A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-21 / 29. szám

illik — nem illik Ä ' . -r'yíj Az illedelmes beszéd formái Ha társaságban valakivel beszélgetni kezdünk, igye­kezzünk figyelmünket a beszéd tárgyára fordítani, kap­csolódjunk be a társalgásba és törekedjünk a gördülé­keny beszédre, érdekességre. Alaposan meg kell fontolnunk, milyen témáról tár­salogjunk, hogy a jelenlevők érdeklődését felkeltsük, és mindnyájan hozzászólhassanak a témához. Bizalmas családi ügyről csak szűk családi körben beszéljünk. A társaság tagjai alighogy leültek, máris fesztelenül társalognak. Ha a társaság szórakoztatására tréfákat mondunk, ügyeljünk arra, hogy a társaság valamelyik tagját meg ne bántsuk. A társaságban sem az idősebb embereket, sem a gye­rekeket nem szabad elhanyagolnunk. Neveletlenség lenne, ha nem reagálnánk és nem válaszolnánk felve­tett kérdéseikre. A társalgást úgy irányítsuk, hogy a beszélgetésbe minden jelenlevő bekapcsolódhasson. Ha nézeteltérések merülnek fel és valaki nem egészen biztos a dolgában, ismerje be tévedését. Társalgás köz­ben vitatkozhatunk is, megfelelő formában megmond­hatjuk például az illetőnek, hogy téved, és bebizonyít­hatjuk tévedését. Helytelen és illetlen, ha állandóan csak egy ember beszél és mások nem juthatnak szó­hoz. Ha saját véleményünket akarjuk kinyilvánítani, ki kell várnunk, amíg a másik befejezi mondanivaló­ját. A kérdésekre nem válaszolunk kurtán, így: „igen“, „nem“. Próbáljuk feleletünket kibővíteni, például: „Igen, Málikné asszony“ vagy „Nem, mérnök elvtárs“, esetleg „Sajnálom, nem“. Ne legyünk udvariatlanok. Ha vala­kit nem értettünk meg, nem kérdezhetjük meg újra így „Mi?“, inkább udvariasan így „Kérem?“; helyes a „Bocsásson meg, nem értettem jól“, helytelen a: „Nem értem, nem figyeltem oda ...“ Beszéd közben nem mondják senkinek; „Az nem igaz!“ vagy „Ez értelmetlenség“, inkább illedelmesen így: „Azt hiszem, úgy gondolom, hogy ön téved“ vagy „Lehet, hogy téved“, esetleg „Talán nem jól tájékoz­tatták“ stb. Ha egy harmadik személy is csatlakozik a beszélgetéshez, az újonnan érkezettet röviden tájé­koztatni kell a beszélgetés tárgyáról. Saját magától azonban nem illik a beszéd témája felől érdeklődnie. Ha esetleg mégis kérdezősködne, illetlenség volna ily szavakkal felelni: „Semmi különösről“ stb. Ha nem akarjuk, hogy beszélgetésünkbe bekapcsolódjon, elég ha megemlítjük, hogy üzleti, családi vagy hasonló ügyről van szó. Vannak emberek, akik szívesen fitogtatják műveltsé­güket és azzal akarnak kitűnni, hogy idegen szavakat használnak. Helytelen olyan szavakat használni, ame­lyek a társalgási nyelvben nem használatosak. Nem illik beszélgetés közben nyitott szájjal nevetni vagy mindenen nevetni. Saját tréfánkon se nevessünk, mert elronthatjuk. Kétértelmű viccek végképp nem valók jól nevelt emberek társaságába. Mielőtt egy beszélgetésbe bekapcsolódnánk, előbb győződjünk meg arról, szükséges-e egyáltalán részt vennünk ebben a beszélgetésben. Ha azonban a társa­sághoz tartozunk vagy ha kifejezetten felkértek erre, a társalgásban részt kell vennünk. Ez irányban jó pél­dával szolgálnak a gyűléseken bevett szokások. Ha gyűlésen akarunk felszólalni, előbb szót kérünk és vá­runk addig, amíg erre engedélyt kapunk. Viselkedjünk így a társaságban is: ne szóljunk bele mások beszélge­tésébe, hanem kérjünk engedélyt, hogy ebben részt vehessünk. Udvarias emberek az ilyen kérelmet nem utasítják vissza. Tizenévesek és a szülők Mit is kezdjünk a tizenéveseinkkel? Ez napjaink áT landóan visszatérő társalgási témája. Bárhová me­gyünk is. a szülők kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy nincs megoldás erre a problémára. Drowning ne­vű barátomnak azonban van egy ötlete. „Rájöttem — magyarázta —, hogy ha találkozom is­merőseimmel, nem győznek áradozni 16 eves Ronnie fiamról, azt mondják, hogy nála aranyosabb gyereket még sohasem láttak: udvarias, beszédes és intelligens. Szinte el sem tudom hinni, hogy valóban az én fiam­ról van szó, aki otthon nyűgös, ki se nyitja a száját, s mindent összevetve, meglehetősen rossz kölyök. Ugyan­akkor, ha én mondom nekik, mennyire nagyra tartom a gyerekeiket, meglepetten néznek rám, mintha idege­nekről beszélnék, akikről soha még csak nem is hal­lottak." „Egy szép napon megvilágosodtak előttem a dolgok. Mindenki azt hiszi, hogy a más gyereke jobb a saját­jánál. A gyerekek nehezen kezelhetők, alattomosak, amikor saját szüleikkel egy lakásban élnek, akiket ostobáknak, szűk látókörűeknek ítélnek, s meggyőződé­sük, hogy nem érdemes egy percet sem pazarolni rá­juk. Nos, miután minden gyerek így érez, ha a szülei­ről van szó, és minden szülő így érez, ha a gyerekei jönnek szóba, felötlött bennem a Drowning-terv.“ „Es az miből áll?“ — érdeklődtem visszafojtott izga­lommal. „Cserét bonyolítunk le. Ha egy gyerek kijelenti, hogy az istennek se bírja ki tovább otthon, kicseréljük egy másik gyerekkel, aki viszont a saját otthonát tartja elviselhetetlennek.“ „Hadd mondjak el egy példát. Philip Dutton tűrhe­tetlennek érezte az életet szüleivel. Ronnie fiam ha­sonló érzéseket táplált velünk kapcsolatban. Nos, mi . / • Levelezni • ismerkedni • Bodnár Éva, Pionierska F 3, č. d. 34, Rimavská So­bota. 17—18 éves korú fiatalokkal szeretnék levelezni. Kedvelem a tánczenét. Radics László, Gyerák János VŰ 7499/S Bechyné, okr. Tábor. Mindketten most töltjük katonai szolgálatun­kat. Magyar nyelven szeretnénk levelezni 18 éves lá­nyokkal. magunkhoz vesszük Philt, az ő családja pedig Ronnie-t. Szeretem Philt, igazán rendes srác. Duttonék úgy vé­lik, Ronnie igazi kincs. Csak csalódás ne érje őket! így hát Phil hozzánk jön. Ronnie pedig hozzájuk. A csere következtében béke költözik a két otthonba „Az ördögbe is — csillant fel a szemem —, ebben lehet valami.“ „Ahányszor csak azt mondjuk 14 éves Mary lányunk­nak, hogy 12-re haza kell jönnie, zokogásban tör ki, s azt mondogatja, hogy Ellen Parrish éjjel egyig ki­maradhat. Ellen pedig közölte nőmmel, hogy azért érzi magát otthonosabban nálunk, mint saját családja kö­rében, mert a feleségem sohasem mosogattat Maryvel. Íme, a tökéletes cserelehetőség — folytatta Drowning. — Átadjuk Maryt a Parrish-családnak, mert ott ki­maradhat éjjel egyig, mi pedig átvesszük Ellent, aki boldog lesz, mert náluk nem kell házira,unkát végez­nie.“ „De mondd, nem fog hiányozni nektek Mary?“ — érdeklődtem aggódva. „Az egyik tizenéves leányzó pont olyan, mint a má­sik — válaszolt Drowning megadóan. —- De miután Mary sohasem beszél velünk, Ellen pedig mégiscsak szól hozzánk, úgy érezzük majd, hogy valóban együtt él velünk. Tervem különleges előnye, hogy semmibe se kerül. Okvetlenül végre is hajtjuk ezt a cserét.“ „Micsoda hatásköri összetűzéseket kerülhettek el“ — álmodoztam. „Bizony, ez így is van. Senki sem nyúzza a más gye­rekeit, mert nem is törődik velük. Ha nem mossák meg a hajukat, az ő bajuk, és ha nem reggeliznek, ettől nem fáj a felnőttek feje. Miért kiabálnánk a más gyerekével, hiszen semmi közünk hozzá. Hasonlókép­pen a gyerekeknek sincs okuk rá, hogy megharagudja­nak azokra, akik nem is szüleik, mert ha nem a szü­leik, miért is éreznék azt, hogy a felnőttek üldözik őket?“ szeretnének Péczely Teréz, Budapest IX., Ráday u. 16, Magyaror­szág. 18 éves gimnazista lány vagyok. Csehszlovákiai fiatalokkal szeretnék levelezni különböző témákról ma­gyarul. Farkas Rózsi, Tvrdošovce 576, okr. N. Zámky. 15 éves vagyok. Kedvelem a tá.nczenét, szeretek táncolni és sportolni. Levelezni, ismerkedni szeretnék hozzám ha­sonló korú fiatalokkal. 35 éves nagyapa Gordon Hay londoni munkás 17 éves korában feleségül vette az ugyancsak 17 éves Barbarát. Egy éves házasságuk után fiuk született, Paul, aki még nyug­talanabb volt, mint fiatal szülei. Egy évvel ezelőtt vette feleségül osztálytár­sát, és szintén fiuk született. A nagyapa nehezen tölti be új szerepkörét, de még nehezebben viseli el felesége, hogy már nagymamának szólítják. 511 év a dicsőség útján Sir Lawrence Olivier az elmúlt hónap­ban ünnepelte 65. születésnapját, és egyúttal azt is, hogy már ötven éve el­kötelezte magát a színházzal. Mint tud­juk, Lawrence Ollvlert az angol királynő nemesi rangra emelte. Persze, hozzá kell tennünk, hogy nem a születésnapja al­kalmából a nagy színész már közel húsz éve e rang viselője. Jugoszláv filmcsillag Köztudott dolog, hogy a jugoszláv filmvilágban nagyon sok neves színész­nő van. Ezek közül Is kitűnik Lilian Pavlo, akinek szinte minden napja fog­lalt, mert a filmgyár újabb és újabb szerepekkel bízza meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom