A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-15 / 50. szám
t ► egyik néni hiába keres zártabb barna félcipőt, nagyon szép barna, drapp, szürke, fekete cipők vannak, de valóban elég kivágottak. Egyet felfedezek a vitrinben, az üveg mögött. Mutatom neki. — Igen, jó lenne, de már kérdeztem, 36-os nincs belőle. Sajnos ilyen ..piskótalábam“ van, mutat enyhe büszkeséggel a valóban kis lábára. Aztán nincs barna nubukcipőhöz folyadék formában barna festék. Ez bizony Bratislavában is ritkán kapható. Léván is ez a helyzet. Ügy látszik hamarosan elfogy. — Délelőtt még volt. Tessék várni, mindjárt megnézem, hátha... — Hosszasan keresgél az elárusítónő, de hiába. Sajnálkozva, kedvesen mentegetőzik. Sajnálom én is, mert sehol sem vállalják a nubukcipők, csizmák festését. Egy szép 350 koronás csizmát vásárlási szándék nélkül ugyan, de én is felpróbálok. Még sosem volt ekkora választék női csizmában, mint az idén. Az emeleti férficipő-osztályon jóval kevesebb a vevő. Ügy látszik, a férfiakra nem jellemző, ami a nőknél szinte megszokott, hogy sok esetben, ha nincs is komoly vásárlási szándékuk, szívesen megnézik, sőt fel is próbálják az árut. A húst ki kell fizetnem A húsboltban beállók én is a sorba. Mögöttem egy fiatalasszony. Hozzá fordulok. — Ügy látom, van elég hús és bő a választék. Vajon máskor is így van? — Az utóbbi időben igen. Legalábbis ebben az üzletben rendszerint kapok, amire szükségem van. (Az üzlet a Nagy Október utcában van). Közben rám kerül a sor. Magabiztosan kérek háromnegyed kiló sertéscombot. Biztos vagyok benne, hogy úgysem viszem el, nem olyat kapok, mint szeretnék, és szóváltás lesz a ''vége. A húst levágja a hentes. — Nekem sovány kell! — mondom nagy hangon. Egyetlen szó nélkül levágja róla a zsíros részt és sovánnyal pótolja. Nem marad más, a húst ki kell fizetnem. Az utcán a húst megmutatom a fényképész kollégának, hátha ő felfedez rajta valamit és én visszavonulhatok vele az üzletbe, s kikerekíthetem végre a pult két oldalának negatív jellegét.. . — Ettől szebb húst senki sem akarhat — jelenti ki és tovább kell hogy menjük. Traktor az öcsinek A technika fejlettségének magas színvonala a játékoknál is megmutatkozik. A játékboltban mi is őszintén megcsodáljuk a mini varró- és mosógépet, amely száraz elemmel működve rendesen varr és mos, valamint a szőke és barna járóbabákat. Az egyik anyuka türelmesen várja, hogy kislánya melyik bábut választja ki karácsonyra. Egy kisfiú meg a nővére az autók között válogat elmerültem Kérdésemre elmondják, hogy az öccsüknek keresnek karácsonyi ajándékot. — Kitől kaptatok rá pénzt? — Kerestem — feleli Guszti — segítettem anyukának bevásárolni, meg otthon a háztartásban. Így gyűlt össze 50 korona. — Végül is az autó helyett egy traktort vásárolnak öccsüknek, Petinek. Ipri Magda elárusítónő szerint a plüssmackó és a háromkerekű bicikli volt nemrégen az úgynevezett hiánycikk, most azonban az is kapható. Az üzletben sok a gyerek, kicsik és nagyobbak. Hol van hát a karácsonyi legenda? — kérdezem ma gamtól. Hiszen tagadhatatlan, hogy a »jaj ugyan mit hoz a jézuská“-nak megvolt a varázsa. Aztán rájövök hogy még nagyobb varázsa van an nak, hogy például a kislányok kedvükre válogathatnak a bábuk között, s hogy a testvérek már most meg ismerkedhetnek az ajándékozás jó érzésével. Ez a valóságos öröm pótolja azt az irreális varázst, amelyet később úgyis csalódás követett, ami kor kiderült, hogy nem a Jézuska hozta az ajándékokat. Mi tagadás, m: is a legtöbb időt a játéküzletben töltjük el, ahol Petrovics Ottó üzletvezető szerint is jó az áruellátás. Patkószöget kellett volna kérnem A gyümölcs- és zöldségboltban nagy mennyiségben vásárolják a „vitaminokat“ : a banánt, mandarint, álmát, zöldséget. — Sűrített narancslevet, természetesen nem lehet kapni?... — De igen, kis vagy nagy dobozzal parancsol? — Kicsivel — mondom leverten. Lázasan gondolkodom, mit is kérjek, amire azt mondhatná, hogy mit képzelek, hol élek! — De orgonatövet azt biztosan nem árulnak itt sem?! — vágom ki győztesen. — De van, kérem. — De nem fehér... — Fehér is van, teljes vagy szimpla szirmút parancsol? Melegem kezd lenni. .. — Ezek biztosan nem fogannak meg! Egy bácsi mellém szegődik. — Mind megfogan kedves. N vember vége van. Értek hozzá, n ze, ezeket vigye. És kiválaszt kett -t. És kifizetem, amit kértem. Az aránylag zsúfolt járdán, csak a sűrű „elnézést, pardon“ bocsánatkérésekkel tudok közlekedni és igyekszek nagy ívben kikerülni a járókelőket, mert az orgonaágakkal minduntalan majd kibököm valakinek a szemét. — Patkószöget kérhetett volna, az biztos nem volt nekik — mondja sunyin a gépkocsivezető, miközben nagy nehezen berakja az orgonatöveket a csomagtartóba. Hát igen. Így jártam én Lévan. Keresve kerestem a hiánycikkeket, egy durva, vagy türelmetlenkedő elárusítót, s ennek alapján egy felháborodott vevőt, de hiába. Igaz, hegy nem jutottam el minden boltba ét lehet, hogy a lévaiak tudnának ilyen esetekkel szolgálni. Lehet! A saját tapasztalatom alapján azonban én mást nem írhatok, csak azt, hogy Léván nem találtam meg a pult két oldalán állók feszült viszonyát. Tény az is, hogy vannak még hiányosságok, egyenetlenségek az áruellátásban. Amikor az egyik áruból rengeteg van, míg másokat úgy kell elcsípni az üzletekben. S ezeknek keresése bosszúságot okoz a vevőknek s az eladóknak egyaránt. Mindezek ellenére lényegében mindenki megtalálhatja, amire szüksége van. Ezért is írhatom nyugodtan, hogy Lévan jókedvű, vásárlási lázzal találkoztam a vevőknél és türelemmel, kedvességgel az elárusítók részéről. Jó dolog ez, különösen így karácsony előtt, amikor a legszebb érzésért, az ajándékozás öröméért vásárolnak az emberek, azért, hogy boldog perceket szerezzenek egymásnak, az é\ legszebb napján, a béke és szerétét ünnepén. Mondók Lukács szabász és Fidler Te■éz minőségi ellenőr A csarnokban folyik a szorgalma munka hét 6
