A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-28 / 30. szám
A CSEMADOK biskupicei (fülekpüspöki) helyi szervezetének Palóc Népi A Szőttes tánccsoportja (Prandl Sándor jelvételei) Együttese, amely az Országos Népművészeti Fesztiválon díjat nyert kritikus szemmel kupicei (fülekpüspöki), košicei (Kassa-újvárosi), Veiké Kapušany-i (nagykaposi), Rimavská Sobota-i (rimaszombati), čoltovói (csoltói) és seňai (színai) tánccsoportja. A fülekpüspökiek és a színaiak tánca átütő sikert aratott, s a nemes vetélkedésben a rimaszombatiak sem maradtak alul; jóleső érzés volt látni a hrhovi (tornagörgői) citerakísérő férfi és női éneklőcsoportot is, amelynek Török László az ügybuzgó karmestere, de hogy nyíltak és őszinték legyünk s az elkövetkezendő esztendők számára is tanulságul szolgáljon, nem hallgathatjuk el, hogy különösen ami tánccsoportjaink fellépését illeti, sajnos, alacsony színvonalat képviseltünk. Durva hibákat láttunk, erősen lámpalázas pillanatokat, az egész tánc hatását lerontó tévedéseket, s egynémely esetben mélyen színvonalon aluli kísérőzenét hallgattunk. Persze, ezért nem a lelkes tánccsoporttagokat hibáztatjuk elsősorban, hanem a szakvezetést. Komolyan el kell gondolkodniuk, a jövőben hogyan lehetne tökéletesebben felkészíteni őket. Gombaszögre szlovákok, lengyelek, ukránok is jönnek, s ők mindenekelőtt arra kíváncsiak, milyen teljesítményt nyújtunk mi, milyen a mi nemzetiségi kultúránk, táncban, zenében, dalban kifejezett szintje, hogyan dolgozunk évről évre, s hogyan készülődnek csoportjaink, a megtiszteltetésben részesülők, a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyre. Annyi bizonyos, hogy mint annyiszor máskor, a színvonalat most is a vendégegyüttesek nyújtották s e megállapítás alól csak a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és a jónevű Szőttes kivétel. S itt mindjárt meg kell jegyezni; hazai ukrán vendégegyütteseink, s akármilyen csoportjukról volt szó, még mindig remekeltek Gombaszögön. Mert a hivatásos Ukrán Állami Népi Együttes állandóan érezteti termékenyítő hatását. A jövőben igyekeznünk kellene tánccsoportjaink teljesítményét legalább megközelítőleg a vendégegyüttesek színvonalára emelni. Mondhatnák ellenvetésképpen, hogy más a jellege Gombaszögnek. Želiezovce (Zselíz) az országos népművészeti fesztivál színhelye. Ez persze nem lehet mentség, Gombaszögre a legkiválóbb tánccsoportjainkat kell eljuttatni. Ide kívánkozik még az is, hogy noha a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepély megfelelő hely és alkalom a pohár bor felhörpintésére, házikolbász vagy lacipecsenye fogyasztására, a fő cél mégis a kultúra közvetítése, a tömegek nevelése, ezt nem szabad szem elől tévesztenünk. Az Országos Dal- és Táncünnepély akarva-akaratlan kifelé és befelé is reprezentál bennünket. Óriási tükröt tart 20—30 ezer ember szeme elé. A látnivaló sok volt, de a „miből mit láttunk“-kai baj volt. Magunkból, munkánkból mutattuk a legkevesebbet, s ezalatt nem a mennyiségi szereplést értem. Ügy tűnt fel, mintha a mi nagy országos ünnepségünkön mi lettünk volna a vendégek, mintha néhány vitatható teljesítményt nyújtó csoportunk Strážnicén vagy Vychodnán járt volna. Ezen elgondolkozni s ebből a messzemenő következtetéseket levonni vezetők és szakemberek dolga. Ha nagy-nagy erőfeszítések árán is, de közös erővel el kell érnünk, hogy a CSEMADOK Országos Dal- és Táncünnepélye elsősorban minket reprezentáljon, hogy ne mi legyünk a leggyengébbek és a legszürkébbek! MACS JÓZSEF Államdíjjal és Munkaérdemrenddel kitüntetett Lúčnica és A kiváló munkáért érdemrenddel kitüntetett Ifjú Szívek lépett fel az „Ami bennünket összeköt“ című műsor keretében. Mindkét együttes kiforrott, magas művészi színvonalon álló produkciója a legigényesebb nézőket is tapsra ragadtatta. Vasárnap reggel pattogó ütemű zenére ébredtek a városka lakói. A már hagyományos felvonulás, az együttesek tarka csoportjai talán még egyszer sem arattak ilyen sikert, mint most a/verőfényes reggelen. A díszemelvény előtt mindegyik együttes gyors iramú, eleven, életteljes táncrészletet mutatott be műsorából. E felvonulás s az ünnepi beszéd is nemzeteink és nemzetiségeink megbonthatatlan egységét és barátságát jelképezte. A parkban a felvonulás után „Szól a kakas, szól..címmel megkezdődött a csehszlovákiai magyar gyermekcsoportok országos seregszemléje. A látottakból megállapíthatjuk, hogy a közvetlen utánpótlás jó úton halad. Foglalkozni kell a gyermektáncosokkal, a gyermektáncokkal. Életet, lendületet vittek az előadásba, a játékosság, a gyermeki báj, az ötletes koreográfiák megnyerték a szépszámú közönség tetszését. A csoportok közül meg kell említenünk a CSEMADOK biskupicei (fülekpüspöki) helyi szervezetének gyermekegyüttesét, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Vajanský utcai általános iskola, valamint a bieli (bélyi) általános iskola tánccsoportját (ezek díjat nyertek), de a többiek is dicséretet érdemelnek. Vasárnap délután a népművészeti fesztivál zárórészére került sor, melyet Kodály Zoltán születésének 90. évfordulója jegyében „Felszállott a páva“ címmel rendeztek meg. Itt léptek fel a hazai élegyüttesek, valamint a hazai ukrán, lengyel és szlovák műkedvelő együttesek legjobbjai. A zsűri az első helyen értékelte a CSEMADOK biskupicei (fülekpüspöki) helyi szervezetének Palóc népi együttesét, a második helyen a CSEMADOK seňai (abaújszinai) helyi szervezetének tánccsoportja, a harmadikon a tomašovói (féli) Kisduna táncegyüttes végzett. A vendégegyüttesek is ízelítőt adtak sokrétű népi szokásaikból. A kétnapos rendezvény azt nyújtotta, amit a lelkes közönség joggal elvárt. Az országos népművészeti fesztivál a népi kultúra igazi, őszinte seregszemléje volt. A haladó hagyományokból, a népi kultúra kimeríthetetlen tiszta forrásából nyújtott maradandót. (Ozsvald) A košicei (kassai) Űj Nemzedék táncegyüttese
