A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-09 / 6. szám

KAKTUSZBÓL­­GYÓGYSZER A LOFOFORA zöldeskék vagy sérgáskék szí­nű kaktusz. Inkább cukrászsüteményhez, mint növényhez hasonlít. Otthona Texas déli és Mexi­kó északnyugati része. Az Indiánok húsából már jóval Amerika felfedezése előtt gyógyszereket, kábítószert készítettek. Hatását a kokainnal le­het összehasonlítani. Az indián törzsek kuruzsló! különböző beteg­ségeknél fájdalomcsillapítónak használták, ugyan­akkor vallási szertartásokkor a törzsfőnökök és a táncosok fogyasztották. Az aztékek „peyote“­­nek, a tarahumarok „csikulinak“ nevezték. Ká­bító hatását természetfölötti erőnek vélték, a kis kaktuszt mindenható isteneikkel hasonlították ÖSSZ6 Az Indiánok tábortűz köré ülve tartották is­tentiszteleteiket. Előbb énekeltek, majd végki­merülésig táncoltak. A lofofórából a kuruzslók nagyon hatásos gyógyszereket is készítettek. A gyógyszerek hatása gyors volt. Különösen erős fejfájásnál, fogfájásnál, sőt kéz- vagy lábampu­tálásnál is a lof of óra-kaktuszból készült gyógy­szert alkalmazták, — erős adagolással a beteget elkábították. A századforduló után „Mescal Buttons“ elne­vezéssel a gyógyszeripar is különböző gyógysze­reket készített a kaktusz húsából. Dr. Louis Le­­win állapította meg, hogy a növény lophopho­­rint, mescalint, hordenint. tartalmaz. Hosszú kí­sérletek során megállapították azonban azt is, hogy különösen a mescalin káros hatással van az emberi szervezetre, fogyasztója hosszú időre az emlékezőtehetségét is elveszítheti, SZKÍTA KIRÁLYI CSALAD SÍRJA Az ukrajnai Ordzsonikidze környékén szovjet régészek megtalálták egy szkíta királyi családnak a második vagy negyedik században létesített sírját. Gazdag sírmellékletre bukkan­tak: értékes ékszerekre, ételek maradványaira, továbbá hat szolga, közöttük egy kilencéves lányka csontmaradványaira — őket annak ide­jén azért ölték meg, hogy urukat elkísérjék a másvilágra. A főként álattenyésztéssel foglalko­zó szkíták görög aranyművesekkel készítették ék­szereiket. Törzsi vezetőik olykor rablóhadjáratra indultak, s a halál nem jelentette számukra ki­váltságaik végét: hitük szerint a túlvilágon is előkelő hely várt rájuk. Ezért kísértették el ma­gukat szolgáikkal is a túlvilágra. GYÓGYÍTÓ Hö A villamos áram hőkeltő hatását nemcsak a fizikusok ismerik, hanem a gyógyító orvostudo­mány is egyre gyakrabban alkalmazza különfé­le mozgásszervi betegségek, izomfájdalmak, reu­más panaszok kezelésére. A Szovjetunió orvosi műszerkutató tudományos intézetében készített legújabb szovjet készülék széles körben alkal­mazható különféle testszövetek gyógyítására hő­kezeléssel. A megfelelő kapcsolók lenyomásával tetszés szerint vezethetnek áramot a kézre és a lábra erősített elektródokba. A villamos áram frekvenciája 5 és 50 Hz között, erőssége pedig megszabott határértékek között fokozat nélkül változtatható. tudonány T echnika ÜVEGFALAK AZ USZODÁBAN Korunk legsokoldalúbban felhasználható épí­tőanyaga, az üveg egyre újabb területeket hódít meg. Bermuda egyik uszodájában legújabban üvegből készítettek szélfogókat. A páncélüveg táb­lákat csak alul-íelül fogták fémkeretbe és közé­pen csapágyazták, így az üveglapokat tetszőleges szögbe állíthatják, ezen a módon szabályozva az uszoda belsejébe jutó légáramlást A nagyon me­leg napokon beengedhetik az uszodába a hűsítő szellőt, a hideg napokon viszont klrekeszthetik az uszoda teréből a hideg szeleket. Modern vo­nalú vasbeton elemek tartják az uszoda átlátszó üvegfalait. HÁROMSZÁZ ÉVEN AT semmit sem tudtak a művészettörténészek Rembrandt egyik szokat­lan tévedéséről, 1665-ben festett önarcképén ere­detileg bal kezében ecsettel, a jobban pedig íes­­tékpalettával ábrázolta magát. Csak amikor el­készült a kép, jött rá, hogy alaposan megtré­fálta a tükör: voltaképpen önmaga tükörképét festette meg. Sietve vastag festékréteggel kente át a képalak karjait és újra megfestette — most már helyesen — az ecsetet tartó jobbot és a pa­lettát tartó bal kezet. Rembradt tévedésére csak akkor derült fény, amikor a művészettörténé­szek megröntgenezték a vásznat. A röntgenkép világosan elárulta a szabad szemmel láthatatlan javítást. A régi mesterek remekművei manapság többet érnek, mint a legdrágább ékszerek. De vajon nem hamisítványok-e? A művészettörténészek egyre több tudományos módszert alkalmaznak ennek eldöntésére: különböző hullámhosszú (ibo­lyántúli és vörösön inneni) fénnyel megvilágítva veszik szemügyre a képeket, mikroszkópos és vegyivizsgálatot, továbbá röntgensugaras elem­zéseket végeznek. E módszerek közül az utóbbi, a radiografia a legszélesebb körben alkalmazott napjainkban. A múlt századok mestereinek technikája ki­tűnően alkalmas a röntgensugaras elemzés cél­jaira. Képeiken ugyanis több festékréteget alkal­maztak, s az egyik leggyakrabban használt pig­mentjük, az ólomfehér, nagyszerűen elnyeli a röntgensugarakat. Az egész vásznat vagy íatéb­­lát először ólomfehéret tartalmazó alappal szór­ták be, erre kerültek azután a kompozíció szín­rétegei — egyik-másik festék ugyancsak tartal­mazott ólomfehéret. Végül több lakkréteggel vonták be a kompozíciót. A röntgenkép főként az ólomfehér nyomait mutatja ki, a fedő lakk­rétegek láthatatlanok rajta. A KÉP MÖGÉ LÁTÓ RÖNTGENSUGÁR Rembrandt tévedése Napjaink különleges röntgenfilmjel könyörte­lenül leleplezik a képhamisítókat, egyszersmind a kép megrongálása nélkül részletes felvilágosí­tást adnak a régi mesterek rejtett javításairól, változtatásairól, a remekmű küzdelmes születé­séről is. FRANCESCO GONZAOA ARCKEPE: Rubens­­nek a bécsi Kunsthistorischez Museumban Őr­zött remekműve. A kép röntgenfelvételének rész­letén világosan felismerhető, hogy a mester utó­lagos átfestéssel megváltoztatta az eredeti kom­pozíciót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom