A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-23 / 8. szám

KOPERNIKUSZ

1473. február 19-én született a lengyelországi Thorn városában Kopernikusz. Most ünnepli az egész világ születésének 500. évfordulóját. Lengyelországban már megkezdődtek az évfordulóval kapcsolatos ünnepségek, ezek során olyan tudományos, gazdasági és politikai kezdeményezések születtek, amelyeknek hatása az egész lengyel társadalmat érinti; eredményeik pedig az egész országot gazdagítják.

Kopernikusz legfőbb érdeme annak bizonyítása, hogy nem a Föld a világ közepe, az égitestek nem a Föld körül, mint középpont körül mozognak (geocentrikus világkép), hanem éppen ellenkezőleg, a Föld forog a saját tengelye körül, 24 óránként, és 365 nap alatt körülkerüli a Napot, mint központot (heliscentrikus világkép). Ami mármost Kopernikusz forradalmi tettét illeti, az ennek a nézetnek matematikai-csillagászati bebizonyításában áll. Évtizedeken át tartó megfigyelések és számítások eredménye lett a kétségtelen bizonyítékok halmaza. Kopernikusznak elsősorban ez a világtörténelmi jelentősége, hisz előtte már mások is ki merték mondani sejtésszerű felismerésüket a Föld mozgását illetően, de nem tudták bizonyítani. Ez a feladat várt Kopernikuszra.

A Föld mozgásáról már számos görög filozófus is hitet tett, Kopernikusz korában pedig a humanisták közül a magyar királyi, püspöki udvarokban, mint humanista központokban működő tudósok közül is többen kijelentették műveikben, hogy a Föld mozog. Így pl. Galeotto Marcio — 1464—1489 között élt Mátyás körében —, de leírta ezt a meggyőződését Giovanni Bianchini 1495- ben, azután Celio Calcagnini, aki Egerben működött, s akinek munkáját a tudománytörténészek Kopernikusz 1543-ban megjelent műve előtt a legjelentősebbnek tartják. Kopernikusz előfutárai között említendő Malnardus János udvari orvos, aki Orvosi levelei-ben tesz hitet a Föld mozgása mellett, s amely munkájának előszavát Győr városában írta.

Egy-egy nagy tudományos fölfedezés ritkán jelenik meg előfutárok nélkül, ez azonban annak jelentőségét semmivel sem csökkenti. A kopernikuszi fölfedezésnek is megvannak az előzményei. Ebből kivette részét a kor magyar tudományos élete, mint ahogy részük volt benne azoknak a műszereknek is, amelyek a magyar királyi udvarból kerültek a krakkói egyetem birtokába, s amelyeket Kopernikusz is használt.

Kopernikusz új világképet teremtő műve 1543-ban jelent meg. Maga is tisztában volt azzal, hogy milyen kihívást jelent ez a korábbi felfogással szemben. Levelet írt III. Pál pápának, melyben eleve tiltakozott az ellen, hogy művét egyházellenes célra használják fel. Barátai azonban tisztában voltak azzal, hogy nemcsak a pápa, hanem a reformátorok, Luther és Melanchton is elutasítják, a bizonyítékok ellenére is, a Föld mozgásának tanát, ezért műve sajtó alá rendezői közül az egyik, a protestáns Osiander, Kopernikusz tanát csak föltételezésként (hipotézisként) méltatja, a mű bevezetőjében. Állítólag Kopernikusz, amikor halálos ágyán kézhez kapta a könyvet, fölháborodott az előszó tartalma miatt, pedig a következmények bebizonyították, hogy az óvatosság nem volt hiábavaló. A könyv 1616- ban a tiltott könyvek jegyzékébe került. Nemcsak egyházi, hanem még csillagászati körökben sem mindenki fogadta el Kopernikusz nézetét máról-holnapra.

A Kopernikusz utáni évtizedek legnagyobb csillagásza, Tycho Brahe 1600-ban még azt bizonyította, sok mindenben igazat adva Kopernikusznak, hogy a Föld nem foroghat! Giordano Brúnót 1597-ben megégették, utána Descartes sem merte nyíltan hangoztatni, de egy 23 éves fiatal magyar iskolamester, Szepsi Csombor Márton tollából Kassán 1620-ban megjelent mű — Europica Varietas — háromszög is büszkeséggel említi a Kopernikusz születésére, halálára és jelentőségére utaló azon adatokat, amelyekkel európai tanulmányútja során — 1616—1618-ban — a lengyel határokon belül és kivül találkozott. Ismereteink szerint Kopernikusz nevét a hazai irodalomban ő is írta le először magától értetődően, elfogultságtól mentes szemlélettel.

Igaz, hogy nem említi Kopernikusz korszakalkotó fölismerését, hanem mindenütt mint a nagy matematikust idézi, a talált síremlék és egyéb feliratok alapján. Akár tisztában volt a kopernikuszi csillagászati tanok rendkívüli jelentőségével, akár csak a matematikában kiváló tudóst értékelte, mindenképpen Csombor alapos érdeklődésére vall, s arra, hogy Kopernikusz matematikai jelentőségével tisztában volt. Lehet, hogy érzékelte a Föld mozgása elleni nézetek erejét, amely ránehezedett a gondolkodó emberre, s a tan elismerésétől elriasztotta, az is lehet, hogy már tudomása volt arról, hogy Kopernikusz műve 1616-ban indexre került, mert az, hogy ez hivatalosan bekövetkezhetett, nyilván évtizedes előkészítésnek lett a következménye. Az is elképzelhető — ismerve Csombor óvatosságát, mert nagyon jól le tudta mérni, mikor mutatkozhat bátornak és mikor ajánlátos az óvatosság —, hogy az utóbbiból következően hallgatott Kopernikusznak a Föld mozgásáról hirdetett tanáról.

Prágában Tycho Brahe epitáfiumát megemlítve nem szól arról, hogy ez a kiváló csillagász még 1600-ban sem fogadta el Kopernikusznak a Föld mozgására vonatkozó igazságát, noha Kopernikusz művét ismerte, sőt ellentmondó széljegyzeteivel ellátott példánya az utókorra is fennmaradt. Csombornak Tycho Brahe nézeteiről nem lehetett tudomása.

Amikor 1822-ben Kopernikusz műve lekerült a tiltott könyvek jegyzékéről, rá másfél évtizedre a pápai Református Főiskola ifjú professzora, később Petőfi megértő támogatója, Tarczy Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, gróf Széchenyi István ajánlatára, egy 1838-ban Pápán megjelent művében a Népszerű égrajz-ban Kopernikusz tanítását mint egyszerűen érthetőt jellemzi.

Tarczynak meg kellett gondolnia, hogy egy olyan közvélemény elé tárja könyvében heliocentrikus világnézetét, amely a maga többségében ezt még ismeretei alapján fölfogni képtelen. Mindez nem riasztotta vissza attól, hogy „egyszerűen érthetőnek“ ne nevezze Népszerű égrajzában, éppen az ellenfél lélektani leszerelése érdekében a heliocentrikus világnézetét, „népszerű“ könyvben, amelynek megértéséhez még ma is alapos matematikai képzettségre van szükség. Holott alig másfél évtizeddel könyve megírása előtt —, Kopernikusz műve még a tiltott könyvek jegyzékén szerepelt.

De Kopernikusz nemcsak kora egyik legnagyobb matematikusa s legnagyobb csillagásza, hanem ugyanakkor megtestesítője a szó legkomolyabb értelmében vett reneszánsz embertípusnak is. E fogalmon nem a bohémkedő művész-típusra gondolunk, akinek sokoldalúsága mellett egyik vonása egy bizonyosfajta könnyelműség, nem egy vonatkozásban a megbízhatatlanság, Kopernikusz más értelemben reneszánsz ember. Értett a közgazdasághoz, nemcsak a jószágigazgatáshoz, mint a káptalani birtokok kezelője, értett a pénzügyekhez olyan értelemben is, hogy tisztában volt, mit jelent a jó pénz a gazdasági életnek országos és nemzetközi viszonylatban. Ezért igyekezett rávenni a királyt, hogy veressen olyan pénzt, amely különb az érvényben levőnél.

Politikus is volt, 1522-től 1529-ig a káptalan képviselője volt a porosz diétán.

Nemcsak térben látta a jelenségeket széles összefüggésükben, hanem időben is messze előre látta a kis dolgokból származó következményeket, a belőlük idővel előálló nagy veszedelmeket.

Viszont reneszánsz ember voltából, széleskörű tudásából következett türelme a más nézetek iránt. Ennek következménye nála az egyszerű, sőt a legegyszerűbb ember megbecsülése is. Csak egyetlen példa: személyesen járt közbe, hogy a káptalan birtoknak egy teljesen elszegényedett, megöregedett és egyedül, minden támasz nélkül maradt jobbágya — a röghözkötöttség idején, 1521-ben — más helyre költözhessék. Sőt a helyébe költöző jobbágyot kötelezte az illető támogatására.

SZÍJ REZSŐ

T udomány

T echnika

TUDOMÁNYOS

ÉRDEKESSÉGEK

AZ URAL LEGNAGYOBB BARLANGJA. Moszkvai és baskír tudósok az Urál-hegység feltehetően legnagyobb barlangját tanulmányozzák. A Kutuk-Szumgan barlang az eddigi megállapítások szerint „négyemeletes“, a második emelet kereken egy, a harmadik pedig másfél kilométer hosszú. Legnagyobbnak a negyedik emeletet gyanítják, amely 130—150 méterrel a bejárat alatt fekszik. Központi járatán folyik az 5—6 méter széles és átlagosan két méter mély föld alatti Szumganfolyó. A vízfolyás hatalmas csarnokokat mosott ki a mészkőből — a barlangnak ebben a térségében nagy cseppkövek találhatók. Egyes sztalagmitek magassága eléri a 25 métert is.

ÉDESVÍZ A SZAHARÁBAN. A Szahara területén tevékenykedő francia geológusok óriási vízkészletet fedeztek fel 1200 méteres mélységben. Mintegy 700 ezer négyzetkilométer kiterjedésű területen, ahol a kutatók nagy olajkincseket sejtettek a mélyben, számos kutatófúrást készítettek. A tűző napsütésben heteken át hajtották a gyémántfúrót a sziklás talajba, abban a reményben, hogy kőolajat hordozó rétegbe ütköznek. A furatból azonban nem kőolaj, hanem víz szökött a magasba. Immár évtizedek óta gyanítják, hogy a Szahara alatt hatalmas vízkészletek húzódnak, arra a tárolóra azonban, amelybe most ütköztek, nem számítottak. A fúrás körzetében 24 milliárd köbméter kitűnő minőségű édesvizet sejtenek a mélyben, s ez a vízkészlet a hidrobiológusok megállapításai szerint 15 ezer éves. A francia kutatók számításai szerint, ezzel a vízmennyiséggel kétszer megtölthetnék a Földközi-tenger medencéjét.

VEZETÉKVIZSGALAT HELIKOPTERRŐL. Angliában infravörös kamerával felszerelt helikoptereket lehet bérelni a nagyfeszültségű távvezetékek, földfelszíni és föld alatti csővezetékek hibáinak, sérüléseinek vizsgálatára, növényi betegségek és folyószenynyeződések felderítésére. A hőkamera felderíti a forró pontokat, melyek azután világos területekként jelennek meg a tv-monitor képernyőjén.