A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-22 / 38. szám

h sizsii tsljsili A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről. Ősz a murányi völgyben BIZONY ALAPOSAN MEGIZZAD­TUNK, pedig már hűvös őszi szelek járnak — amíg a girbe-görbe hegyi úton felkapaszkodtunk a csaknem ezer méter magasan fekvő fennsíkra. Előttünk terpeszkedik a szürkés kő­rengeteg: a murányi várrom. Átha­ladunk a „volt főbejáraton és máris az aránylag épen maradt őrtorony előtt állunk. Az őrség számára épült kőnyeregből elénk tárul az egész murányi völgy: a vadregényes erdők, sziklás hegyhátak, a máskor zöldellő, most barnássárga rétek. Délre a Mu­­rány folyó szeli át a völgyet, Lube­ník, Revúca felé haladva. Nyugat felől a murányi fennsík terül el, mö­götte a Rima völgye, amögött pedig a Szlovák Érchegység gerince. Alattunk a fenyőerdő végtelen zöldjét egy pirostetős épület tarkít­ja: Koburg Ferdinánd volt nyári­lakja — ma üdülőhely. Az öreg sasfészek: a murányi vár minden köve a történelmet idézi: a hatalmas Bebekeket, a vár alapí­tóit, Jiszkrát, a husziták félelmetes hadvezérét, aki egy ideig a vár ura volt. Szécsy Máriát, akinek szerelme Gyöngyösit elBeszélő költeményének: a „Marssal társalkodó murányi Vé­nusz“-nak megírására ihlette. Wesse­lényi Ferencet, a füleki várkapitányt, aki a murányi várat átépítette, ki­bővítette, Bercsényi Miklóst, Rákóczi tábornokát, aki a murányi vár utolsó urai közé tartozott. A VIDÉK TERMÉSZETI KINCSEI már a múltban sok telepest vonzot­tak a murányi völgybe. Német és olasz bányászok kerestek új otthont a Rima és a Murány folyók völgyé­ben — amikor még aranyat, ezüstöt rejtettek a környező hegyek. Ma is sok kiapadt bányára bukkanunk, ha bebarangoljuk a vidéket. Azelőtt né­hány hután kívül, melyeknek nyo­mait ugyancsak megtaláljuk — csak háziiparról beszélhetünk a murányi völgyben. De az elmúlt évtizedekben a kohászat számára oly fontos mag­nezit kitermelése és feldolgozása megváltoztatta a vidék jellegét. Mag­nezittéglák készülnek a Jolsva mel­letti Teplá Vodán, és Lubeníken van az egyik legnagyobb magnezit-feldol­gozó üzemünk. Lubeníktól északra fekszik a vidék központja: Revúca. Már 1243-ban említést tesz a városról IV. Béla ki­rály adománylevele. A XV. század derekán huszita csapatok szállták meg a várost, majd 1500 körül Kor­vin Mátyás Zápolya Istvánnak aján­dékozta. Revúca — akárcsak a kö­zeli Murány és Jolsva — többször is áldozatul esik a törökök támadásai­nak, sőt 1562-ben, a törökök fel is gyújtották a várost. Később Revúca és környéke többször cserélt gazdát. 1862 fontos év a szlovák kultúrtörté­netben: ekkor alapítják meg Revú­­cán az első szlovák gimnáziumot. A környező hámorok tulajdonosai az úgynevezett murányi unióba tömö­rültek, de nemsokára megállt a fej­lődés: a' hámorokban kialudt a tűz, sokan munka nélkül maradtak, a vi­dék lakossága erősen megritkult. A híres gimnázium is tízéves műkö­dés után bezárta kapuit, a murányi unió jogutódja: a rimamurányi rész­vénytársaság pedig vajmi keveset tett a vidék iparának és bányászatá­nak fellendítésére. A mai Revúca — lenfonógyárával, téglagyárával, isko­láival, korszerű kórházával, új lakó­házaival, üzleteivel — a vidék gaz­dasági és kulturális központja. Turisztikai szempontból a murányi völgyben a természeti szépségek nincsenek arányban az ellátási, el­szállásolási lehetőségekkel. Pedig a Szlovák Érchegység vidéke egyaránt kedvez a nyári turisztikának és a téli sportoknak. Nyugat felől az érchegység első nagyobb csúcsa: az 1255 méter magas lubietovai Vepor, több irányból is jól megközelíthető: a Banská Bystrica (Besztercebánya) — Breznó-i vasút­vonal bármelyik állomásától és dél­ről Polanáról jelzett út vezet a csúcshoz. A régi bányászfaluból: a közeli Lubietováról kék jelzés men­tén juthatunk el a Hrb-hegyi men­­házhoz. A közelben van Brusno für­dő, ahol az emésztési rendszer meg­Brusnó fürdő A murányi vár bejárata betegedéseit már hosszú évtizedek óta sikerrel gyógyítják. A fürdőből sárga turistajelzés vezet az úgynevezett „Pokolvölgy­be“ a Vepor menházig. Tapasztal­tabb turisták szívesen járják be az úgynevezett „partizán-utat“, mely a Veport a murányi fennsíkkal és az 1480 méter magas Stolicá-val köti össze. Ajánlatos ezt az utat több napra tervezni — hiszen 75 kilomé­teres gerinctúráról van szó — és jó sátort is vinni, mert szálláslehetőség nemigen akad. Ugyancsak szép túra a vörös jelzéses várút — Szécsy Má­ria útja —, mely a füleki várat a murányival köti össze. A 65 kilomé­teres nagyrészt gerincűt Rimavská Sobotán (Rimaszombaton) és a Bre­zina hegyen át vezet. Nagyon szép vidéket bejárva ju­tunk el Fifakovóra (Fülekre), mely a vidék egyik legrégibb települése. Egyes történészek szerint — és ezt a közeli Prša, községbeli ásatások is igazolják — már az avarok idejében települések voltak a vidéken. A fü­leki várat a tizenharmadik század­ban építették, tulajdonosa a legendás hírű Fulko rablóvezér volt. A tizen­hatodik században a várat átépítet­ték, kibővítették, a törökök ' elleni harcok során erődítménnyé változ­tatták, de védői nem tudtak ellen­állni a nagy túlerőben lévő török csapatoknak, kénytelenek voltak fel­adni. A várat 1682-ben felgyújtották, majd lerombolták. A városban na­gyon érdekes múzeum van, ahol sok értékes leletet láthatnak az érdeklő­dők. Filakovo (Fülek) különösen a má­sodik világháború utáni években in­dult nagy fejlődésnek. Korszerűsí­tett zománcedénygyárában, bútor­gyárában, téglagyárában minőségi termékeket gyártanak, azokat távoli országokba is exportálják. Különösen most, az őszi hónapok­ban nagyon szép a murányi völgy. Mai cikkünkben ízelítőül csak né­hány turistautat ismertettünk, me­lyeket bizony csak a „vérbeli turis­ták“ ismernek. Ezért később még visszatérünk a murányi völgy gazdag kirándulóhelyeinek ismertetésére. (k) A filakovói (füleki) várrom egyik köralakú erődítmény-bástyája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom