A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-22 / 51. szám
, Most volt az első önálló kiállítása a bratislavai Cyprián Majerník kalóriában, dó a Trnovee n Váltómon (Vág tornácon) született grafikus nevét már régen ismeri a közönség. Szabói ICrzsi a hatvanas évek elejétől, kezdő főiskolás kora óla dolgozik különböző szerkesztőségek és könyvkiadóik számara. Valamikor a Hétben és a Nőben is jelentek meg rajzai, de a magyar lapok közül a legszorosabb es legtartósabb - kapcsolatba a Kis Építővel került, egyrészt mert nálunk ez a lap közli a legtöbb rajzot, másrészt és ez az ok alighanem legalább annyira nyomós, mint az első mert a gyermek képzelet- és érzésvilága kezdettől fogva Szállói Erzsi legsa jatabb területei közé tartozik. Maga a művésznő is szinte gyereknek látszik még, olyan fiatalos, olyan filigrán, pedig ahogy ó maga mondja nevetve mar csaknem húsz éve „nyomja a szakmát". Rajzolni persze már gyermekkorában rajzolt, ólé piílyal'iitása hivatalosan azzal a nappal kezdődik, amikor először lépte át a bratislavai iparművészeti Középiskola küszöbei. Éltben az iskolában négy évig ismerkedett a grafika mesterségének fortélyaival. A négy ,,inasév“ után tehetsége éa ambíciói a Képzőművészeti főiskolára vitték. Ott t'scmiczky I.oszlói érdemes művész irányításával a festészetbe is belekóstolt, ám eredendő hivatását, a grafikát ott sem adta föl. Vincent liložnik nemzeti művész volt a mestere, s a szorgalmasan és komoly hivatástudattal dolgozói, kedves, szerény kislány kiválói tanítványnak bizonyult: egyre-másra nyerte el a főiskolai pályázatok első díjait. Aztán az élet következett, s ez keményebb iskolát jelentett, mint az eddigi Alma Materek. Amikor művész-oklevelét kézhez kapta. Szabó Erzsi már asszony volt. Martinban, alioi letelepedett, anyai ürömök és gondok vártak rót. Nem csoda, ha egy-kct évig alig csinált grafikát. Mint az önmagukkal szemben igényes művészek altaiálian. o is nehezen alkot. Hónapok, sót évek telnek el, amíg „kihordja“ cgy-egy témáját. Kiállított képein az .ezerarcú' növényzet dominál. A virágokat, növényeket mindig szerelte, rajzolta is őket gyakran, de eleinte csak tanulmányként mint művészi kifejezőeszközzel sokáig nem tudóit velük mit kezdeni. Egyszer aztán, ügy négy évvel ezelőtt, megszületett az első hidegiü-lapja, amelyen egy képzeletbeli rét látható. A föld érintései című sorozatból. Éttől kezdve már nagyobb kihagyások nélkül követték egymást a ciklus többi lapjai s a többi ciklusok: a Mese, a Muzsika kertje, a Világítótorony, az Álom, a háborúellenes Tiltakozás, meg a legifjabb, az öt gyönyörűen megkomponált darabból álló Hal. A képeket a dús vegetáció foglalja egységbe. A növényzeten kívül csak az arc és a kéz motívuma, tér vissza rajtuk újra és újra, meg a Tiltakozás lapjain a fészkéről fölriasztott madáré. Ám ha jobban szemügyre vesszük a vonalak, foltok buja szövevényét, imitt-amott ismerős alakzatok tárulkoznak elénk: az Aranyárnyék című lap töltésvonulata mögül kikandikálő piramiscsúcsok a fölöttük lebegő rőzsehordó asszonyokkal például Vág-parti reminiszcenciák alkotójuk szülőföldjét idézik, a Tornóc mellett fekvő Dlhá n Váhomol (Vághosszúfalut), ahol a folyó magas gátján innen és túl apró parasztházak gubbasztanak árnyékba burkoltan, és alkonyaikor, amikor a rözsézök hazafelé lépegetve ínyükkel már a meleg vacsora zamatot ízlelgetik, a megfáradt nap sugarai arannyá olvadnak a fül-fülbukkanő tetóormokon... vagy két órával tudta meg, hogy kislányát kórházba szállították. Mit érzett vajon, amikor mosolyogva fogadta a gratulációkat? Ilyen antagonizmusok között érlelődik művészete, ilyen mély rétegekből törnek elő újabb és újabb képei. S ha belefárad a karc, a hidegtű szigorú technikájába. ha cgy-egy csipkeszerű, leheletfinom kompozícióján már sokat dolgozott, megpihenni más műfajokra vált át ilyenkor rajzokat, illusztrációkat, linóleummetszeteket készít. Noha ez volt első önálló kiállítása, csoportos tárlatokon eddig is részt vett: a (iKAPHIC AKT tagjaként szlovákiai városokban és Olaszországban szerepelt, fiatal középszlovákiai képzőművészekkel pedig Salgótarjánban. őszintén reméljük, hogy Szabó Erzsi a jövőben még sok szép alkotással örvendezteti meg művészetének tisztelőit nem utolsósorban a csehszlovákiai magyar sajtón keresztül. Ml KOTS 1. KÖBÉRT Tiszta lira, amit ez a törékeny kicsi asszony miivel, ahogy tűjével a rideg fémlemezbe karcolja bonyolult áttételű szimbólumrendszerét, a mágikus kerteket, a kerti teadélutánok reszkető csöndjét, a délutáni álmok, mesélt, nosztalgiák múlékony varázsát. Ha az élet brutálisaid) oldal í ragadja meg, a félelmét, az, iszonyt, a háborút, ezek a témák is valahogy clnöicsülnck az ujjai között, állényegidnek, de oly módon, hogy a nézőre gyakorolt hatásukat nem veszítik ei: beleolvadnak a fantáziabeli őstermészetbe, s mi talán csak ekkor döbbenünk rá, hogy ez a buja vegetáció, amely egyes, precízen kidolgozott részleteiben úgy emlékeztet a kinti kertek, rétek növényzetére, tulajdonképpen lelki termőtalajból sarjad, s hogy a káprázatos műgonddal kimunkált lapokról megannyi emberi érzés, öröm, bánat, aggódás, egy törékeny ember sorsa örvénylik félénk. Szabó Érzsi egyéniségében a női lágyság acéltűk ruganyosságával párosul. Kiállításának megnyitása előtt
