A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-15 / 50. szám

ŠTEFAN MAJOR ISTVÁN I KOMUNISTICKY POSLANEC • KOMMUNISTA KÉPVISf ! < KOMMUNISTISCHER ABGEORDNETER * ■ ------------------ ---------------Csehszlovákia Kommunista Pártjának élen já­ró harcosa, a München előtti Csehszlovák Köz­társaság kiemelkedő kommunista funkcionáriu­sa, Major István az idén töltené be 85. életévét. Eseményekben gazdag, küzdelmes életútja a kom­munista mozgalom folytonosságát testesíti meg. A CSKP alapító tagjai közé tartozott, s megélte a szocialista forradalom győzelmét, azoknak az eszméknek a megvalósítását, amelyek értelmet adtak a munkásosztály szolgálatában eltöltött életének. Forradalmi tevékenysége, ma is példa­ként álló egyénisége szerves része azoknak a máig ható hagyományoknak, amelyek tanul­ságul, útmutatásul szolgálnak szocialista jele­nünk formálásához. Major István a kommunizmus eszméihez a Nagy Október és a Magyar Tanácsköztársaság hatása alatt jutott el. Hosszú időn át falusi nép­tanítóként tevékenykedett, s a Duna menti föld­munkások nap mint nap tapasztalt nyomora a társadalmi igazságtalanság elleni tiltakozásra késztette. Már az első világháború előtti években munkatársa lett a radikális és szocialista tanítók lapjának, az Űj Korszaknak. Az elnyomottak ügye iránti elkötelezettség válaszút elé állította. 1920 decemberében élére állt a földmunkások Verebély környéki sztrájkjának s ezért meg kel­lett válnia tanítói állásától. Aktívan bekapcsolódott a formálódó marxista baloldal harcaiba, s részt vett a CSKP helyi szervezeteinek létrehozáséban. Később a párt nyugat-szlovákiai lapját, a Népszavát szerkesztet­te, majd 1923-ban a vasutasok forradalmi szak­­szervezetének a titkára lett. Ugyanakkor bevá­lasztották a bratislavai városi képviselő testület­be is. Neve egyre ismertebbé vélt, főleg az em­beribb életért harcoló mezőgazdasági proletariá­tus körében. 1925-ben a kommunista párt képvise­lőjeként bekerült a parlamentbe, s 1929-ben tag­ja lett a CSKP ^gottwaldi központi bizottságának, amihez nem kis mértékben járult hozzá a bra­tislavai pártkerületben játszott szerepe, a gott­­waldi irányvonal győzelemre jutását akadályozó r MAJOR ISTVÁN 1887. XII. 13 * 1963. IX. 19 ellenzékkel szembeni határozott fellépése. Major Istvánt 1930-ban a CSKP szlovákiai vezetőségé­nek tagjává választották, s annak titkári tisztjét is ellátta. 1931-ben Major István nevét megismerte az egész haladó közvélemény. A burzsoázia a ko­súti sortűzzel és a Major István ellen indított provokatív perrel próbált gátat vetni a gazda- s sági válság nyomón felerősödött kommunista mozgalom kiterebélyesedésének. E szándék ku­darccal végződött. Major Istvánt a bíróság ugyan elítélte, de a széleskörű tiltakozás, amit a bíró­sági döntés kiváltott, jelentős mértékben hozzá­járult a forradalmi mozgalom fellendüléséhez és internacionalizmusának elmélyítéséhez. Major István az egész szlovákiai dolgozó nép szimpátiá­ját élvezve hagyta el a leopoldovi börtönt, s a dolgozó nép vezéreként kapcsolódott be a kiéle­ződő osztályharc áramába. Fáradhatatlan szerve­zői és agitációs munkáját 1933-ban két évre meg­szakította moszkvai tartózkodása, a Lenin Isko­la elvégzése. Hazakerülve minden erejével és ké­pességével bekapcsolódott a kommunisták előtt álló új feladatok teljesítésébe — a fasiszta ve­szély elleni valamennyi haladó erőt tömörítő népfront megteremtésébe. A müncheni egyezmény után Major István ha­zája elhagyására kényszerült. A moszkvai kom­munista emigráció tagjaként folytatta a fasiz­mus elleni harcát, a moszkvai rádió szlovák adá­sán keresztül segítette a nemzeti felszabadító mozgalmat. Major István élete összefonódott a kommunis­ta párt küzdelmeivel. A második világháború után az egyéniségét mindig is jellemző odaadás­sal a pártmunka szerényebb szakaszain vette ki részét a munkásosztály végső győzelméért folyó harcból és a társadalom szocialista átalakításá­ból. Major István internacionalizmustól áthatott egyénisége jelentős mértékben hozzájárult a feb­ruári győzelem után a nemzetiségi kérdés mar­xista-leninista megoldásának megalapozásához. Major István tevékenysége a politikai és tár­sadalmi élet több területére kiterjedt. Adottságai és képességei elsősorban az agitációs munkában, a tömegek mozgósításában jutottak kifejezésre. Utat talált a hallgatóság szívéhez, őszinte sza­vaival, az elnyomottak gondjaival és bajaival azonosuló egyéniségének varázserejével széleskörű tiszteletet és megbecsülést vívott ki. Így lett a dél-szlovákiai földmunkások és az egész szlová­kiai dolgozó nép szeretett népszónoka. Malőr István beszéde Major István egyéniségét következetes inter­nacionalista magatartás jellemezte. A dolgozó nép közös, szociális és politikai érdekeinek vé­­delmezésével, a nemzetiségi egyenjogúságért ví­vott harccal széleskörű, a nemzetiségi kereteken túlnövő elismerésre tett szert. Ennek igazi érté­ke akkor mutatkozott meg, amikor a kommu­nisták számára alapvető feladatot jelentett a nemzetek és nemzetiségek fasizmus ellenes fel­sorakoztatása. Az antifasiszta népfront — politika kibontakozása idején fáradhatatlanul hirdette Csehszlovákia népeinek összefogását. Neve el­választhatatlan azoktól a hatalmas nép gyűlések­től, amelyeken Szlovákia magyarsága sikraszállt a demokrácia eszméje és a köztársaság megvé­dése mellett. Az 1938 szeptember 4-én megtartott tornád manifesztáción szárnyaló szavakkal tett hitet Dél-Szlovákia magyarságának jelentőségé­ben az adott időszak keretein túlnövő elkötele­zettsége mellett. A Magyar Nap egész oldalon számolt be a tornád nagygyűlésről és teljes ter­jedelemben közölte Major István beszédét. Szöveg: Kiss József Képek SZLKP KB Marxlzmus-Leninizmus Inté­zetének archívuma 10 hőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom