A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-22 / 51. szám

December 25 December 27 December 28 Történelmi tükör (1972. XII. 25. - 1972. XII. 31.) 1867-Tien ezen a napon született Alfred Kerr német költi és szín­műíró. (Elhunyt 1948. X. 12-én.) 1952-bon ezen a napon hunyt el Ivan Olbracht cseh író, nemzeti mű­vész. (Született 1882. I. 6-ón.) December 31 1877-ben ezen a napon született Viktor Dyk cseh költő. (Elhunyt 1931. V. 14-én.) 1837-ben ezen a napon hunyt el Borisz Ivano­­vics Orlovszkij orosz szobrász. (Született 1793. VI. 20-án.) 1937-ben ezen a napon hunyt el Maurice Ra­vel francia zeneszerző. (Született 1875. III. 7-én.) December 30 1922-ben ezen a napon alakult meg a Szovjet Szocialista Köztársasá­­gpk Szövetsége. 1922-ben ezen a napon tették Moszkvát a Szovjetunió fővárosá­vá. 1917-ben ezen a napon kiáltották ki az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságot. Deecmbpr 2fi 1957-ben ezen a napon hunyt el Marek CuU n. a szlovák munkásmoz­galom kiemelkedő egyénisége. (Született 1887. III. 8-án.) 1822-ben ezen a napon született Louis Pasteur francia orvos és bakte­riológus, a veszettség elleni szérum feltalá­lója. (Elhunyt 1895. IX. 28-án.) 1832-ben ezen a napon született Pavel Mihaj­­lovics Tretyakov orosz műgyűjtő, Moszkva legnagyobb képtárának a megalapítója. (El­hunyt 1888. XII. 18-án.) A Hét vendége Kulcsár Tibor, az IFJC SZIVEK Ma­gyar Dal* és Tánc­együttes igazgatója Az IFJC SZIVEK már több mint másfél év­tizede áll a kulturális munka szolgálatában. Hogyan összegezi ennek a 17 évnek az ered­ményeit, s mi az, amit másképp szeretne látni az együttes múltjában? Az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes ez év szeptemberében az új évaddal működésé­nek tizennyolcadik esztendejébe lépett. A tizen­hét év művészi eredményei mind mennyiségi, mind minőségi szempontból számottevők és érté­kesek. Az együttes évi 50—60 fellépése jelentős mértékben hozzájárult a csehszlovákiai magyar­ság általános műveltségi szintje emeléséhez, Ízlé­sének fejlesztéséhez, haladó népi hagyományai­nak ápolásához és terjesztéséhez a szocialista ha­­zafiság, a népek, nemzetek és nemzetiségek in­ternacionalista együttélése szellemében. Nincs mód és lehetőség itt arra, hogy felsoroljam, hol mindenütt járt az együttes fennállása óta bel- és külföldön, hány müsorszámot tanult be az ének­kar és a tánccsoport, valamint a zenekar, meny­nyi néző tekintette meg előadásaikat, hány száz fiatal cserélődött ki tagjaink sorában, hányán dolgoztak és dolgoznak közülük amatőr együtte­sek, csoportok vezetőiként, mennyiben hatott az együttes műsora e csoportok tevékenységére stb. Mindez köztudott, az együttes ott él a nagykö­zönség tudatában, tevékenysége érdeklődést vált ki, ezt bizonyítják a zsúfolt nézőterek és fellé­péseink visszhangja. Meglepő és elgondolkoztató a feltett kérdés utolsó mondata: mi az, amit másképp szeretnék látni az együttes múltjában. S bár a történelem kerekét visszaforgatni nem lehet, úgy hiszem, az együttes múltját elemezni nem lenne fölösleges időtöltés, feltéve, ha ésszerűen levonjuk belőle a tanulságot, a jelenre és a jövőre vonatkozólag is. Ha az együttes múltját vallatom, először is azon töprengek: megtettünk-e, az illetékesek megtet­­tek-e mindent az együttes létfenntartásának, munkafeltételeinek, működési lehetőségeinek mi­nél jobb biztosítása érdekében. Mert ha az együt­tes munkáját értékeljük, csak ebből kiindulva, ezekhez viszonyítva tehetjük azt. A múlt ered­ményei és hibái, a jó tapasztalatok és az elmu­lasztott lehetőségek egyaránt kihatnak a jelenre is. Furcsán hangzik talán, de tény, hogy az ala­kulás éveiben sokkal több lehetőségünk nyílt a tagszerzésre, mint most. Együttesünk tagsága ál­talában négyévenként cserélődik, s így állandó probléma az énekkar és a tánccsoport, valamint a zenekar tagállományának megfelelő pótlása s emellett a művészi színvonal megtartása és eme­lése. Az alakulás idején több olyan iskola volt Bratíslavában, amely ebből a szempontból erős tömegbázist jelentett (pedagógiai gimnázium, kü­lönböző pedagógiai irányzatú oktatási intézmé­nyek). Ezekben az iskolákban több száz magyar fiatal tanult, egy közösségben. Lehet, hogy ma több az itt tanuló főiskolás száma, de ezek a kü­lönböző fakultásokon, szétszórtan élnek, érdeklő­désük sokrétű és különböző. Tagjaink egy részét munkaviszonyban levő fia­talok képezik. Együttesünkben való működésük sok nehézséggel, sokszor nehezen megoldható problémákkal jár, A munkahelyükről való kiké­résük egy-egy fellépés vagy turné alkalmával nemegyszer anyagi ráfizetést is jelent, mert az illető elmulasztott keresetét nem tudjuk meg­téríteni, mint azt az indulás éveiben tehettük. Az együttesnek alakulásától kezdve egyik legna­gyobb és a mai napig is megoldatlan problé­mája a zenekar kérdése. Amikor a „félhivatásos“ Ifjú Szíveket emlegetjük, a nagyközönség azt hi­­hetné, hogy tagjaink a hivatásos művészeknek kijáró anyagi juttatásoknak legalább a felében részesülnek, pedig az a havi kétszáz korona, amit tagjaink „időveszteség-pótlék“ címén kapnak, nem tekinthető díjazásnak vagy jutalomnak. Ma az országban számos olyan „úgynevezett“ amatőr együttes tevékenykedik (főleg egyes üzemek ke­retében és támogatásával), amelyeknek a tagjai sokkal több anyagi juttatásban részesülnek. A tánccsoportba, az énekkarba szívesen jönnek a fiatalok ügyszeretetből, öntevékeny, a szó szoros értelmében vett műkedvelő alapon is, mivel kö­zülük — talán egy-kettő kivételével — senki sem tekinti az éneket, táncot jövőbeni hivatásnak. A legtöbb nem járt balett — illetve zeneiskolába, és kottaismeret nélkül kerül az együttesbe, itt tanulja meg sokszor az alapokat is. Viszont a ze­nészeknél alapvetően más a helyzet: ahhoz, hogy valaki a zenekar tagja lehessen, több éves tanu­lásra és gyakorlatra van szüksége, s azért tanul, hogy valamikor hivatásos zenész legyen. Tehát manapság amatőr feltételek között 20—25 kép­zett zenészt merő lehetetlenség biztosítani az együttes számára. 8—10 évvel ezelőtt ezt a prob­lémát részben megoldották a Konzervatórium diákjai, ma azonban ezek működését az iskola igazgatósága nem engedélyezi. Ez csupán néhány problémája a „félhivatásos“ együttesnek. Folytathatnám a sort, de azt hi­szem, ez is éppen elég ahhoz, hogy az érdeklő­dő olvasó legalább hozzávetőlegesen megismerje egy töredékét annak, amit nem láthat a színpa­don. Mindez persze a nézőt nem érdekli: az együttestől joggal magas művészi színvonalú mű­sort vár. # Az Ifjú Szivek bemutató előadásait és mü­­sorpolltikáját sokszor kísérték heves viták. Tesz­nek-e erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a félhlvatásos együttes valóban a csehszlovákiai magyar népi kultúra képviselője legyen? Tudtommal ez a törekvés és szándék vezérelte alakulása óta az együttest. Más kérdés, hogy ezt a célkitűzést milyen eredményekkel tudta telje­síteni. Tény, hogy a hatvanas évek második fe­lében az együttes egy-egy műsorszáma véle­ménykülönbségekre és vitákra adott okot. Azok­kor megjelent, vitát kezdeményező, esetenként személyes indítékú írások egy kissé ugyan meg­piszkálták a felületet, de ennél mélyebbre nem hatoltak, és — mint az a mi irodalmi, kulturális stb. vitáinkban már előfordult — lezáratlanpk maradtak. Úgy hiszem, az együttes eddigi mun­kájának alapos, átfogó jellegű kritikai felmérése nagymértékben segítené az együttes további munkáját. Az iratok közt lapozgatva egyetlen ilyen anyagot találtam, akkori fenntartó szer­vünk, a CSISZ KB által kinevezett művészi bi­zottság értékelését, még 1961-ből. Azóta sem­milyen felmérés, értékelés nem történt, pedig kellő alkalom lett volna a 10. vagy a 15. évfor­duló. Talán majd a huszadikon? Műsorpolitikánkban a CSKP XIV. kongreszu­­sának a kultúrára és a művészetre vonatkozó ha­tározataiból indulunk ki. Az utóbbi két évben az énekkar és a tánccsoport munkájában és mű­ködési tervünkben egyaránt több olyan változta­tást, módosítást eszközöltünk, amelyek eredmé­nyeseknek és hasznosaknak bizonyultak. Idei műsortervünkben külön figyelmet szentelünk a hazai magyar népi hagyományok és Alkotások bemutatásának. Tánccsoportunk műsorában ilyen pl. Szíjjártó-Kvoöák Májfaállítás és Rajter-Kvo­­čák Farsangi játékok című tánckompozíciója, amely nyitravidéki, illetve gömöri anyagot tar­talmaz. Énekkarunk már az idén is több hazai szerző népdalfeldolgozását tűzte műsorára és ezt szándékszik tenni a jövőben is. Több száz hazai magyar népdal közül válogattunk anyagot szóló­énekeseink számára. A legközelebbi időben két új népdalcsokor kerül együttesünk műsorára, az egyik szlllcei, a másik várhosszúréti dalokat tar­talmaz Vargyas Lajos és Sáros! Bálint gyűjtésé­ből Németh—Šamorínsky István feldolgozásá­ban. A tervek szerint ezzel a népdalcsokorral a közeli hetekben a hallgatók az OPUS hangle­mezgyártó vállalat lemezein is találkozhatnak majd. A küszöbön álló jubileumi Petőfi-év al­kalmából tűzzük műsorunkra az „öt dal Petőfi verseire“ című kompozíciót Vavrinecz Béla ma­gyarországi zeneszerző feldolgozásában. wmmmmmmmeum ACSEMADOK KSzpontl Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-84, szerkesztő­ség: 328-65. Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. - Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hír­lapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bra­tislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p. KoSIce. Előfize­tési díj negyedévre 39,— Kčs, fél évre 78,— Kčs, egész évre 156,— Kčs. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 45432. A címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom