. Volcskó Gyulára is igen nagy hatással voltak ezek a harcok. A felszabadulás után tagja volt az első nemzeti bizottságnak Hosszúszón. Azóta is odaadó munkájával járul hozzá a falu fejlődéséhez. A falu művelődési életének aktív mozgatója, egyben a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke. Több színdarab, esztrádműsor, népdalest rendezése fűződik a nevéhez. Sokat foglalkozik a fiatalokkal is. Aktív, odaadó tagja a kommunista pártnak, a járási pártbizottság aktivistájaként tevékenykedik. Munkahelyén is megbecsülik. A gazdasági igazgatóhelyettesi tisztség betöltése nem kis erőfeszítést, odaadást igényel. — Mi volt és mi az a mozgató erő, amely előreviszi, segíti feladatai megoldását munkahelyén, családja körében és a közéletben? — Mindent, amit elértem, a könyveknek köszönhetem. Fiatal koromban nem volt módon rá, hogy tovább tanuljak. Az elemi iskola elvégzése után dolgoznom kellett menni, de akkor is sokat forgattam a könyveket, élt bennem a vágy az önművelés iránt. Később, élve a szocialista állam által nyújtott lehetőségekkel, szereztem magasabb műveltséget. Mindig szerettem a könyvet, a jó könyvet, sokat olvastam és olvasok ma is. Gyakorlati ember létemre igen szeretem a verseket. Többször is elolvasok egy-egy költeményt, hogy behatoljak a költő gondolatainak mélyére. Mosolyog, szemében fellobban a tenni akarás és tudni vágyás fénysugara. Ez jellemző rá a leginkább, ez a fiatalos lobogás. Pedig már a gyermekei is felnőttek, kikerültek a családi fészekből. Igyekezett úgy nevelni őket, hogy mint ő maga, megállják helyüket az életben mint a szocializmus odaadó, lelkes építői. DUSZA ISTVÁN
