A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-28 / 30. szám
jngi t Stíl SÍ K K Sllllí «iiiliiiri siirsiik Válasz P. S. jeligére: Az elhunyt dolgozó özvegyének — egyéb törvényes feltételek teljesítése mellett — egy évig van igénye özvegyi nyugdíjra. Az egy év eltelte után is igénye marad akkor, ha teljesen rokkant, ha legalább 3 gyermeket nevelt fel, ha már elérte 45. életévét és 2 gyermeket nevelt fel, vagy ha már ötven éves./ Az özvegyi nyugdíjra való igény megszűnik, ha az özvegy újra férjhez megy. Amennyiben az özvegy más élettárssal él közös háztartásban, az özvegyi nyugdíj kifizetését beszüntetik arra az időre, amíg a közös együttélés tart. Ha az élettárs meghal, vagy ha az együttélést ténylegesen megszüntetik, az özvegyi nyugdíjat újra folyósítják. Dr. B. G. sík iirviis tsinsíüNiil Mit tehetünk a visszértágulás ellen A vérkeringés feladata, hogy az egyes testrészekbe tápanyagokkal és oxigénnel felfrissített vért juttasson. Az elhasznált vért és a különféle salakanyagokat a vivőerek vagy visszerek szállítják. A tágult ereknél lassúbb a káros anyagok eltávolítása, s a tápanyag és oxigéndús vér is lassabban jut el a tágulásos részekbe, ezért oly fáradékony a „visszeres láb“. Gyakran előfordul, hogy a visszértágulás bokatáji, alig észlelhető duzzanatokkal jelentkezik, amelyek reggelre elmúlnak. Később tartósan megduzzad a láb, mivel a lassabban áramló vérből a visszerekhez futó hajszálerekből folyadék nyomul át a bőr alá, a boka és a lábszár vizenyős lesz. A bőralatti „vérzést“ az okozza, hogy a vörös vérsejtek is átszűrődnek a szövetekbe. Nem csak szépséghiba A visszértágulás visszeres csomók keletkezése. Ha nem foglalkozunk vele, vérpangást, éreltömődést, ér- és bőrgyulladást, lábszárfekélyt és egyéb szövődményeket okozhat. A betegség kifejlődésének első feltétele az érfalgyengeség, amely családi hajlamnak tekinthető. A vivőerek vékonysága és gyengesége esetében a bennünk áramló vér nyomása minden megterhelés nélkül is előidézheti. Az alsó végtagok visszértágulását az okozhatja, ha az elhasznált vérnek a tüdő és szívrendszer felé való visszaáramlását valamely tényező lassítja vagy akadályozza. A folytonos nyomós alatt a visszér ellenállása gyengül, az érfal tágul és elveszti rugalmasságát. A visszértágulásos testrész viszketni szokott. Könnyen keletkezik rajta gyulladás. A rossz vérkeringés miatt nem kielégíthető a sejtek tápanyagellátása, így nem csupán a gyulladás vagy a seb gyógyulása nehezebb, de a bőrszövet is sorvad s így a tágulat fekélyt is okozhat. A lábszár bőrgyulladása és fekélye, amely így keletkezett, csak lassan gyógyul és türelmes kezelést igényel. A visszér falának veleszületett gyengeségét vagy kitágulását ugyan megszüntetni nem lehet, azonban a vérkeringés rendbehozható és elejét vehetjük a szervezet további romlásának. Ha nagyfokú tágulásról van szó, azt a leghelyesebb mielőbb megoperáltatni. A műtéti beavatkozás azonban nem az egyedüli gyógymód. Bőr- és belgyógyászati gyógymódok is vannak, amelyek számos esetben eredményre vezetnek. Soraink nem pótolhatják az esetenkénti, egyéni orvosi útmutatást, csak általános tájékoztatást nyújthatnak. A visszértágulásnál bevált a gumiharisnya és a rugalmas pólya. Ezek viselése akkor is ajánlatos, ha a beteget megoperálták. Fekély kezelésénél a pólya alá gumiszivacsot is helyeznek. Ezt az egyszerűnek tűnő gyógymódot a legmodernebb eljárások egyikének tartjuk. A gumiharisnyát vagy a pólyát még reggel az ágyban kell felvenni, amikor még a visszerek nem telítődnek meg az állóhelyzetben lassabban áramló vérrel. A pólyával a lábat a nagyujjtól kezdve, a sarkot sem kihagyva, sűrű menetekben haladva, térdig kell bepólyázni. Az elhízott ember elsősorban — orvosi felügyelet mellett — tartson szigorú fogyasztó diétát. Ha meg akar maradni eddigi munkakörében, ahol sokat áll vagy jár, s ez csak kisebb visszértágulásnál engedhető meg, kímélje a lábát és csak akkor terhelje meg, ha feltétlenül kell. A szabad időt az alsó végtag pihentetésére és a folyamatos véráramlás helyreállítására kell fordítania, amit a legjobban úgy ér el, ha leül és lábát vízszintesen egy másik székre helyezi. Az ember sokat tehet a visszértágulás megelőzése vagy a kifejlődött betegség gyógyítása érdekében. Mindenekelőtt akkor, ha életmódjában és táplálkozásában a megelőző szemlélet győz a kényelemszeretet, az élvezetkeresés és a káros szokások felett. Tartsuk be az ésszerű táplálkozás alapvető követelményeit, végezzük munkánkat is racionálisan, hordjunk megfelelő lábbelit. Ne terheljük meg lábunkat elhízással. Ha kell, pihentessük alsó végtagjainkat, vagy végezzünk velük kiegyenlítő mozgást. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Csalt azért, mert cigányok vagyunk? Már régóta figyelemmel olvassuk az „Emberi sorsok“ rovatot. Mint minden embernek, nekünk is vannak problémáink, melyekben egyedül dönteni nem tudunk, és épp ezért kérjük az önök segítségét. Mindhárman testvérek vagyunk, de cigány származásúak. Két éve járunk olyan fiúkkal, akik szintén testvérek, de magyar nemzetiségűek. Ismeretségünk utón megmondottuk nekik, hogy mi cigánylányok vagyunk, amit ők nem hittek el. Mi nem is erőltettük őket, hisz azt gondoltuk, hogy csak flörtölnek velünk. Pár hónappal ezelőtt azonban elvittek bemutatni a szüleikhez, akik nagyon kedvesek voltak és biztattak, hogy menjünk el máskor is. Mikor hazajöttünk, megkérdeztük a fiúktól, megmondták-e a szüleiknek, hogy mi cigánylányok vagyunk, ök azt -válaszolták: „Igen, megmondtuk, de ahogy mi, éppúgy ők sem akarják elhinni.“ Mi ebbe bele is nyugodtunk, mindaddig, míg az egyikünk menyasszony nem lett. Nagyon boldogok voltunk, de ekkor a boldogtalanságunkhoz mellészegődött a szomorúság is. Ugyanis az eljegyzés a fiú szülei nélkül történt, illetve ők ellenezték az eljegyzést. A fiúk azt is bevallották, hogy nem tudják, mi történt a szüleikkel, de ahogyan azelőtt szerettek, úgy most hallani sem akarnak rólunk. Ez persze minket meglepett, hiszen a szüleik kedvesek voltak hozzánk. Ismerik a mi szüleinket is, és nyugodtan állíthatom, hogy nagyon jól megértették egymást. Nem tudjuk elképzelni, hogy mi történhetett velük, talán azt gondolták ők is, hogy egyszerű kaland az egész, amiből sose lesz házasság. A fiúknak azt tanácsoltuk, hogy szakítsuk meg a kapcsolatot, de ők erről hallani sem akartak. Azt válaszolták, hogy inkább tagadják ki őket a családból, de minket akkor sem hagynak el. A család ki is tagadta őket. Egy hónapja külön élnek a szüleiktől egy munkásszálóban. Kérjük, írják meg, hogy mitévők legyünk. Azért, mert mi cigányok vagyunk, nem lehetünk boldogok? Hiszen ugyanúgy élünk, mint a többi család. Házunk van, rendes berendezésünk, és rendszeresen dolgozunk. A falunkban nemegy olyan család él, amelynek roszszabbak a körülményeik, mint nekünk cigányoknak. Hozzánk bármikor jöhetnek, mindig rendet találnak. Ezt nem dicsekvésből írom, de képtelenek vagyunk megérteni, hogy miért nézik le még mindig a cigányokat. Kérjük, értsenek meg bennünket, hiszen az udvarlóinkkal nagyon szeretjük egymást. Mi sem csalódhatunk az életben. Jelige: „Három tanácstalan lány.“ „Katonadolog“ Mint sokan mások, én is olvasom az Emberi sorsok rovatát. Szeretnék válaszolni a „Katonadolog“ című levélre: Másodéves katona vagyok, nekem is ehhez hasonló volt az esetem. Mikor hazakerültem szabadságra, vártam a találkozásunkat, észrevettem a lányon, hogy kerüli közellétemet. Mikor visszajöttem, már várt a búcsúlevél a fényképemmel együtt. Mikor másodszor hazamentem, rendeződött minden. Neked is csak azt tudom ajánlani, hogy ha még találkoztok, akkor beszéljétek meg közösen a dolgot, mert levélből sohasem jössz rá, hogy igazat mondott-e vagy sem. Nem szabad azonnal elkeseredned. Ha a fiú igazán szeretett, biztosan visszatér hozzád. Én is fiatal vagyok, huszonegy éves, de nagyon szeretném, ha tanácsomat legalább elolvasnád. Sok szerencsét kívánok a probléma megoldásához és nagy-nagy lelkierőt, hogy el tudd viselni a csalódást is. „Egy Garam-vidéki fiú" „Vigyázat, férfipillangó!" Kérem a Hét szerkesztőségét, hogy az „Emberi sorsok“ rovatában szíveskedjenek ezt a megtörtént esetet közölni. N. N. 34 éves férfi, első házasságát, amely szerelmi házasság volt, elég rövid idő alatt felbontotta, habár erre nyomós oka nem volt. Egy kislánya maradt, az édesanyjánál, mert neki ítélték a gyermek nevelését. Az elvált férj újra szerelemre lobbant egy nagyon rendes, jól kereső csinos lány iránt, el is vette feleségül. Egy kisfiúk született, és ez a boldogság jelének látszott. Házat építettek az anyós telkén, akinek igen nagy része volt az építkezésben, mert ő is dolgozó, egyedül élő özvegyasszony. Egyetlen lányával lakott együtt, egy udvarban, de külön lakásban. Szépen berendezte nekik a kétszobás lakást, és megadott mindent, amit csak megadhatott, hogy lányát boldognak lássa. Rendben is ment minden. A kisfiú iskolába került. A fiatalasszony házias, jól heveit, jól főz, s amellett csinos is, és boldognak látta mindenki. De egyszer minden megváltozott. A férj újabb ismeretséget keresett, amiről a fiatalasszony nem is álmodott. A férj rendesen járt haza, kedves volt, szeretetet mutatott mindenki iránt. Azon a ■reggelen is így volt, amikor elbúcsúzott, hogy a hivatalba megy, de este amikor hazajött, bejelentette, hogy elhagyja őket, mert beleszeretett egy nem egész tizenkilenc éves lányba, akinek ebben az évben kellett volna érettségiznie. Persze az érettségi elmaradt. A fiatalember eljegyezte. Közeledik az esküvőjük ideje. Két gyerek apa nélkül, két asszony férj nélkül. Mindkét helyen felbomlott a családi élet, sőt a vőlegény szüleihez is beköltözött a bánat, és a szomorúság. A harmadik nő, az ő tizennyolc és fél évével férjes asszony lesz-e, ki tudja? A harmincnégy éves férfinél megtalálja-e a boldogságát? És a lány szülei, akik beengedték a lakásukba maguk közé azt a férfit, aki már két asszonyt, két gyereket elhagyott, nem gyanakodnak-e arra, hogy talán rövidesen őket is otthagyja egy gyermekkel? A lány kimaradt az iskolából, azelőtti szerető vőlegényét eldobta magától, aligha nézhet boldog jövő elé. A férfinak két gyermekért kell fizetnie a tartásdíjat, ez sem kis megterhelés. Társadalmunkban, ahol* annyira kulturáltak az emberek, nem szabadna olyannak előfordulnia, hogy egy férfi úgy szálljon virágról virágra, mint a pillangó és könnyelműen elhagyja gyermekét, szerető és dolgozó feleségét. Tenni kellene valamit, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő. Megértem, hogy emberek elválnak, mert nem értik meg egymást. Ez így helyes, de az olyan férfi, aki utolsó pillanatig szeretetet mutat, s aztán egyszercsak bejelenti a feleségének: Ne haragudj, téged szeretlek, de őt imádom, és el kell mennem hozzá — aligha vehető komolyan. Jelige: „Tanulság a fiataloknak“
