A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-21 / 29. szám
i: in In: r i Válasz katonadolog jeligére Régi olvasója vagyok a Hétnek, és megértéssel olvasom az Emberi sorsok rovatát. A 15. számban megjelent „Katonadolog — Rožňaval járás“ jeligés levélre szeretnék válaszolni. Kedves kislány! Az ön esete valóban nem egyedülálló, sőt elég gyakori. Azzal a fiúval, akit a levelében említ, nem kellett volna szóba állnia, legalábbis nem úgy, hogy a kapcsolatuk komolyra forduljon. Ha ez nem történik meg, most nem csalódott volna szerelmében. A fiú szerelme nem volt tartós, tehát ez a változás mindenképpen bekövetkezett volna. Ezt bizonyltja az Is, hogy a fiú levelei bizonyos Idő után ritkulni kezdtek. Szerintem ezért a szerelemért nem érdemes búsulni, és ha egy Ideig fáj Is a szakítás gondolata, mégis ezt tanácsolom. Szerintem ez a helyes megoldás, márcsak a karácsonyt események miatt Is. Az a fiú, aki az eljegyzésére készül és olyan kijelentést tesz, hogy nincs Ideje beszélgetni, nem komoly. Ha nem tud miről beszélni, bizonyos, hogy szakítani akar. Olyan kiutat keres, hogy magáé legyen a döntő szó, hallgat, hogy maga kezdeményezze a szakítást. Ha a fiúnak mégis komoly szándékai vannak, akkor tisztázni fogja magát és visszatér Önhöz. Ha tehát a szakítást választaná, ne búsuljon, hiszen nem érdemes! Hoszszabb-rövidebb Ideig boldogtalannak érzi majd magát, de higgye el, nem éri meg, hogy az Ilyen fiú után sokáig bánkódjon. Az Idő gyógyulást hoz a bánatára és ha rövidesen akad egy újabb barát, akiben nyugodtan megbízhat, elfelejti a régit. Jelige: Augusztus—szeptember Válasz „Talán én lennék a hibás“ jeligére Én Is tizennyolc éves vagyok, és ha sonló problémám volt, mint neked. Két éve járok egy fiúval és bevallom, elein-, te nagyon rosszul jöttünk ki egymással. Túl féltékenyek voltunk mindketten. De most már tudjuk, hogy a túlzásba vitt féltékenység sok fiatal pár válását okozta. Mindenekelőtt bizonyos önzés, önszeretet jele és a partnernek nem engedi meg a legkisebb kisiklást sem. Az az ember, aki nem bízik szerelmében, elfelejti, hogy az Igaz szerelem a kölcsönös bizalomra épül. A féltékenység »ni'ünl: az Igazi szerelmet nem erősíti, hanem fordítva, elnyomja. Ezért Igyekezzünk partnerünknek minden lenni, de tartsuk szem előtt függetlenségét és jogát az önálló döntéshez. Ezért ha nem akarod, hogy teljesen elidegenedjetek egy mástól, próbáld őt megérteni. Lehet, hogy túl heves volt egynéhányszor, de hisz ennek te Is az oka voltál. Remélem, hogy levelemmel legalább egy kicsit segítek. Bizonyos, Idővel minden rendbe jön. M. Éva, Ardovo A féltékenység: lelki betegség Levelében, mely a Hét 11. számában jelent meg, azt Irta: „Még Igen fiatal vagyok és máris boldogtalan." Ml az ok, az titok. Föltételezhető, hogy nem Is tudja boldogtalanságának az okát. A vádakon kívül csak egyéni óhaját is merjük. Az Is titok: lszlk-e a férje, hazaadja-e a keresetét, kártyázik-e, van-e szeretője stb. Márpedig, ha Ilyen vádakkal nem Illetheti, akkor az arcát nem e boldogtalanság könnyei mossák, hanem a bosszúságéi. Ezt pedig az okoz za, hogy a férje több mint tíz évvel Idősebb magánál. Leveléből nem derül ki, hogy milyen tervei vannak, sem az, hogy rajong-e vagy rajongott-e a férjéért. Egyéni óhaja: „szeretetre és gyengédségre vágyom" nem bizonyít semmit. Minden embernek az a vágya, hogy szeressék, még annak Is, aki csak önmagát szereti. Idézem: „Szeretné, ha egy lakatlan szigetre cipelne, ahol senki sem volna, csak ml.“ Ha ez Igaz, akkor a férje szereti magát, sőt ml több: félti Is valakitől. Csak nem képzeli, hogy egy gyűlölt asszonnyal meghúzódna egy lakatlan szigeten!? Ne haragudjon az őszinteségemért, de az az érzésem, hogy mindaz, amiben része van, nem következik be, ha maga próbál alkalmazkodni a férjéhez. Nem tudom elhinni, hogy teljesen ok nélkül féltékenykedjen valaki. Maga bizonyára szimpatikus asszony, akivel szívesen elszórakoznak az emberek, ha másért nem, azért, hogy a férjét féltékennyé tegyék. Pedig ezzel magának ártanak a legjobban. A féltékeny embernek többnyire olyan élettársa van, aki másokhoz kedvesebb, mint őhozzá. így aztán érthető, ha jeleneteket rendez. A féltékenység: lelki betegség. Nem helyes, ha egy Ilyen betegnek az élettársa túl kedves másokhoz. Visszatérek még egy percre az óhajához. Azt Irta: „Szeretetre és gyengédségre vágyom, de ezt tőle még sohasem kaptam." Szerintem ez túlzás. De tegyük fel, hogy ... Szabad feltennem egy kérdést? Hogyan tudta magét rászánni, hogy olyan ember felesége legyen, aki sohase szerette magát, sohase volt gyengéd magához, s amellett még több mint tíz évvel Idősebb Is magánál? Tud erre felelni? Azt kérdezi, hogy mit csináljon. Én azt javasolom, hogy járjon nyugodtan az emberek közé, de viselkedjen úgy, hogy a férjének ne legyen oka a féltékenységre. Ne gondoljon a korkülönbségre. Legyen a férjéhez olyan kedves, mint ha egyidős volna magával. Előbb-utóbb úgyis hozzáöregszik . . . Végezetül: egy kis szerénységet Is javasolnék. Tudniillik ön egy kicsit önző Is, hiú Is: „Nagyon kérem, hogy közöljék levelemet és minél többen adjanak tanácsot, hogy mit csináljak.“ Mindenekelőtt gondoljon arra, hogy ha minél többen adnának tanácsot, annál tanácstalanabb lenne. Pofonokkal gyógyítani nem lehet Ha már a féltékenységnél tartunk, hadd Írok néhány sort a tizennyolc éves barna lánynak Is ... Levelét, melyet a Hét 22. számában közöltek, szintén olvastam. Sorai után Ítélve: őszinte, kedves lánynak tartom. Sajnos maga Is beteg de nem gyógyíthatatlan. Egy bizonyos! Pofonokkal gyógyítani nem lehet. A féltékenykedésével ne gyötörjön senkit, mert ezzel mindenekelőtt önmagának árt. Akit okkal kell félteni, azt már nem érdemes tartani. Előbb utóbb úgyis elveszti. Bármilyen szépen nyilatkozik Is a fiúról, nekem más a véleményem! Szerintem, aki egy lánynak pofont ad, az jellemtelen alak. Nem beszélve arról, hogy még joga sincs hozzá. A fiú mea culpája annyit ér, mint a bigott ember gyónásai Az Is szánja-bánja bűnét, hogy egy hét múlva Ismét szánhassa-bánhassa. Én azt ajánlom, hogy szakítson a fiúval, amíg hozzá ; nem szoktatja magét a pofonokhoz ... Jeligéjére csak azt tudom válaszolni, hogy beteg embert nem lehet vádolni, Így hát nem Is vádolom. Inkább sajnálom. Nézetem szerint egy féltékeny ember betegebb a testi sérültnél Is, mert az utóbbit az orvos kikezelheti, de a féltékenynek önmagát kell gyógyítania. Sok szerencsét és gyógyulást kíván Nevelőt Vince, Koiice (Kassa) § jllSl t:üí síi: s sulii A szerkesztőség válaszol Válasz „Igaz úton haladni" jeligére Férjével együtt 1958-ban családi házat vettek, amelyben mindketten laknak. Két éve nem vezetnek közös háztartást, mert férje külön szobába költözött. Két helyiségben albérlő lakik, aki ki fog költözni. Nős flát szeretné ott elhelyezni, akinek nincs saját lakása. A ház mindkettőjük osztatlan közös tulajdonát képezi, amellyel a házasság tartama alatt csak közösen rendelkezhetnek. Mindkettőjüknek joguk van a házat használni s kötelességük a házzal kapcsolatos költségeket és kiadásokat közösen viselni. Férjének tehát nincs joga a házzal vagy lakással egyedül, az ön beleegyezése nélkül és akarata ellenére rendelkezni. Férje továbbra Is lakhatja azt a szobát, amelyet a maga számára elfoglalt, de nincs joga az albérlő kiköltözése után megürülő helyiségeket önhatalmúlag elfoglalni. Minthogy családi házról van szó, nincs semmi akadálya, hogy nős fia költözzék be a megürülő helyiségekbe, mert erre a lakástörvény Is lehetőséget ad. Egyébként ha férjével ellentétekre kerülne sor a házzal kapcsolatos jogok és kötelességek viselése, illetve gyakorlása kérdésében, bármelyikük a járásbírósághoz fordulhat, amely a vitás kérdéseket eldönti. Dr. B. G. Balogh Irma Šafárikovo! (tornaijai) olvasónk azt szerelné tudni, hogy mi okozza az őszülést? A haj színe a hajszálak vastagságától és a bennük levő bőrfesték — pigment — mennyiségétől függ. A festékanyag azonos a bőrben levő pigmenttel, ennek tulajdonítható, hogy a halvány bőrű emberek általában szőkék, a barna, kreol bőrűek viszont rendszerint barna vagy fekete hajúak. A vékony hajszál kevés festékanyaggal szőke, a vastag és sok festéket tartalmazó pedig fekete. -A vörös színű haj vastag és kevés festőanyagot tartalmaz. Az ősz hajszál azért fehér, mert hiányzik belőle a festék, belső csatornáját levegő tölti ki. Az őszülés folyamata úgy megy végbe, hogy a normális színű hajszálak folyamatosan kihullanak, és helyükbe festékmentes, légtartalmú újak nőnek. Egyik percről vagy óráról a másikra való megőszülés nem létezik (habár sok ilyen „legenda“ van forgalomban), bármilyen nagy megrázkódtatás is érje az embert. Ugyanakkor azonban nemegyszer fiatalok, sőt kisgyermekek hajfürtjei között is felfedezhetők fehér foltok. Ezek anyajegyszerű elváltozások. A korai őszülésnek az örökletes hajlamon kívül vitaminhiány, hoszszú súlyos betegség is előidézője lehel. Kevesen tudják, hogy az idült mérgezésekben szenvedők, így az alkoholisták is, valamint az ideges vagy ingerült természetűek jóval korábban őszülnek. Bizonyos gyógyszerek huzamosabb szedése is fehérré változtathatja a hajat, ez azonban csak átmeneti állapot, mely a gyógyszer szedésének abbahagyása után megszűnik. Pádár József, šavoľi (sávoly!) olvasónk arra kíváncsi. hogy kik és hol fedezték fel az első bányákat, mikor kezdett az emberiség bányászkodni? A bányászat nem egyetlen ember felfedezése, hanem mint minden őst mesterség az emberiség közös tapasztalata alapján alakult ki. Már a történelem előtti bronz- és vaskorszakban ismerték a bányászatot, a kovácsolást, az öntést, a forrasztást, a szövést, fonást és sok más mesterséget. Az első gépeket: a lejtőt, az emelőt és az éket a bányászatban is felhasználták, mivel velük nagy kőtömböket lehetett megmozgatni és egyik helyről a másikra szállítani. Vörösréz és vas a természetben helyenként fémes állapotban található, és már így is felhasználható egy-egy szerszám készítésére olyanformán, mint a kő. Ezért nem is tekintették másnak, mint a közönséges kőfajtánál kevésbé törékeny kőnek, amelyből akár kalapálással is lehetett szerszámot készíteni, nem kellett pattintgatni vagy csiszolni. Igazán nagy jelentőségűvé azonban csak akkor vált a fém, amikor az ember két nagy felfedezésre bukkant. Rájött ugyanis arra, hogy ha az ilyen különös köveket szénnel hevíti, vörösréz keletkezik. Később annak is megtalálta a módját, hogy a rezet megfelelő kemencében megolvassza és a folyékony fémet formába öntse. A formába öntött fém megszilárdul és felveszi a forma alakját. A kohászat és a fémöntés volt tehát az a két felfedezés, amely a bányászat után hirtelen óriási lendületet adott a szerszámok fejlődésének. KÄ-. in
