A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-23 / 8. szám

MÉG TÉL SE VOLT — Milyenek a lehetőségek a vető­magcserére, illetve pótlásra? — Elméletben nincsen semmi prob­léma, a hiányzó mennyiség akkorra, mikorra a vetés ideje elérkezik, a helyszínen lesz. — Még a műtrágyaellátásról s a gépekről nem esett szó. — Műtrágya van elég, úgyhogy a nitrogén tápanyag ellátással nem lesz gond. Az erőgépek is megfelelő állapotban és mennyiségben várják a tavaszt. Nagyobb gond a vontatott eszközök pótlása és javítása. Az örökké emlegetett alkatrészhiány ezen a területen nagyon érezhető. Egy nappal később Lekenyén a szövetkezet javítóműhelyében erről a tényről közelebbről is meggyőződ­hettünk. Az irodából jöttünk fel ide a szövetkezet agronómusával, Takács Zoltánnal. — A Super 50-es traktorokhoz nincs alkatrész — mondta. Nem véletlenül kerestük fel a le­­kenyei szövetkezetét. Tudni kell ró­luk, hogy a múlt évben ők érték el a legjobb terméseredményeket gabo­nából a járásban.. Búzából 31,5 má­zsa volt az átlagos hektárhozam, ku­koricából pedig 55 mázsa. — Hogyan telelnek a ősziek? — A csapadékhiány ellenére kielé­gítő az őszi vetésű gabonák állapo­ta. Vittünk mintákat laboratóriumi vizsgálatra, de az eredmény még nem érkezett meg, így egyelőre sem­mi közelebbit nem mondhatok. — TomaSík mérnöktől tudom, hogy maguk már elvégezték a nitrogén tartalmú műtrágyák kiszórását, sze­rinte kissé korábban is a kelleténél. Mi erről a véleménye? — Valóban kiszórtuk a nitrogén­­műtrágyát, s az is lehet, hogy egy kissé korábban a kelleténél. Lehet, hogy a növényzet még nem érte el azt a stádiumot, amely a legoptimá­lisabb lenne a vegetáció szempontjá­ból, de tavaly is ezt tettük, s a gya­korlat minket igazolt. Az elmúlt év valóban a lekenyeie­­ket igazolta. Meglehet, hogy az idén is nekik lesz igazuk. A sokéves ta­pasztalat néha többet jelent minden laboratóriumi elemzésnél, mivel — s ez is hosszú évek tapasztalatából ered — a növénytermesztésben a he­lyi viszonyok, a mikroklíma ismerete a döntő. S hogy ez mennyire így igaz, azt mindjárt a következő szövetkezet példája bizonyítja. A járás másik felében, a Szoroskő alatt fekszik Hárskút. Míg a többi szövetkezet a kevés csapadék miatt panaszkodik, addig Borsody János, a hárskúti szö­vetkezet elnöke egyenesen örül, hogy nem csapadékos az időjárás. — Jelenleg — mondja — a leg­fontosabb az ősziek állapotát figyel­ni, mert az időjárás ezekre kedve­zőtlen. A mi körülményeink között azonban jobb, ha szárazabb az idő­járás, mert a mi talajaink nedves, mély talajok, s az ilyen nehéz tala­jokon a tavaszi munkákat is csak később lehet kezdeni. Nálunk ez a késés általában két hét. — Mindenhol az alkatrészhiányra panaszkodnak a járásban. Mi a hely­zet maguknál? — Ez bizony nálunk is így van, sőt rosszabbul, mint máshol. A trak­torállományunk megfelelő volna, de a ZT 300-as traktorok javítása na­gyon bonyolult. Ugyanis a legköze­lebbi javítóműhely Pezinokban van. Alkatrészt ezekhez a traktorokhoz nem kapunk, de még ha kapnánk is, a javításokat, szakemberek hi­ányában, nem tudnánk elvégezni. Nyilván ez nem csak a mi számunk­ra gond, hanem a többi szövetkezet számára is, amelyeknek ilyen trak­toraik vannak. Nagy szükség volna itt a mi vidékünkön is egy olyan szervizre, amely ezeket a gépeket is ki tudná javítani. A többi gép javí­Ondrej TomaSík mérnök, a Roz­­ftavai (Rozsnyói) Járási Mezőgazda­­sági Igazgatóság főagronómusa mond­ta ki ezt a félmondatot, aminek a folytatása így is hangozhatott vol­na: ...s maga már a tavaszi mun­kákra való készülődésről akar vala­mit megtudni. Mondom, így is han­gozhatott volna, de nem ez követ­kezett, hanem ez: — ... s már nyakunkon a tavasz. December végén ritkán hangzik el itt, a Szilicei-fennsík környékén ilyen mondat. S még most is bizo­nyos fenntartásokkal kell fogadni, mert meglehet, hogy holnap vagy holnapután térdig járunk a hóban, De egyelőre ez a mostani tél olyan, mint az az étel, amire azt szokták mondani, hogy „se hús, se hal“. S ez a „se hús, se hal“ tél bizony pró­bára teszi a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat. — Az őszi vetés eddig jól bírja a fagyokat, még nem találtunk komo­lyabb bajt — mondja Tomaüík mér­nök —, de jósolni azért nem mer­nék. Még minden lehet. Egyelőre a gépeket s a vetőmagot készítjük elő. Hogy mikor, mit kezdhetünk, az at­tól függ, mit hoz a február. Folynak a tavaszi munkákra való előkészüle­tek, de konkrét tervet nem merek készíteni. — Melyek most a legfőbb tenni­valók ? — A vetőmagelőkészítés során ki­derült, hogy a meglevő vetőmag egy része minőségileg nem felel meg a követelményeknek. Ez főleg a zabra vonatkozik. Nyolcvan tonnát kell ki­cserélni. A tavaszi árpa már jobb, de még így is 170 tonnát kell pótol­ni járási méretben. Ezenkívül hiány­zik negyven vagonra való burgonya, s megállapítottuk, hogy a meglevő vetőburgonyából is hat vagonnal ki kell selejtezni, mert nem felel meg a követelményeknek. Így burgonyá­ból összesen 46 vagon a pótolni való. Borsody József, a hárskúti szövetke­zet elnöke Üveges Gyula a tornagörgői szövet­kezet agronómusa tása, előkészítése a tavaszi munkák­ra időbeni és fontossági sorrendben történik. Tornagörgőn utoljára tavaly ta­vasszal voltam, valahogy március vége felé. Üveges Gyulával, a szö­vetkezet agronómusával és Petri Pál üzemgazdásszal akkor ismerkedtem meg. Most újra találkoztam velük, hogy megtudjam, hogyan is állnak az új tavasz előtt. Petri Pál mindjárt ki is teríti az elmúlt év összegezését tartalmazó ívet. — 1,6 millió korona volt a terve­zett tiszta jövedelem, s az eredmény 1,8 millió. Most az idei terveket ké­szítjük, s ahhoz ez szolgál alapul. Aztán megtudom, hogy a növény­­termesztés tavaly nem hozta azt, amit vártak, viszont az állattenyész­tésben s azon belül is a sertéste­nyésztésben nagyszerű eredményeket könyvelhettek el, s így lehet aztán, Takács Zoltán hogy az évzáró közgyűlésen 600 ezer korona jutalékot osztanak szét a ta­gok között. Ennyi pénz, gondolom biztatásnak, buzdításnak az új évre nem is kevés. — S hogyan készülnek a küszöbön álló tavaszra? — Nálunk általában március tize­diké körül kezdjük a tavaszi mun­kákat. Természetesen ez mindig az időjárástól függ. Egyelőre ott tar­tunk, hogy 120 hektár búza vetésen elvégeztük a nitrogén tartalmú mű­trágya kiszórását. Az őszi vetések­kel egyelőre még nincs semmi baj, de azért látni, hogy hiányzik a hó­takaró. Aztán vannak másféle gond­jaink is. A járástól kapott irányszá­mok alapján kellene vetnünk 80 hektár kukoricát, mi viszont csak 20 hektárt szándékszunk vetni. S en­nek megvan a maga oka. Valahogy ilyen helyzetképet mutat január végén a mezőgazdaság a rozs­­nyói járásban. Készülődnek a tavasz fogadására, készitik a gépeket, a mű­trágyát, a vetőmagokat, hogy min­den együtt legyen, ha elérkezik a tavaszi munkák kezdésének az ideje. Tél még nem nagyon volt, de a fa­lusi emberek azt szokták mondani, hogy a kutya nem eszi meg a telet, vagyis, hogy ha nem érkezik meg decemberben, januárban, megérkezik februárban és márciusban. Egyelőre azonban semmi híre a télnek. Most is szépen süt a nap, de nem tudni, hihetünk-e neki. Mindenesetre jó tudni, hogy a szövetkezetek és álla­mi gazdaságok vezetői, dolgozói nem a napfényes januárvégi időben gyö­nyörködnek, hanem tervszerűen ké­szülnek a tavaszi munkákra. GÁL SÁNDOR Javítják a gépeket a lekenyei szö­vetkezetben Prandl Sándor felvételei Petri Pál üzemgazdász

Next

/
Oldalképek
Tartalom