A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-01 / 35. szám

Tovoszi szél vizet ároszt... Folyóiratunk ez évi 6. számában közöltük a „Tavaszi szél vizet áraszt...“ címmel meghirdetett Csehszlová­kiai Magyar Népdalénekesek III. országos versenyének pályázati felhívását. A népdalverseny járási döntőit mind a 13 járásban nagy sikerrel befejezték. A járási döntők legjobb résztvevőivel közönségünk már többször is találkozott a CSEMADOK nyári rendezvényein. A verseny következő fordulója a három helyen meg­rendezésre kerülő országos elődöntő lesz. Orechová Potôňban (Dióspatonyban) 1972. szeptem­ber 2-án a bratislavai, galántai, dunajská stredai és a komárnói járási versenyek győztesei mérik össze ere­jüket. Košicén (Kassa) 1972. szeptember 30-án a košicei, rimavská sobotai, rožňavai és trebišovi járások vetél­kednek. 1972. október 7-én Nyitrán a nyitrai, nové zámkyi, levicei, veľký krtíši és a lučeneci járások országos elő­döntőjét tartjuk. A 13 járási döntőn 336 énekes, 57 éneklő csoport, 11 citerazenekar és 7 különböző népi hangszeren játszó szólista vett részt. A népdalverseny selejtezőit és járási döntőit az éladott jegyek alapján 8983 érdeklődő nézte végig. A járási döntőkön a következő énekesek és éneklő csoportok jutottak az országos elődöntőbe. Bratislava-vidék: Ploczek Róbertné, Bratislava, Kol­ler Ferenc, Pod. Biskupice, Női éneklő-csoport, Velký Biel. Dunajská Streda-i járás: Lelkes Mária, Orechová Potôft, Horváth Mária, Zlaté Klasy-Rastice, Nôi-énekló­­csoport, Veiké Blahovo. Galántai járás: Zelinka József, Sládkovičovo, Nagy Sándor, Neded, Női éneklő-csoport, Sládkovičovo. Komárnó-i járás: Belokosztolszky Júlia, Imel, Ro­­szicska Andrásné, Iža, Férfi éneklő-csoport, Chotín. Nové Zámky-i járás: Vanya István, Tvrdošovce, Ba­rak László, Mužla, A járási versenyen éneklő-csoport nem vett részt. Nyitrai járás: Brath Margit, Hosfová, Fülöp Mónika, Badice, Menyecske-kórus, Ladice. Levicei járás: Mágyel Lajosné, Hronovce, Lipták Zsuzsa, Malý Kiar, Férfi éneklő-csoport, Sazdice. Velký Krtíš-i járás: Zolcer Katalin, Balog nad Iplom, Hajnár Ferenc, Nenince, A Kovačovce-i nőszövetség menyecske-kórusa. Lučeneci járás: Vass Dezsőné, Belina, Siraki Sándor­­né, Fiľakovo, A Surice-i „Aranykalász“ menyecske­kórus. Rimavská Sobota-i járás: Simon Gyuláné, Padarovce, Szaniszló György, Oždany, Férfi éneklő-csoport, Nová Bašta. Rožňavai járás: Demeter Ottilia, Kunová Teplica, Bárkái Mária, Kečovo, Férfi éneklő-csoport, Hrhov. Košicei járás: Dobos Pál, Žarnov, Kocsik Imréné, Janik, Női éneklő-csoport, Pribeník. Trebišovi járás: Tóth Erzsébet, Ptrukša, Szeman Lászlóné, Pribeník, Női éneklő-csoport, Pribeník. Felhívjuk a kedves olvasók figyelmét népdalverse­nyünk irányelvének 9. pontjára, mely szerint az éne­kesek elbírálásánál kedvezőbb elbírálásban részesülnek azok, akiknek műsorában saját helységük, illetve közeli környezetük vagy tájegységük népdalai szerepelnek s azokat önmaguk kutatták fel, nem pedig publiká­ciókból keresték ki. Az eddig ismeretlen vagy táj­egységhez kötött jellegzetes, kevésbé ismert dallam­változatokat a bíráló-bizottság egy-egy külön ponttal jutalmazta. A hitelesség igazolására a versenyzők a je­lentkező lapon beküldött műsorszámaival egyidőben annak nevét, életkorát és címét is feltüntetni köteles, akitől a dalt tanulta. Az énekesek illetve az éneklő­csoportnak az országos elődöntőből az országos döntőbe jutását a község és a járás lakossága, illetve a társa­dalmi szervezetek oly módon segíthetik, hogy segítsé­gére lesznek a falu vagy annak környéke népdalainak felkutatásában. A népdalokat a gyűjtők magnetofon­szalagra rögzítik (vagy lekottázzák) és 1972. augusztus 31-ig beküldik a CSEMADOK KB Bratislava, Mierové nám. 3—4. címre. Minden új változatért, illetve dalért a gyűjtő által megnevezett versenyző vagy éneklő­csoport egy-egy plusz pontot kap. (Ezt az országos elő­döntő bíráló bizottsága az illető szereplőnek az elő­döntőben elért pontjaihoz adja hozzá.) ÁGH TIBOR Qőnyvcspol c Dávid Teréz: A feneketlen Gyermek- és ifjúsági irodalmunk területe az eredeti új könyvek meg­jelenése dolgában esztendők óta el­hanyagoltnak mondható. Amennyire emlékszem, prózában Ozsvald Árpád A kis postás, Rácz Olivér Puffancs, Göndör és a többiek, valamint az 1968-ban kiadásra került A Rezeda család című kötetét, lírában Petrik József nemrég megjelent Nyolcszínű szivárványát sorolhatjuk csak iro­dalmunknak ebbe a csoportjába. Több mint fél évtized alatt mind­össze öt könyv ez, joggal vethetjük ezért prózaíróink szemére, hogy nem segítenek kiadónknak a hiány felszá­molásában. Lírikusaink az előzetes bejelentések szerint szorgalmasab­bak: a Madách jövő esztendei tervé­ben Tóth Elemér Csillagrózsa, Sim­­kó Tibor Kacsa Karcsi kalandjai és Verseghy Erzsébet Tavaszi szél című kötete szerepel. Mindenképpen jól esik megállapí­tani, hogy Dávid Teréz sikeres leány­­regénye, az Ifjúságból elégtelen meg­jelenése után most A feneketlen láda kincsei című új könyvével a nyolc­tízesztendős gyermekek olvasó-élmé­nyeit gyarapítja^ Ha a szerző leány­regényében a probléma helyes fel­vetése, alakteremtő képessége, mese­szövő rátermettsége és jó megfigyelő tehetségre valló környezetrajza nyer­te meg mind a kritika, mind az ol­vasó tetszését, ezúttal — hogy még nehezebb feladatot vállalt magára — elbeszélő hangjának frissesége, a gyermeki pszichében való jártas­sága bilincsel le. A tízesztendős Pityóka és Csiribiri névre hallgató két évvel fiatalabb láda kincsei húga először töltik szabadságukat, faluban élő nagyszüleiknél. Amikor nagyanyjuk kíséretében felmerész­kednek a ház padlására, a szeleburdi Pityóka a padlás legsötétebb szegle­tében egy vaspántos hatalmas ládá­ba botlik — és ezzel kezdetét veszi a mese. A gyerekek sorra kirakják a feneketlen láda kincseit, napvilág­ra kerülnek a nagyi „emlékfélesé­gei“, a sok megőrzött ócskaság és lim-lom között egy régi bábszínház fűrészporral tömött, színehagyott fi­gurái. Éjszaka aztán az élénk kép­zeletű Pityóka álmában életre kelnek az ócska bábuk, és megindul a tulaj­donképpeni történet: a Zeppelin ne­vű kopott léghajó Tünde névvel űr­busszá változik, és Pityóka vezetésé­vel elindul a Hold felé. A továbbiakban Dávid Teréz a mese műfajának kissé lazán értel­mezett szabályai szerint színesen és sok leleménnyel leírja a Bolygóközi Utasszállító Társas Autóbusz leszál­lását a Holdon, Pityóka élményeit a bolygón, majd visszatérését a Föld­re. A kalandok leírásában van bőven fantasztikus elem, de Dávid Teréz értőn adagolja a fantasztikumot, éppen annyit k,ever a történetbe, amennyi kis olvasó képzeletének fel­gyújtásához szükséges. A túlzásoktól megóvja, hogy ismeri a tízévesek felfogó képességét, csapongó képze­letük határait, az űrhajózás és a holdbéli élet leírásában ezért szigo­rúan a mese határain belül marad, nem bocsátkozik fizikai-elméleti tag­lalásokba, s nem válik tudálékossá. Ebből adódik, hogy tízesztendős gyermekhőse legfantasztikusabb ka­landjaiban sem keverődik különö­sebb ellentmondásokba, amelyek a realitás és az álombéli képzelgés összeegyeztetéséből erednének. A mesekönyv hatodik fejezete, amely a Holdról és lakóiról, főleg Pityóka holdbéli kalauzáról, a mini komputerrel és egyéb gépekkel bán­ni tudó Pollyról, és számtalan isme­retlen dologról szól, bizonyára jól elszórakoztatják • a tízéveseket, de felébreszthetik bennünk azt a gondo­latot is, mennyire haszontalan és ér­telmetlen lehet a holdbéli élet. Szerencsés fogása a szerzőnek, hogy az álmában ötven esztendővel előre rugaszkodó Pityókát a Hold agyontechnikaizált világában elfogja a honvágy, az álomban életre tá­masztott Verne Gyula időgépe segít­ségével visszatér a földre, és fel­ébredve reggel megtalálja a padlá­son a félszemű Mackót, a félbajszos Vitéz Lászlót, Krampuszt és egy ólomhadsereg rokkant, félkezű, fél­lábú, fejnélküli vitézeit, az álombéli űrbusz utasait. Dávid Teréz vonzón, egyszerű han­gon meséli el kis hősei valóságos életét, Pityóka álmát. Olykori jasszos kifejezései, csibészes szavai gyer­mekkorom emlékeit idézik, de ezt nem rovom fel a szerző hibájául. Lényegesebb az, hogy Dávid Teréz, mint a gyermeki lélek alapos isme­rője, kellően beleélte magát kis hőse képzeletvilágába, és zökkenők nél­kül, színesen és fordulatosán tesz mindent elevenné: a valóságot és az álmot is. Mint az igazi nagy meséknek, az anderseni történeteknek, Dávid Te­réz mesevilágának is van egy ki­mondatlanul maradt, de jól érzékel­hető szép gondolata: a technikánál vonzóbb a költészet hatalma. Ha gyermekolvasói ezt megérzik, jelesen vizsgázott legfiatalabb olvasói előtt. Jaksics Ferencnek a gyakorlatlan gyermekrajzokat utánzó illus'ztrációi teljes összhangban állnak a mesével. EGRI VIKTOR Varga Lajos rajza Gál Sándor versei kusza reggeli vers két ló ballag az úton utánuk zörög a szekér a történelem otthontalanságom szálerdeje s egy vízió Dózsa izzó trónusa körülötte üvöltő szolga-sakálok az idő kitárja a mindenséget a vízió csillag-horizonttá tágul Dózsa trónja csillag-izzás hamu és por más a halál más az élet jönnek kanok és heréitek kőkoloncok nyakba-kötve vonszolódunk mindörökre csonttá érünk csontvirággá nyelv nélküli üres szájjá füst fölébe láng fölébe ásatlan sírunk ölébe minden idő minket érlel gyöngyvirág nap pipacs éjei asszony-idő férfi-idő húsunkból a csontunk kinő fogyatkozik erőnk vétünk hazátlanul halunk élünk por és hamu hamu és por jön a halál szájon csókol jön a halál jön az isten nem békülünk semmi hitben nem oldódunk nem is törünk kiszárad ágyékunk ölünk újjá nem törjük már többet a magunkba száradt földet 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom